Központ
2018. június 20. szerda, Rafael

Irodalmi értékteremtés Erdélyben

Nemes Gyula május 30, 2018 Kultúra

Minden ember életében eljöhet egy időpont, amikor úgy érzi, hogy egy pillanatra meg kell állnia, vissza kell tekintenie, emlékeznie kell. Lehet ez az ember egy életszakaszának lezárása – munkahelyváltás, nyugdíjba vonulás – vagy egy kerek évforduló az általa vezetett intézmény történetében.  Jelen írásunkban két frissen megjelent könyvvel ismertetjük meg olvasóinkat, amelyekben az a közös, hogy a visszatekintés, az emlékezés adta szerzőik kezébe a tollat. Ugyanakkor egy olyan lap is említésre kerül, amelynek szerkesztői szintén egy elmúlt időszakra tekintenek vissza.

Abban a szerencsében volt részem, hogy május 12-13-án részt vehettem Székelyudvarhelyen a helyi dalegylet fennállásának 150. évfordulója alkalmával szervezett rendezvénysorozaton. Ennek részeként került sor egy szemet gyönyörködtető könyv bemutatására is a székelyudvarhelyi Művelődési Ház kistermében. A kötet: Katona Zoltán – Varga István: 150 éves a Székely Dalegylet 1868 – 2018 a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával a Kárpát-haza könyvek sorozat részeként jelent meg. A kiadvány szerzői levéltári kutatásra, visszaemlékezésekre alapozva tárják fel a dalegylet másfél évszázados történetét, amelyből nagyon sok érdekesség kiderül. Az például, hogy a dalegylet szoros kapcsolatot ápolt és ápol Maros megyei kórusokkal, és nagyon sokszor felléptek – mai közigazgatási értelemben vett – megyénk több településének kulturális rendezvényein. A Székely Dalegylet már 1901-ben egy körúton vett részt, mely alkalommal Szászrégenben és Marosvásárhelyen is megfordultak. Szerencsés módon a dalegylet átvészelte a történelem viszontagságait, még a két világháború sem tudta megszűntetni ezt az áldásos tevékenységet. A székelyudvarhelyi dalosok 1925-ben részt vettek a segesvári Magyar Polgári Kör zászlóavatási ünnepélyén a városháza dísztermében, de ugyanebben az évben Marosvásárhelyen ezüst serleget és első díjat nyertek egy versenyen. 1931-től aztán rendszeressé váltak az egylet Székelyudvarhelyen kívüli fellépései, így például ezt követően évente részt vettek a fehéregyházi és segesvári Petőfi-ünnepélyeken. A dalegylet első rádiófelvételét 1978. január 16-án sugározta a Marosvásárhelyi Rádió és a kórusról 1977–1986 közt hat TV felvétel készült. A könyv szerzői külön fejezetet szántak a Marosvásárhelyi Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztiválnak, amelynek a székelyudvarhelyi dalegylet 1993–2004 közt állandó meghívottja és résztvevője volt. 2014-ben a székelyudvarhelyik ötletéből kiindulva alakult meg a Száztagú Székely Férfikórus is négy kórus együttműködésével, amelyhez 2017 tavaszán csatlakozott a Marosszéki Harmónia is, amint erről a Központ hetilap is beszámolt.

Eleget tudunk-e tenni Istentől kapott földi rendeltetésünknek?

A másik – ugyancsak szemet gyönyörködtető – kötet is, amely szintén a napokban került kezembe, visszatekintés, emlékezés: Szász Attila Villanófény a Zászpád alatt. Emléktöredékek egy református lelkipásztor életéből. Kolozsvár, 2018. Id. Szász Attila körtvélyfáji lelkipásztor, a Görgényi Református Egyházmegye esperese a következőképpen ír könyvének előszavában: „E könyv amellett, hogy a szülőföld éltető erejéről tesz bizonyságot, és nem titkolt szándéka annak szeretetére serkenteni, nehéz emberi kérdésre kísérel meg szerény választ adni: rövid kis villanófény-idejű életünk mennyire tud, tudott világítani Isten ránk bízott embervilágában? Egyáltalán eleget tudunk, tudtunk-e tenni Istentől kapott földi rendeltetésünknek? Gyújtottunk-e világosságot a felénk forduló lelkekben? (…) Azért e többes számban való kérdésfeltevés, mert mindannyiunk örök kérdése ez. Negyven esztendő lelkipásztori szolgálata van mögöttem. Megfelelő időmennyiség arra, hogy elkészítsem a magam számadását. Tudom, jobban, hasznosabban is világíthattam volna. Még csak a néhai mostoha körülményekkel sem akarom magam menteni. Ha azonban kicsit is hasznára lehettem a rám bízott közösségeknek, ha kicsit is tudtam tompítani gyülekezeteim tagjaiban a földi lét fájdalmait, ha kevéske kis reményt is tudtam adni számukra a jövendőre nézve, a mögöttem lévő esztendők nem teltek el haszon nélkül. Református egyházunkban mindezt szolgálatnak nevezik. Még mindig!”

„A mezőségi kisközösségekben talán a Kéve az egyetlen magyar nyelvű sajtótermék”

A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye lapja, a Kéve már öt éve jelenik meg havi rendszerességgel. Készítői május 26-án „születésnapja” megünneplésére készülnek a Gecse Dániel Református Orvos és Egészségügyi Szakkollégium tanácstermében. A lap főszerkesztőjét, Les Zoltán lelkipásztort arra kértük, mutassa be röviden a Kévét, és beszéljen arról, hogy milyen visszajelzések érkeznek az olvasók részéről.

„A Kéve a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye hivatalos lapja, éppen ezért elsődleges célja az egyházmegyében történő gyülekezeti alkalmak, egyházi-kulturális események dokumentálása, az azokról való tudósítás. Ezen túl természetesen igyekszünk értékeket is átadni: a két állandó rovaton túl (vezércikk, áhítat), amelyek az éppen aktuális téma felütését tartalmazzák, az újságban jelennek meg elmélkedések, gondolatébresztő, hitet erősítő írások. A lap jelenleg 2200-2500 példányban jelenik meg, és talán nem túlzás azt állítani, hogy az olvasótábora nagyon széles palettát ölel fel. Főleg a mezőségi kisközösségekben ez az egyetlen olyan magyar nyelvű sajtótermék, amely rendszeresen eljut az olvasókhoz, és amelyet teljesen magukénak tudhatnak, hiszen róluk szól. De olvassák a Kévét a városban is. Az elmúlt öt év távlatából nyugodtan kijelenthető, hogy a Maros-Mezőségi Kévének van létjogosultsága, sőt méltó helye a marosvásárhelyi és környéki magyar nyelvű lapok között” – állítja Les Zoltán.

Share Button
Ennyien olvasták: 1150

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.