Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Eső
Holnap
Eső
Borús
Szombat
Borús

Még egy érv pro Székelykakasd

Szentgyörgyi László augusztus 28, 2015 Kultúra

Előrebocsátom: a falumonográfiák olvasása nem tartozik kedvenc foglalatosságaim közé. Ha a sors és a körülmények néha mégis rákényszerítenek, akkor sem elsősorban az illető település múltja, hanem inkább jelene, és az, ami a kettőből esetlegesen kibontakozni látszik: a jövője érdekel a leginkább. A bizonytalan jövő, vagy a bizonytalannál is lehangolóbb bizonyosság az, ami távol tart a falumonográfiáktól.

Kakasdi konyv

Kollégánk, Nemes Gyula Székelykakasd 500 éves történetéből című könyvét is vegyes érzelmekkel vettem kezembe. Ezzel együtt kíváncsisággal is. Bevallom – bár itt van közvetlen közelünkben, mindössze egy erdő, vagy inkább erdősáv választja el Vásárhelytől –: ilyen keveset, mint Kakasdról, egyetlen városközeli településről sem hallottam, tudtam. Ismerőseim körében érdeklődve meggyőződhettem, a többség így van vele. Ezen alig változtatott, hogy a falu legjobb termőföldjeinek közepébe felépített szemétátrakó és -válogató állomással szemben kibontakozott civil ellenállás, tiltakozás kapcsán egy időben elég sokat lehetett hallani a faluról.

A monográfia nem az a műfaj, amely nagy szabadságot engedélyezne a szerzőnek, itt a kreativitás, a jól bevált módszerek, a „keretek” feszegetése inkább a munka kárára válik, mint előnyére. Nemes is a jól bevált recept szerint, a műfaj iránti alázatból következő alapossággal járja körül a „témát”, azaz Székelykakasd múltját. A könyv tagolása megfelel a műfaji követelményeknek, a fejezetek a megszokott sorrendben, adatokkal gazdagon ellátva követik egymást.

Bár Székelykakasd nevét fennmaradt írásos dokumentumban először 1515-ben említik, nyelvtörténészek véleménye szerint már a XII. század előtt, azaz legalább 800 éve létezhetett. A Székelyföld részét képező település lakói évszázadokon keresztül –mint másutt is – önellátóak voltak. A XIX. század közepétől kezdődően a város, Marosvásárhely közelsége rányomta bélyegét a falu gazdasági életére. Egy 1820-as összeírásban olvashatjuk: „Korcsmáink nincsenek, melyből különös jövedelmünk volna, hanem közre használtatik. Meszet, szenet nem égetünk nem lévén arra való helyünk. Helységünkben malom nincsen, hanem a szomszéd faluban Karácsonyfalván a Nyárád vizén közel levő malomban szoktunk őrölni. Helységünkben kereskedőboltok nincsenek, hanem a közel levő Marosvásárhely városában elegendők vagynak”.

A település XX. századi szerves fejlődését a kommunista rendszer szakította meg, évtizedeken keresztül a lakosság jelentős része a közeli város ipari üzemeiben kereste kenyerét. Az elvándorlás is jelentős méreteket öltött. Aztán következett a rendszerváltásnak nevezett fordulat, de Kakasd – a többi Vásárhely közvetlen közelében fekvő településtől eltérően – nem vált a városból kitelepülők célpontjává, nem vált a többiekhez hasonlóan alvó faluvá. Szerencséjére. Mára szinte ugyanannyian lakják – bő ezren –, mint 1977-ben, amikor a legmagasabb volt állandó lakóinak száma.

A szinte kizárólag református vallású faluban egy ideje mintha megváltozott volna valami. A szemétátrakó és -válogató telep elleni tiltakozás céljából alakult, de később egyéb közösségi feladatokat is felvállaló Pro Veritas Egyesület amolyan kovász szerepet játszik a folyamatban. Amelynek máris érzékelhető eredményeként feltámadóban a közösségi tudat, a lokálpatrióta szellem, amelynek számos jelét látni a faluban. Ennek egyik bizonyítéka e falumonográfia is, amely a Mentor kiadó gondozásában, a maroskeresztúri önkormányzat és a Pro Veritas Egyesület anyagi és erkölcsi támogatásának köszönhetően jelent meg.

Share Button
Ennyien olvasták: 913

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.