Központ
2017. augusztus 24. csütörtök, Bertalan
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

„Másoknak is örömöt szerezhetek”

Nemes Gyula május 30, 2015 Kultúra

A múlt héten a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének képtára adott otthont Kali József szobrászművész és Gáll Burján Rozália festőművész közös kiállításmegnyitójának. Az utóbbival beszélgettünk a tárlatról, festészetről, valamint jövőbeni terveiről.

Gall 2 

A művész 1951. május 30-án született a Beszterce megyei Zselyken. Marosvásárhelyen a Pedagógiai Líceumban végzett, és sokáig tanító volt.Tanítóságom Fenyőkúton kezdődött, egy csodálatos világban, tanyán, amely Korond községhez tartozik. Majd pályafutásom Marosvásárhelyen a 17-es iskolában, a 2-es számú általános iskolában, a Bolyai Líceumban, az Unirea Líceumban és a Művészeti Líceumban folytatódott. Ez utóbbiból nyugdíjaztak. Annak idején az üres katedrát versenyvizsgával foglaltuk el, csak éppen nem hirdették meg ezeket, így évekig helyettesítő pedagógusként tanítottunk, végül versenyvizsgát hirdettek és úgy kerültem a Művészetibe. Ott 23 évet dolgoztam” – mesélte.

Elsőre szobrászat fogott meg

A művész elmondta, hogy festői pályája érdekesen kezdődött, hisz a szobrászat érdekelte leginkább, mert édesapja, minden nap az ebédnél a megmaradt kenyérbélből szobrokat gyúrt és azzal ő is elkezdte gyúrogatni. A festést a tanítóképzőben szerette meg, ahol Török Pál volt a tanáruk. „Miután kikerültem az iskolapadból, természetesen hetente festettem a tanítványaimmal, rajzórán, amit tanítóként én vezettem. De életemnek, későbbi munkámnak ezen a téren meghatározó személyisége Török Pali bácsi volt. Aztán nyugdíjasként elővettem a dédelgetett vágyaimat, hisz most már az időm is engedte, s így 2010-től festegetni és textil-szobrászkodni kezdtem. 2014-től szakoktatóként Mureşan Vasile szobrász-festő értékelte munkáimat és segített nagyon sok jó tanáccsal” – mondta el.

Gall 1

Megtudtuk, hogy egyéni kiállítása még nem volt, hisz szűk egy éve csatlakozott a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületéhez, ám közös kiállításon 1-2 munkája szerepelt, múlt heti kiállítás pedig Kali József szobrászművésszel együtt valósult meg.

„A festészet szabadságot adott nekem”

 A jelenleg megtekinthető kiállításról csak szuperlatívuszokban beszélt a művész. Csodálatos élmény volt számomra! Szinte el sem hittem, hogy a munkáimat mások is megszemlélhetik ilyen nagy kirakatban. Jó érzés volt, hisz a pozitív visszajelzések a lelkemet gazdagították. Valójában addig, valahogy csak magamnak festettem, a festészet szabadságot adott nekem. Akkor igazán csak én meg a bennem érlelődött téma volt, belső kényszer voltunk. A kiállításon jöttem rá arra, hogy másoknak is örömöt szerezhetek azzal, amit festek. Persze sok izgalommal járt, hisz első ilyen megmozdulásom volt, meg aztán egy elismert szobrász munkái mellett nem volt könnyű dolog kiállítani.  Őszintén mondom, folyton az volt bennem: te Jóisten, megérdemlik a munkáim ezt az “együttest”, egyáltalán ott van a helyem? Most, már néhány nap távlatából, megnyugodva, örömmel mondhatom: megérte, hisz a kollégák értékelése, Mureşan Vasile, Ilarie Gheorghe Opriş, Czirjék Lajos, Hunyadi László gratulációja nagy lendületet adott nekem” – vallja Gáll.

Gall Kali Czirjek

„Mintha a gyermekemet kérte volna”

Azt is elmondta lapunknak, hogy sosem foglalkozott azzal a gondolattal, hogy eladja festményeit. A kiállítás előtti nap, amikor tulajdonképpen felkerültek a falra a munkái, egy hölgy jött be, talán orosz lehetett és a festmények megvásárolhatóságáról érdeklődött a művésztől, kiválasztva három festményt. „Én erre nagyon megijedtem. Mintha a gyermekemet kérte volna! Bennem ez van most: szeretnék még együtt lenni ezekkel a festményekkel. Nehezen szánnám rá magam az elválásra.”

A művész nehezen nevezne meg példaképeket a festők világából, de különösképpen megérintette Munkácsy Mihály, Vincent van Gogh vagy Zsidákovics Mihály művészete.

„Anyukám álmát valóra váltanám”

A művész jövőbeni terveiről is beszélt: „jelenleg valóságos kényszert érzek, hogy kifessem magamból mindazt, ami a lelkemben, a szívemben van. Nem tudok gondolni se stílusra, se utakra, se technikákra, csak festek és festek, meg textilszobraimat tervezem meg. De van egy álmom még, ami valójában mindig is velem volt, csak nem tettem egy lépést se érdekében. Édesanyám szívesen hallgatta a verseimet – valamikor a Vörös Zászlóban közöltek belőlük. Azt kérdezte egyszer: Rózsa, mikor láthatom ezeket egy könyvben, akkor minden nap olvashatnék belőle? Nem váltottam valóra az ő álmát. Ezt most meg szeretném tenni, úgyhogy már a verseimet is kezdtem időrendi sorrendbe tenni, átnézni, javítgatni, hogy anyukámnak az álmát is valóra válthassam.”

Share Button
Ennyien olvasták: 745

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.