Az elmúlt években igen divatossá vált a „csináld magad”mozgalom, ami az ékszerkészítéstől a lakberendezési tárgyakig is terjed. Bár az internet tele van ötletekkel, egy-egy mutatós darab elkészítéséhez nem elég a festék és az ecset. Ide tehetség kell. Ez a plusz faktor megvan abban a négy vásárhelyi lányban, akik a Vinterio nevet viselő, kreatív bútorfelújító hobbivállalkozásba kezdtek. Bardosán Sheila Tímea 25 éves ötletgazdát kérdeztük, aki képzőművészetet tanult az iskolában, és minden nyara kézműves, népi bútorfestő-hagyományőrző táborokkal telt. Sheila gyerekkora óta elutasítja a tömegízlés minden formáját, és az egyenruhát is világéletében utálta…
– Hogyan született az ötlet, hogy régi bútorok felújításával foglalkozzatok, illetve kik alkotják a csapatot?
– Olyan közegben nőttem fel, ahol fontos volt az esztétikum és az egyedi környezet, ebből kifolyólag mindig gyűlöltem az egyenruhákat és a tömegízlés minden formáját. A vásárhelyi Művészeti Gimnáziumban végeztem képzőművészet szakirányon, egyértelműen vizuális típus vagyok. Jómagam három éve foglalkozom bútorok felújításával. Tavaly nyáron egy kedves barátnőm, Takács Adrienn megkért, hogy segítsek neki egy komód renoválásában. Ahogy szerveztük a hétvégi programot, csatlakozott még két közös barátnő – Radu Tímea és Püspöki Adél –, kiderült, hogy nekik is van porosodó, „tűzifának való” bútorcsodájuk a padláson. Este, mikor egy-egy pohár bor mellett gyönyörködtünk a száradó bútorainkban, elkezdtünk ötletelni, hogy ki milyen értéket adhatna hozzá egy ilyen vállalkozáshoz. Ekkor döbbentünk rá, hogy a bútorfestés lehet végtelenül egyszerű és szórakoztató foglalatosság, főleg ha csapatban csináljuk. Egyébként mi négyen vágtunk bele a projektbe, így van turisztikai bloggerünk, dizájnerünk, jogászunk és képzőművészünk, egyszóval elég színes a társaság. Jelenleg egy prezentációs weboldalon dolgozunk, de természetesen vannak egyéni projektjeink is. Úgy érzem, mindenki megtalálja benne a saját stílusát, kreativitásra sarkalljuk egymást egy-egy ötlet kivitelezésében.
– Ki képezi a célközönségeteket, illetve kik azok, akik felkeresnek titeket bútorfelújítással?
– Úgy fogalmaznék, hogy olyan személyek, akik a miénkhez hasonló értékrenddel bírnak, akik nem elégednek meg egy-egy bútor „alaptulajdonságaival”, hogy legyen például kényelmes, díszes, vagy fényűző, rusztikus, szeszélyesen különleges, vagy akár szigorúan funkcionális, széles, keskeny, puha, kemény, ruganyos vagy elegáns. Ezek a személyek szeretik, ha mindezek mellett érzelmi értéke is van az életterükben elhelyezett daraboknak.
– Mi motiválhatja az efféle bútorok iránti igényt?
– Az embernek mélyről jövő igénye, hogy élettere legyen olyan, amelyben a tárgyak a sajátjai, a szó minden értelmében. Számomra is fontos, hogy az emlékeim tárgyi mivoltukban is jelen legyenek. Be- és átrendezzük, megszokjuk szűkebb környezetünket, azaz a személy és környezete egymáshoz idomul. Az otthonhoz való kötődés egyik alapja: hogy a mikrokörnyezetünkben fel tudjuk halmozni és tárolni legkedvesebb tárgyainkat. Úgy vélem, erre egyre nagyobb az igény.
– Marosvásárhelyen, Erdélyben milyen piaca van a vállalkozásotoknak?
– Számunkra a siker nem pénzben és négyzetméterben mérhető, hanem élményekben és hozzáadott értékekben. Az is előfordult már, hogy ismeretlen személyek szólítottak le az utcán vagy egy konferencián, hogy milyen jó dolog, amit csinálunk, és nekik is megvan még a nagyi régi hintaszéke, és milyen jó lenne újragondolni azt. Vagy rég nem látott ismerősök küldik a fotókat a Vinterio hatására felújított bútorokról. Azt hiszem, a siker abban mérhető, hogy mennyire inspirálunk másokat hasonló tevékenységre, az újrahasznosítás iránti igényt miként tudjunk éltetni.
– Van-e saját, felismerhető stílusod, vagy inkább a megrendelő által választott stílust, mintákat alkalmazod?
– Az újrahasznosított és újragondolt bútorok komponálása apró puzzle-darabkákból tevődik össze bennem, hiszen minden pontban találkozik az értékrendemmel: kicsit hasznos, kicsit szép, kicsit egyedi, s talán kicsit divatos is. Mindenhonnan csipegetek, szeretem megtalálni a megrendelő és a saját stílusom közötti átmenetet. Ugyanakkor igyekszünk szembemenni a tömeggyártással, és újra előtérbe helyezni a kézzel készített bútorok szeretetét. Én személy szerint nagyon kedvelem a gyerekbútorokat, Adrienn a tenger és természet által inspirált darabokat, Tímea a színes „limonádé” árnyalatokat preferálja, Adél viszont a minimalista stílusra esküszik.
– Mi a célja a Vinterionak? Van-e ebben társadalmi felelősségvállalás is, ami arra ösztönzi az embereket, hogy újrahasznosítsák régi bútoraikat, vagy éppenséggel egyediségre nevel?
– Hiszünk abban, hogy az antik és vintage bútorok új esztétikai esélyt adnak a mai, modern enteriőrök sikeréhez. A továbbhasznosítás ezen formájával a tárgyaknak hozzáadott, megnövekedett értéke lesz, mely szerintem napjainkban nagyon fontos szempont a tárgy- és téralkotásban. A már említett érzelmi érték elhanyagolhatatlan: talán ezért is ragaszkodom a nagymamám által használt régi bútorokhoz, a tükörhöz, amelyet még dédnagymamám kapott, édesanyám gyerekkori íróasztalából átalakított kis szekrényhez, vagy a nagy, színes díszpárnákhoz. Nem pusztán használati tárgyak, díszek, hanem emlékek is egyben, melyek a múlt kedves darabjait, vagy egy-egy családtag, barát keze nyomát őrzik. Nekem ezek adják azt az érzést kedvenc fotelomba kucorodva, hogy minden pillanatban velem vannak, szeretettel töltve meg életem egyik legfontosabb helyszínét, az otthonomat.
