Mai lapszámunkban olyan jeles Maros megyei személyiségeknek ismertetjük vázlatosan az életpályáját, akik 200, 150 vagy 100 éve születtek vagy hunytak el.
BALÁZS Lajos (1918 – 1997, Marosvásárhely): tanár, bibliográfus. – Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Szent László Gimnáziumban végezte, majd a svájci Fribourgban teológiai tanulmányokat folytatott, és ott doktorált is. A marosvásárhelyi Teleki Tékában 1951–55 közt osztályvezető, majd nyugdíjazásáig 1960–1984 közt részlegvezető. Az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi fiókjának vezetője (1955-60).
BODOLLA Ferenc (1868 – 1943, Marosvásárhely): jogász, ügyvéd, királyi főügyész. Budapesti tudományegyetemen szerezte meg a doktori diplomát, majd arany diplomát kapott félszázados jubileuma alkalmával. Marosvásárhelyen volt ügyvéd (1893-), a város tiszti főügyésze 18 éven át, a református egyház főgondnoka (1925–38), a városi tanács, a kúria ügyvédi tanácsának tagja. A Munkapárt városi társelnöke (1911). Erdélyi jogélet címmel jogi szaklapot szerkesztett.
CSÍKI Lajos (1863 –1918, Marosvásárhely): tanár, igazgató. Szülőfalujában, Szászrégenben, majd a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult. Az egyetemet Budapesten végezte1893-ban. 1889–1918 közt a Református Kollégium gyakornoka, majd tanára, 1901–1911 közt a tanintézet rektora. Kollégiumi gazdasági felügyelő, a zene- és énekkarnak és a nyomdának felügyelője, az ifjúsági önképzőkörnek alelnöke, a ref. egyháztanácsnak, egyház képviselő-testületnek, egyházi iskolaszéknek és a filológiai társaságnak rendes tagja volt.
DEÁK Lajos (1850 – 1918, Marosvásárhely): jogász, királyi tanfelügyelő, minisztériumi tanácsos. Budapesten végezte jogi tanulmányait, ahol már bejegyzett ügyvédjelölt volt. 1874-ben Marosszék megválasztotta második aljegyzőjévé, Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője 1883–1917 közt. A marosvásárhelyi Református Kollégium gondnoka 1905–17 közt. 1908-tól a Székely Társaságok szövetségének elnöke, a Maros-Torda Vármegyei Gazdasági Egylet alapítótagja, titkára, pénztárosa, alelnöke. Az EMKE alapító (1885-) és választott választmányi tagja (1900-). A Magyar Királyi Természettudományi Társulat tagja (1891). Cikkei: Erdély, Székely Hírlap, Marosvidék, Pesti Napló, Székely Naptár, Századok, Család és Iskola című lapokban jelentek meg.
GERGELY Lajos (1834, Backamadaras – 1918, Radnótfája): tanár, református lelkész. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult (1845-52) majd tanított még három évig (1855). Ezt követően Kolozsváron a tanítóképzőben tanult, majd tanított Désen és Szászrégenben. Az enyedi református teológiai intézetben pappá képezte magát, és később Marosvásárhelyen református egyházi tanító lett. 1869-ben szentelték pappá, és Radnótfáján teljesített szolgálatot 1918-ig. Több tankönyvet írt, és nevelési, etnográfiai, ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a Magyarország képekben, Erdélyi Figyelő, Maros Vidék, Székely Néplap, Székely Közlöny, Székely Hírlap, Kolozsvári Közlöny, Magyar Polgár, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Erdélyi Protestáns Közlöny, Vasárnapi Újság, Lelkészi Egyesület című lapokban.
JÓZSA NEMES Irén (1918, Bede – 2003, Marosvásárhely): festőművész. Marosvásárhelyen a Református Leánygimnáziumban tanult (1925-33), majd szaktanulmányait a Városi Szabad Festőiskolában végezte (1936-40), ahol tanára volt Aurel Ciupe és Bordi András (1940-43). Lényegretörő, naiv bájú, érzelemdús képeket, csendéleteteket, egyedi erdélyi tájakat megörökítő akvarelleket, olajmunkákat, portrékat festett. Tagja volt a Romániai Képzőművészek Szövetségének (1949-). Több képét kolozsvári, nagyváradi, konstancai, bukaresti, marosvásárhelyi múzeumokban őrzik.
MADARAS Gábor (1918, Iklód – 1980, Marosvásárhely): népdalénekes, jogász. Apja kibédi Madaras Elek, csendőrparancsnok volt Iklódon, majd Jászapátiban. Iklódon kezdte iskoláit, majd a gimnáziumot Jászapátiban végezte. Debrecenben tanult a jogi egyetemen, ahol doktori címet szerzett. Szolnokon volt katona, zászlós rangfokozatban, a fronton harcolt, és orosz hadifogságba esett (1943-48). Szülei visszaköltöztek Kibédre, és így az orosz hadifogság után hozzájuk tért haza. Tanított Kibéden, Gyulakután, majd 1951-ben Marosvásárhelyre költözött, ahol a cukorgyárban volt tisztviselő. Ott fedezték fel tehetségét, a kultúrcsoportban kezdett tevékenykedni mint nép- és műdal előadó. (A cukorgyár kulturális osztályának vezetője 27 évig). A Népművészeti iskolában fejlesztette tovább tudását, és a marosvásárhelyi Székely Népi Együttes énekese lett. Népdal- és magyar nóta énekesként szerzett hírnevet. Emlékének őrzésére alakult a Madaras Gábor Egyesület. Kibéden születésének kilencvenedik évfordulóján felavatták egészalakos szobrát, Deák Árpád alkotását.
METZ Albert (1868, Havadtő – 1925, Marosvásárhely): karmester, hegedűművész, tanár, a zeneiskola alapítója, igazgatója, zeneszerző. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte (1882), majd a budapesti Zenekonzervatóriumban hegedű- és zeneszerzés szakos tanári diplomát nyert. Tanulmányai befejezése után a M. K. Operaház tagja és a Nemzeti Zenede tanára lett, majd a magyar fővárosban a Filharmóniai Társaság választmányi tagja. A budapesti Operaház brácsása, és hegedűtanár a konzervatóriumban (1890-1907), a Királyi Opera, a Filharmóniai Társaság és a Nemzeti Zenekonzervatórium tagjaként a zeneszerzői alkotásnak is élt. Bernády György meghívására a marosvásárhelyi Zeneiskola (1922-től Konzervatórium) alapítója és igazgató-tanára haláláig (1907-25). 1910-ben megalapította a Filharmóniai Társaságot 75 zenekari taggal, amelynek karmestere is volt. Karnagyként vezette a református dalárdát, mely vezetésével a kolozsvári Országos Dalosversenyen első díjat nyert (1923), foglalkozott a város amatőr kórusainak zenei nevelésével is. Mint zeneszerző művei közt szerepelnek: zenekari művek, hangszeres- és kamarazene, magyar népdalegyveleg, egy szimfónia (1892), kórusművek, egy hegedűiskola. Nevét viseli a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zeneművészeti karának egy terme a Pálffy-házban.
(Forrás: Fülöp Mária: Maros Megyei Lexikon, kézirat)
