Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Havazás
Ma
Havazás
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Még egy érv pro Székelykakasd

Szentgyörgyi László augusztus 28, 2015 Kultúra

Előrebocsátom: a falumonográfiák olvasása nem tartozik kedvenc foglalatosságaim közé. Ha a sors és a körülmények néha mégis rákényszerítenek, akkor sem elsősorban az illető település múltja, hanem inkább jelene, és az, ami a kettőből esetlegesen kibontakozni látszik: a jövője érdekel a leginkább. A bizonytalan jövő, vagy a bizonytalannál is lehangolóbb bizonyosság az, ami távol tart a falumonográfiáktól.

Kakasdi konyv

Kollégánk, Nemes Gyula Székelykakasd 500 éves történetéből című könyvét is vegyes érzelmekkel vettem kezembe. Ezzel együtt kíváncsisággal is. Bevallom – bár itt van közvetlen közelünkben, mindössze egy erdő, vagy inkább erdősáv választja el Vásárhelytől –: ilyen keveset, mint Kakasdról, egyetlen városközeli településről sem hallottam, tudtam. Ismerőseim körében érdeklődve meggyőződhettem, a többség így van vele. Ezen alig változtatott, hogy a falu legjobb termőföldjeinek közepébe felépített szemétátrakó és -válogató állomással szemben kibontakozott civil ellenállás, tiltakozás kapcsán egy időben elég sokat lehetett hallani a faluról.

A monográfia nem az a műfaj, amely nagy szabadságot engedélyezne a szerzőnek, itt a kreativitás, a jól bevált módszerek, a „keretek” feszegetése inkább a munka kárára válik, mint előnyére. Nemes is a jól bevált recept szerint, a műfaj iránti alázatból következő alapossággal járja körül a „témát”, azaz Székelykakasd múltját. A könyv tagolása megfelel a műfaji követelményeknek, a fejezetek a megszokott sorrendben, adatokkal gazdagon ellátva követik egymást.

Bár Székelykakasd nevét fennmaradt írásos dokumentumban először 1515-ben említik, nyelvtörténészek véleménye szerint már a XII. század előtt, azaz legalább 800 éve létezhetett. A Székelyföld részét képező település lakói évszázadokon keresztül –mint másutt is – önellátóak voltak. A XIX. század közepétől kezdődően a város, Marosvásárhely közelsége rányomta bélyegét a falu gazdasági életére. Egy 1820-as összeírásban olvashatjuk: „Korcsmáink nincsenek, melyből különös jövedelmünk volna, hanem közre használtatik. Meszet, szenet nem égetünk nem lévén arra való helyünk. Helységünkben malom nincsen, hanem a szomszéd faluban Karácsonyfalván a Nyárád vizén közel levő malomban szoktunk őrölni. Helységünkben kereskedőboltok nincsenek, hanem a közel levő Marosvásárhely városában elegendők vagynak”.

A település XX. századi szerves fejlődését a kommunista rendszer szakította meg, évtizedeken keresztül a lakosság jelentős része a közeli város ipari üzemeiben kereste kenyerét. Az elvándorlás is jelentős méreteket öltött. Aztán következett a rendszerváltásnak nevezett fordulat, de Kakasd – a többi Vásárhely közvetlen közelében fekvő településtől eltérően – nem vált a városból kitelepülők célpontjává, nem vált a többiekhez hasonlóan alvó faluvá. Szerencséjére. Mára szinte ugyanannyian lakják – bő ezren –, mint 1977-ben, amikor a legmagasabb volt állandó lakóinak száma.

A szinte kizárólag református vallású faluban egy ideje mintha megváltozott volna valami. A szemétátrakó és -válogató telep elleni tiltakozás céljából alakult, de később egyéb közösségi feladatokat is felvállaló Pro Veritas Egyesület amolyan kovász szerepet játszik a folyamatban. Amelynek máris érzékelhető eredményeként feltámadóban a közösségi tudat, a lokálpatrióta szellem, amelynek számos jelét látni a faluban. Ennek egyik bizonyítéka e falumonográfia is, amely a Mentor kiadó gondozásában, a maroskeresztúri önkormányzat és a Pro Veritas Egyesület anyagi és erkölcsi támogatásának köszönhetően jelent meg.

Share Button
Ennyien olvasták: 964

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.