Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Kortesmakáma

Központ december 6, 2012 Kultúra

Kortesmakáma

Kaptok kaját, kaptok piát, válasszátok a nép fiát! Győzzetek meg minden prosztót, s kaptok tőlem pénzes posztot. Négy nálunk a nagy igazság: pénz, pénz, pénz, plusz némi gazság. Felbiztatok kicsit-nagyot, sok maszatos puszit kapok. Nedves orrok, ráncos képek…Hej, szeretni kell a népet! A csillagot leígérem – elég marad még az égen. Üstököst és holdvilágot, hitegessük a világot! Disznó-szomjasak a torkok, mind kiürülnek a hordók. Hol itt, hol ott inog a párt, ha szomját nem oltom mindjárt. Kevés a pénz, sok az ember, a bendőjük száraz tenger. Ha a tenger mind bor volna, e tengeren mind lefolyna. – Éljen, éljen! – harsog a nép. Istenem, de gyönyörűszép! Csakhogy semmi sincsen ingyen, leszedik rólam az ingem. Kiszáradt már minden gége, hol van az alagút vége? Mindent megittak, megettek, mégis buktatnak, temetnek.

Pirulj pofa, jó a potya, zabál minden kelekótya. Amíg rakva a svédasztal, fel az egekig magasztal, de ahogy elfogy a kaja, azonnal eláll a szava. Drága cigarettám szívja, mintha a véremből inna. Azt sem tudja, mi az ára, s füstöl, mint a kémény, szája. Szajkózzák, hogy bennem bíznak, pedig csak zsíromon híznak.

Korteseim, korteseim, kiürültek a zsebeim, cserbenhagynak a híveim. Szlogenoztak, ordibáltak, amíg mindent fölzabáltak, aztán szépen továbbálltak. Fölszívódtak, átpártoltak, úgy itt hagytak, mint Szent Pál a rokonokat. Hiába tör a nyavalya, végképp le vagyok maradva. Zokogó majomként látom: napról-napra fogy a pártom. Édesgetem: mi köll? Nesze!…De sosem jön meg az esze. Lótok-futok, rendezek, tervezek és szervezek, nyilatkozom nyakra-főre, hátha siker lesz belőle. Sürgök-forgok reggel-este, tévé-showban éjjelente. Vásárra viszem bőrömet, s nincs benne semmi köszönet.

A népnek nagyokat mondok, hogy micsodásak a gondok; tűrhetetlen itt a helyzet, nem bírjuk már a sok terhet! Olyan súlyos lett a válság, az istent is le kell váltsák! Az ellenzék felbuzdul –, de a nép, az nem mozdul. Szomorán tovább adózik, bizony, reánk se bagózik!

Elnököm, most mit csináljak? Meghaljak, vagy disszidáljak? Feladva programomat, itt hagyjam a pártomat?! Feledve sok szép szavamat, akasszam fel magamat?! Megtömtem már a zsebem, nem hiányzik semmim sem. Villa, park, uszómedencék, szép szeretők, hű feleség, hat kocsi harminc kerékkel, magán reptér három géppel.    

Földi mennyországom titka: kacsalábon forgó kripta. Ha majd életem elillan: legyen benne víz, gáz, villany! Legyen benne minden jó: hűtő, televízió. Kriptámat most építik, kívül-belül szépítik, szerelnek és vakolnak – ez is kész lesz maholnap!

Disszidálni? Dőre dolog, erre végképp nem gondolok. Nem loptam, nem raboltam, bankot nem robbantottam. Akkorát nem sikkasztottam, amiért érdemes volna megpucolni jó távolra.

Nincs az a pénz, az a vagyon, melyért hazámat elhagyom! Hiszen van egy nagy-nagy titkom, ez tart mindörökre itthon: ameddig lesz nyalni való, nekem is jut  falni való!


Share Button
Ennyien olvasták: 237

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.