Központ
2018. február 24. szombat, Mátyás

Itt jártak, hogy megmutassák nekünk önmagunkat

Központ november 25, 2011 Kultúra

osonoItt jártak, hogy megmutassák nekünk önmagunkat

November 19-én és 20-án, Marosvásárhelyen szerepelt a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely, amelyet a Plugor Sándor Művészeti Líceum, valamint a Művészeti Népiskola színészosztályának és a Mikes Kelemen Főgimnázium Diákszínházának tanulói alkotnak. Az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darabjukat immár ötvenedik alkalommal adták elő.

 

A színjátszók saját tapasztalataikból összeállított előadásukban igyekeznek visszatükrözni környezetük rezdüléseit. Céljuk: megmutatni a nézőnek, hogy az élet több, mint ami látszik belőle. Az előadást követő beszélgetés során a színészek az előadásban felvetett problémákra keresnek megoldást a nézővel együtt.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum tornacsarnokában szombaton és vasárnap, délután 5 és 7 órától lehetett az előre lefoglalt helyeket betölteni, ahol a diákszínjátszók a hideg ellenére minden alkalommal telt-ház előtt játsztak.

Rövid bemutatkozó és néhány, az előadásra vonatkozó utasítás után a nézők Fazakas Misi, a darab rendezője által behívattattak az előadás színhelyére. „Ki gondolta volna, hogy a tornacsarnokból ilyen díszletet lehet varázsolni?” – hallom a mögöttem jövő bolyaisoktól. A sötét vásznak és az egyszerű díszlet még nyomatékosabban tükrözte a körülöttünk végbemenő folyamatok szürkeségét: kapcsolataink és önmagunk leépülését, a szülő-gyermek süket kapcsolatát, a tanügyi rendszer fejetlenségét, a gyökértelenedést. A kegyetlen és szomorú realitást időnként humorral oldották fel a szereplők.

Az előadást követően a színészek közös alkotásra, az előadásban felmerülő kérdések közös keresésére hívták meg a nézőket. Meglepően sokan maradtunk ott. Miután a rendező bemutatta a társulat tagjait, következtek a kérdések. Először ők kérdezték a nézőket arról, hogy milyennek találták az előadást, találtak-e benne valami személyhez szólót, ami kimondottan rájuk vonatkozott. Ezt követően a nézők is feltehették kérdéseiket a színészeknek. A beszélgetés során felmerült a színház szerepének kérdése, a problémákra való megoldások lehetősége továbbá megkérdőjeleződött a tapsnak – mint a színház egyik fontos „mérőeszközének” szükségessége.

Az Osonó Színházműhely nemcsak annyiban tér el a szokványos színháztól, hogy tapasztalatokra épül. Ennél többről van szó: mozgósítani kíván fiatalt, időset, szülőt, gyermeket egyaránt. Azzal, hogy sarkított példákon keresztül mutatja meg milyenné válhatunk, ha nem vigyázunk, vagy egyszerűen azt, hogy milyenek vagyunk: megteszi az első lépést a változtatás lehetősége felé.

Share Button
Ennyien olvasták: 337

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.