Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

Kortesmakáma

Központ december 6, 2012 Kultúra

Kortesmakáma

Kaptok kaját, kaptok piát, válasszátok a nép fiát! Győzzetek meg minden prosztót, s kaptok tőlem pénzes posztot. Négy nálunk a nagy igazság: pénz, pénz, pénz, plusz némi gazság. Felbiztatok kicsit-nagyot, sok maszatos puszit kapok. Nedves orrok, ráncos képek…Hej, szeretni kell a népet! A csillagot leígérem – elég marad még az égen. Üstököst és holdvilágot, hitegessük a világot! Disznó-szomjasak a torkok, mind kiürülnek a hordók. Hol itt, hol ott inog a párt, ha szomját nem oltom mindjárt. Kevés a pénz, sok az ember, a bendőjük száraz tenger. Ha a tenger mind bor volna, e tengeren mind lefolyna. – Éljen, éljen! – harsog a nép. Istenem, de gyönyörűszép! Csakhogy semmi sincsen ingyen, leszedik rólam az ingem. Kiszáradt már minden gége, hol van az alagút vége? Mindent megittak, megettek, mégis buktatnak, temetnek.

Pirulj pofa, jó a potya, zabál minden kelekótya. Amíg rakva a svédasztal, fel az egekig magasztal, de ahogy elfogy a kaja, azonnal eláll a szava. Drága cigarettám szívja, mintha a véremből inna. Azt sem tudja, mi az ára, s füstöl, mint a kémény, szája. Szajkózzák, hogy bennem bíznak, pedig csak zsíromon híznak.

Korteseim, korteseim, kiürültek a zsebeim, cserbenhagynak a híveim. Szlogenoztak, ordibáltak, amíg mindent fölzabáltak, aztán szépen továbbálltak. Fölszívódtak, átpártoltak, úgy itt hagytak, mint Szent Pál a rokonokat. Hiába tör a nyavalya, végképp le vagyok maradva. Zokogó majomként látom: napról-napra fogy a pártom. Édesgetem: mi köll? Nesze!…De sosem jön meg az esze. Lótok-futok, rendezek, tervezek és szervezek, nyilatkozom nyakra-főre, hátha siker lesz belőle. Sürgök-forgok reggel-este, tévé-showban éjjelente. Vásárra viszem bőrömet, s nincs benne semmi köszönet.

A népnek nagyokat mondok, hogy micsodásak a gondok; tűrhetetlen itt a helyzet, nem bírjuk már a sok terhet! Olyan súlyos lett a válság, az istent is le kell váltsák! Az ellenzék felbuzdul –, de a nép, az nem mozdul. Szomorán tovább adózik, bizony, reánk se bagózik!

Elnököm, most mit csináljak? Meghaljak, vagy disszidáljak? Feladva programomat, itt hagyjam a pártomat?! Feledve sok szép szavamat, akasszam fel magamat?! Megtömtem már a zsebem, nem hiányzik semmim sem. Villa, park, uszómedencék, szép szeretők, hű feleség, hat kocsi harminc kerékkel, magán reptér három géppel.    

Földi mennyországom titka: kacsalábon forgó kripta. Ha majd életem elillan: legyen benne víz, gáz, villany! Legyen benne minden jó: hűtő, televízió. Kriptámat most építik, kívül-belül szépítik, szerelnek és vakolnak – ez is kész lesz maholnap!

Disszidálni? Dőre dolog, erre végképp nem gondolok. Nem loptam, nem raboltam, bankot nem robbantottam. Akkorát nem sikkasztottam, amiért érdemes volna megpucolni jó távolra.

Nincs az a pénz, az a vagyon, melyért hazámat elhagyom! Hiszen van egy nagy-nagy titkom, ez tart mindörökre itthon: ameddig lesz nyalni való, nekem is jut  falni való!


Share Button
Ennyien olvasták: 211

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.