Több száz éves múltra visszatekintő gyapjúfeldolgozó üzem működik Maros megyében, Kibéden. Az első írásos emlékek a XIX. század első feléből maradtak fent, amik említést tesznek bizonyos vízimalmokról. Ezek közül is a „középsőt” kezdte el felújítani a századelőn Szilveszter György, akinek az unokái, László és György a mai napig családi vállalkozásként működtetik az üzemet.
A gyapjúfeldolgozás a gyapjú mosásával kezdődött, amit kézzel végeztek folyóvízben. A mosás után az anyagot megszárították, ezután láttak neki a feldolgozásnak, ami teljes egészében kézi folyamat volt a bontás-tépéstől kezdve egészen a fonás-szövésig. Az első eszközök, amiknek a munka megkönnyítése volt a célja, fából készültek, ám ezek még mindig emberi erővel működtek. A malom segítségével ezeket az eszközöket később vízenergiával működtették, majd az ipar fejlődésével és a technikai vívmányok modernizálódásával villamosenergia váltotta fel a vízi energiát.
A gyapjúüzem vásárlói köre igen változatos, szerte a világból érkeznek, egyes termékeik Amerikába, Németországba, de Japánig is eljutottak, ahol egy dizájner készített az általuk szövött finom gyapjúszövevényekből táskákat, amiknek hatalmas sikere volt a távol-keleti országban.
Az üzem népszerűségét növeli, hogy egyes gépeket még a múlt század elején építették, az újabbakat pedig régi alkatrészek felhasználásával állították újra munkába, ezeket a mai napig maguk javítják: Szilveszter László, a gépészmérnök unoka és bátyja Szilveszter György. A feleségek, Anna és Ilona is a gyapjúval dolgoznak, rajtuk kívül még három munkást tart el a muzeális gépekkel működő kisüzem. Szilveszter Anna textilmérnök, az ő keze és szeme munkáját dicsérik a különféle takarók és szőnyegek mintái, valamint a szövési technikák változatos formavilága.
