Központ
2018. április 20. péntek, Tivadar

József Attila végzetes útja. Baleset vagy öngyilkosság?

Központ március 21, 2018 Kultúra

„József Attila, a kiváló költő vonat elé vetette magát és meghalt!”- írta főcímében az 1937. december 5-én megjelenő vezető újság, az Est. A kortársak visszaemlékezéseiből úgy tűnik, hogy a harminckét éves költőzseni öngyilkossága, ha fel is kavart mindenkit, de megdöbbenést nemigen okozott. Bármilyen szörnyen hangzik is, de jellemének, életének ismeretében a korai tragikus vég bekövetkezte valahogy ott volt a levegőben. De valóban öngyilkosság volt?

 

József Attila halálát sokan ma is talányként kezelik, és találgatnak azt illetően, hogy mi okozhatta a tragikus végkifejletet. A meg nem értett zseni élete nem volt könnyű, a sors szinte születése pillanatától alaposan megtiporta. Apja elhagyta a családot, anyja hosszú betegség után fiatalon meghalt, mindig nyomorban élt, megaláztatások közepette, pályatársai nem vették észre a század egyik legnagyobb lángelméjét benne, szerelmei rendre elhagyták, barátja nemigen volt, amihez még hozzájött az egyébként is labilis idegrendszere, egyre súlyosbodó lelki betegsége.

A harmincas évek közepétől már rendszeresen kezelést kapott, 1937 őszén pedig hosszabb időt töltött szanatóriumban. Októberre annyira javult az állapota, hogy az orvos megengedte, hogy nővérével, Jolánnal leutazhassanak testvérükhöz, a Balatonszárszón három gyermekével élő, korábban megözvegyült Etához. Az utolsó hónapot így családi körben tölthette. Jolán öccséről írt könyve a József Attila-irodalom alapműve lett. Jolán arról számol be, hogy Attila állapota egyre bizonytalanabb lett, az aktív, feldobott szakaszokat passzív, letargikus napok váltották. Szerinte december elseje volt a kritikus nap.

Friss volt és jókedvű

 

Szokatlan nyugtalanság lett úrrá rajta, keservesen panaszkodott létének pokoli fájdalmáról. Másnap íróbarátai utaztak le hozzá Pestről, erre úgy-ahogy összeszedte magát, sőt, amikor visszaindultak, velük akart menni, de az autóban nem volt hely számára. Este kifejezetten jókedvű volt, bejelentette, hogy elveszi Flórát feleségül. Flórának, aki kezelte, és akit hosszabb ideje ostromolt, persze esze ágában sem volt feleségül menni hozzá. December 3-án korán kelt, és hangosan mormolt valamit az ágyon. Jolán azt hitte, hogy imádkozik, de ő jelezte, hogy legújabb versét skandálja. Jolán szerint azon a délelőttön feltűnően friss volt és jókedvű. „Meg fogok gyógyulni, elhatároztam, hogy meggyógyítom magam!”-

mondta Jolán emlékezése szerint. Délben jó étvággyal megebédelt, megírt három levelet, visszafeküdt egy kicsit az ágyba, majd elmentek vásárolni Jolánnal. A kora este ismét jókedvűen telt. Aztán egyszer csak felkelt, és mondta, hogy szeretne kicsit sétálni. Az ajtóból még visszaszólt, hogy ha később jönne, akkor se zárják be az ajtót. Nem sokkal később a falu bolondja kopogtatott az ajtón. „Ne tessék megijedni…”

A tragikus vég

Jolán, ahogy ránézett, rosszat sejtett, és kirohant az állomásra. Pár ember álldogált ott, és egy csendőr intézkedett. A síneken holttest feküdt, Magyarország térképével letakarva. Ekkor döbbent rá, hogy öccse maradványai azok. Leírta az utolsó időszak történéseit Jolán, és ez, kiegészítve az intézkedő csendőr jelentésével, amely szerint „egy ismeretlen egyén 19 óra 36 perckor áthaladó tehervonat elé vetette magát és meghalt”, a későbbi életrajzok meg nem kérdőjelezett elemévé vált. Csakhogy a másik testvér, Eta számottevően másként mesélte el évtizedekkel később a történetet, aki kizárta az öngyilkosság eshetőségét, szerinte fatális baleset történt.

Eta úgy mesélte el, hogy december 3-án sokáig aludt bátyja, utána nem is akart kikelni az ágyból. Fáradt volt és mogorva. Délben ebédelni sem jött ki, azt mondta: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!” Etus győzködte, ne beszéljen szamárságot, hiszen a versírás is éppen olyan munka, mint bármely más, de Attila keserűen közbevágott, hogy ha így volna, akkor miért nem kellenek senkinek a versei? Fájt neki, hogy utolsó kötetére összesen hetven előfizető akadt az országban. Délután elmentek Jolánnal, estefele értek csak haza. Leült a kályhához, aztán egyszer csak felpattant, hogy még jár egyet. Etus marasztalta, hogy mindjárt kész lesz kedvenc étele, direkt tejberizst főzött, hogy a kedvébe járjon, és az nem jó kihűlve, de Attila nagyon menni akart. Szerinte is még visszaszólt, hogy ha esetleg később jönne, akkor se zárják be az ajtót. Valami nyugtalanította őket, Jolán készült is már utánamenni, amikor megjelent a falu bolondja, és közölte a tragédiát…

Eta ennyi idő után is azt állította, hogy nem úgy ment el otthonról, mint akinek elege van, hogy hitt még Flórában, hitte, hogy álláshoz jut, hogy meggyógyul.

De akkor mi is történhetett ezen a végzetes úton? József Attila a Balaton felé indult, ám az állomáson állt egy tehervonat, ezért le volt eresztve a sorompó. Két másik ember is állt ott, ők mesélték a vizsgálatnál, hogy Attila is várt velük, aztán egyszer csak megemelte a sorompót, átbújt alatta, és bemászott két vagon közé. Ez az utolsó villanás. Röviddel később elindult a vonat, és a két összecsapódó ütköző szétlapította a fejét. Zakója fennakadt a szerelvény kampóján. Véletlenül történhetett, miközben át akart bújni, vagy szándékosan hurkolta rá ő maga egy rémes elhatározástól indíttatva? Soha nem fog kiderülni.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 687

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.