Központ
2018. február 24. szombat, Mátyás

„Nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz utánpótlás”

Nemes Gyula február 6, 2015 Kultúra

Irodalmi élet Erdélyben

– Beszélgetés Farkas Wellmann Éva költővel, szerkesztővel –

Farkas W Eva 1

Farkas Wellmann Éva 1979-ben született Marosvásárhelyen. A kolozsvári bölcsészkaron végzett, doktori tanulmányait is ott fejezte be. Eddig két verskötete és egy irodalomtörténeti munkája jelent meg könyv alakban. Jelenleg Békéscsabán él, a Bárka irodalmi folyóirat és a Bárkaonline szerkesztője.

– Hogyan indult irodalmi munkássága? Mikor írta első verseit? Milyen élmény késztette versírásra akkor?

– Gyerekkoromban – mint a legtöbb társam – viszonylag korán megpróbálkoztam a rímfaragással, annál is inkább, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is kaptunk ilyen házi feladatot. Az első olyan verseket, amelyek kötetbe kerültek, s amelyeket ma is vállalok, körülbelül tizenhét éves koromban írtam. Először a konkrét élmény talán egy utazás volt.

„Őket kimondottan bizseregtető érzés olvasni”

– Kiket vagy kit tart példaképének a magyar irodalomban? A világirodalomban?

– Inkább kedvenceket sorolnék. (Hagyományos értelemben vett példaképem nincs, olyan, aki emberként is, művészként is kimagasló lenne, és ráadásul követni is akarnám.) A világirodalomból talán Thomas Mannt és Gabriel García Márquezt emelném ki – olyan alapon, hogy őket kimondottan bizseregtető érzés olvasni. A magyar irodalomból nagyon szeretem Berzsenyi Dániel verseit, szinte az összes nyugatos írót és költőt, Borbély Szilárdot minden műnemben és számtalan kortárs szerzőt, akik közül még válogatni is nagyon nehéz. A jelen mindig kitüntetett pillanat.

– Ha csak egy-egy művet jelölhetne meg a kortárs magyar irodalomból, mi lenne a választott verse, regénye, drámája?

– Vers: Tóth Krisztina: A világ minden országa; regény: Borbély Szilárd: Nincstelenek; dráma: Székely Csaba: Bányavirág.

– Szükség van e-könyvre? Kiszoríthatja valaha a hagyományos könyvet, újságot az internetes, digitális olvasás?

– Bizonyos értelemben máris kiszorította. És ez nem feltétlenül káros – sok olyan szöveg van, amiért kár papírt pazarolni, fákat kivágni. De azt sem hiszem, hogy a hagyományos és internetes olvasás ne férne meg egymás mellett. Szeretném hinni, hogy mindig lesznek olyan olvasók, akiknek az értékes olvasmány egyben tárgy is: forgatható, illatolható, bármikor-bárhol hozzáférhető, kedves kiadvány. Tulajdon, a szó fizikai értelmében is.

– Mit gondol a slampoetry-ről?

– Az igényes slam remek lehetőség a kortárs befogadónak, hogy kulturáltan szórakozhasson, de arra is, hogy vissza- vagy odataláljon az irodalomhoz. Arról nem is beszélve, hogy a slampoetry művelői között sok költő is van, aki – párhuzamosan ezzel – „komoly” verseket is ír. A stílusukat minden bizonnyal gördülékenyebbé teszi ez a fajta verselés. Magam nem próbáltam, de szívesen fogyasztom a slampoetry-t.

„Leginkább a humor hoz lázba”

– Van jelmondata, mottója, ami meghatározza, jellemzi a tevékenységét?

– Nehéz lenne egyetlen mondatot mondani. Szövegek között élek, és mindegyre beleakadok olyan megfogalmazásokba, amelyek különösen sikerülten/pontosan sűrítenek össze dolgokat – és/vagy amelyekben magamra ismerek. Leginkább mégis a humor hoz lázba. Az olyan mondatok, amelyeken felszabadultan lehet nevetni, és közben mégis mögéjük látni egy kicsit.

– Gondolom, figyelemmel kíséri a marosvásárhelyi vagy Maros megyei irodalmi életet. Milyennek látja?

– Mindig nagyra tartottam a Vásárhelyen működő irodalmi műhelyt, a Látót. Tulajdonképpen gyerekkorom óta követtem is valamiképpen a környékén zajló eseményeket (kezdetben még mint Igaz Szót) – s olvastam a folyóiratot. Ezért nagy megtiszteltetés volt, hogy az első irodalmi elismerésemet, a folyóirat debüt-díját, tőlük kaptam. Úgy gondolom, hogy remek csapata van jelenleg is, a főszerkesztőváltások nem viselték meg, s töretlenül képviseli az igényes szakmaiságot. A szerkesztőség munkájába nem látok bele, de nyilván lelkiismeretesen gondozzák a hozzájuk kerülő környékbeli kéziratokat is, így a legjobbakkal szélesebb köröknek is lehetőségük van találkozni. És emellett folyamatosan szerveznek rangos irodalmi esteket, melyek az egész megye figyelmére számot tarthatnak – igen neves költők, írók, irodalmi csoportok fordultak már meg jó hangulatú rendezvényeiken.

– És általában – most mint folyóirat-szerkesztőt kérdezem – hogy állunk fiatal tehetségek dolgában?

– Rengetegen írnak, s közülük nagyon sokakban megvan a közlés vágya is. Ez sajnos nem mindig találkozik a tehetséggel. Gyakran az az érzésem, hogy ha valaki „véleményt kér”, akkor tulajdonképpen dicséretet szeretne, hiszen ha nem teljesen pozitív a visszajelzés, azonnal megsértődik. De persze bőven akad ellenpélda is. Nagyon tehetséges fiatal szerzőből is sok van; nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz utánpótlás. Hogy vásárhelyi példát említsek, Láng Orsolya több műnemben is rendkívül tehetséges – örömmel és kíváncsian várom újabb publikációit.

– Legutóbb megjelent könyve egy irodalomtörténeti munka. Milyen jellegű kiadványt várhatunk legközelebb?

– Reményeim szerint újabb verseskönyvet. Magam is várom, hogy végleges alakot öltsön.

Share Button
Ennyien olvasták: 624

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.