Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

„Legnagyobb kihívás számomra a Róth Miksa által készített remekművek restaurálása”

Nemes Gyula április 17, 2015 Kultúra

– Interjú Antal Zoltán ólomüveg-készítő mesterrel –

Antal Zoltan1

Településeink egyik turistacsalogató, szívet-lelket gyönyörködtető látványossága a műemlékszámba menő épületek sokasága. Itt elsősorban a templomokra gondolunk, de több régi kastély, kúria, gazdag polgárház, múzeum is ide sorolható. Ezeknek a karbantartása, állagmegőrzése, restaurálása egyik nagy feladata az önkormányzatoknak, egyházközségeknek, fenntartóknak. De megőrizni az eredeti szépséget, szakszerűen restaurálni, csak komoly szakmai tudással rendelkező szakemberek segítségével lehet. Az építészek, vasművesek, ötvösök mellett a díszüvegkészítők azok, akiknek közreműködésével történik egy-egy műemléképület teljeskörű felújítása. Antal Zoltán Marosvásárhelyen született 1982-ben, itt érettségizett a Kereskedelmi Líceumban 2000-ben. Édesapja mellett tanulta az üvegezés mesterségét, 2002–2004 között több magáncégnél dolgozott Marosvásárhelyen. 2005-ben Antal Zoltán és édesapja a magyarországi Fót településen egy ólomüveg (vitraille) készítő mester műhelyében sajátította el a szakmát. Három éves inaskodás során a fiatalember itt tanulta ki a díszüvegkészítés technikáját, amit Erdélyben sikerrel folytat. Antal Zoltánt eddigi ilyen jellegű tevékenységéről kérdeztük.

– Hol, kitől és hogyan tanultad ki az ólomüvegezés mesterségét?
– Tíz évvel ezelőtt mentünk ki Magyarországra, a Fóton élő rokonoknál szálltunk meg. Itt ismertük meg a Kopp családot, akik már több generáció óta foglalkoznak díszüvegkészítéssel. A család egyik felmenője a Róth Miksa üvegfestőművész budapesti műhelyében tanulta a mesterséget, ami aztán öröklődött apáról fiúra. Hozzájuk szegődtem inasnak, náluk tanultam ki a mesterséget, amit azóta is folytatok.

– Melyek voltak eddig a legfontosabb munkáid?
– Elsősorban templomok, műemléképületek, múzeumok vitraille üvegeinek restaurálását vállaljuk. 2007-ben a marosvásárhelyi Kultúrpalota Róth Miksa által készített munkáit újítottuk fel, 2008-ban a székelyudvarhelyi Ferencesek templomán dolgoztunk, 2009-ben a vásárhelyi Petru Maior egyetemnél végeztünk hasonló munkálatok. Ez utóbbi helyen voltak elszállásolva a Kultúrpalota építése idején Róth Miksa és népes csapata, és mintegy ajándékképpen ide is készítettek pár ólomüveg ablakot. Aztán 2011-ben a kolozsvári Szent Mihály templomnál, 2012-ben a kolozsvári piarista templomnál, 2013-ban a segesvári evangélikus templomnál, 2014-ben pedig a Suceava melletti Cacica (Kaczyka) római katolikus templomnál dolgoztunk.

– Csak restaurálással foglalkoztok, vagy vállaltok új munkákat is?
– Új munkákat főleg magánházakban készítünk, ország-szerte, van már ilyen jellegű munkám közel félszáz. Általában egy ház egy ablakát cseréljük díszesen festett vitraille-ra, vagy egy-egy régi bútor, szekrény egy szemét cseréljük ki. Az idősebb generáció általában barokkos díszítést kér, míg a fiatalabbak inkább az úgynevezett „hi-tech” mintákat részesítik előnyben. A minták 80%-át mi találjuk ki, mi rajzoljuk meg, a gazda ízlése szerint.

„Minden eredeti alapanyagból, kézimunkával készül”

Antal Zoltan2

– Tulajdonképpen mit is kell tudni a munkátokról? Miért más, mint a hagyományos üveggyártás? Mitől más, mint a manapság alkalmazott egyéb üvegfestési technikák?
– A mi munkánkban minden eredeti alapanyagból, kézimunkával készül. Olyan „schwarzlot”-nak nevezett festékkel dolgozunk, amely az 1900-as évek elején használt alapanyagokból, technikával készült. Ez az egyik előnyünk az úgynevezett konkurenciával szemben, hogy ezt ők nem használják, vagy nem tudják kikeverni, és nem megfelelő festéket használnak. A mi munkáink nem 30-40, hanem több száz évet tartanak. A színkombinálási lehetőség számunkra nagyon nagy, csak a vitraille üvegek alapszíne közel 2000 színből áll, és egy festékszínből legalább 150 árnyalatot lehet előállítani. Egy vitraille üveget kb. száz évente kell restaurálni, mert ólommal van összefűzve, ami az idő folyamán fellazul, vagy külső hatásra az üveg kitörik. Láttam olyant is, amit még puskagolyó lőtt át. A felújítás során mi arra törekszünk, hogy minél több eredeti darabot, darabkát megmentsünk. Legnagyobb kihívás számomra a Róth Miksa által készített remekművek res­­­ta­­urálása.

Napjainkban sokan foglalkoznak díszüveggyártással, ez nálunk főleg pénzkereseti lehetőség, nem igazi elhivatottság. Gépek is léteznek ma már, amivel dolgoznak, vitraille-t imitálnak. Így aztán sokkal gyorsabban dolgoznak. Vannak, akik rézfóliával vonják be a díszüveget, amit aztán nem lehet felújítani. Ez a megoldás a szakszerű restaurálásoknál nincs engedélyezve. Sokan azonban nincsenek tisztában azzal, hogy ennek a használata a műemlékeken műkincsgyalázatnak minősül, s mint ilyen büntetendő is. Ezekkel szemben a mi munkáink nem láttak gépeket. Az üveget is kézzel készítik, szájjal fúják, és mi is tiszta kézi erővel rakjuk össze és szereljük fel. Míg a hagyományos üvegből például gépek segítségével egy ember legyárt kb. 3000 négyzetmétert, addig a vitraille-ből csak 10 négyzetmétert készít egy ember naponta. Ezért drágább is a kézzel gyártott. A végső kivitelezés is hosszabb folyamatot vesz igénybe. Három féle díszüvegezést ismerünk: festetlen, amely nem tartalmaz színes darabokat, a festett, amely kb. 30%-ban van megfestve és az úgynevezett gazdagon festett, amely hozzávetőleg 300 darabból áll négyzetméterenként, és az mind festett. Az utóbbiból egy négyzetméter restaurálása kb. egy hónapi munkát igényel.

– Honnan szerzitek be az alapanyagot, ami a munkátokhoz szükséges?
– Az alapanyagokat kizárólag külföldről hozom, vagy hozatom. Elsősorban Németországból, Lengyelországból, Franciaországból, de még az Amerikai Egyesült Államokból is.

– Hogyan lehet napjainkban a díszüvegezés mesterségét elsajátítani?
– Ezt a mesterséget iskolában, egyetemen nem lehet napjainkban tanulni. Legfennebb tanulhat az ember népművészetet az iskolában, de szakmát nem. Ezt meglátásom szerint csak mester mellett inaskodva, sok évi tapasztalat, sok munka után sajátíthatja el az érdeklődő. Ezenkívül nagyon fontos a folytonos önképzés, a régi szakkönyvek beszerzése, studírozása. Nekem például 1917-ből származó szakkönyveim vannak, ezeket is sűrűn használom a munkám során. Ezekben pontos receptek vannak leírva, beégetési hőfokok, különböző fogások, amiket csak úgy tudhatunk, ha le vannak írva és azt kikeressük. Azt a színvonalat azonban, amit ezelőtt 100 évvel készítettek ma már nem tudjuk elérni, csak megközelíteni. Az a mester, aki ezt 80%-ban eléri, az már jól dolgozik és érti a szakmát. Sajnos sok helyen ma nem tudják értékelni a munkánkat, nincsenek tisztában azzal, mi is az a vitraille üveg. Vannak olyan helyek, ahol kidobják a száz éves ólomüveget és termopánnal helyettesítik.

Share Button
Ennyien olvasták: 657

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.