Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

„Nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz utánpótlás”

Nemes Gyula február 6, 2015 Kultúra

Irodalmi élet Erdélyben

– Beszélgetés Farkas Wellmann Éva költővel, szerkesztővel –

Farkas W Eva 1

Farkas Wellmann Éva 1979-ben született Marosvásárhelyen. A kolozsvári bölcsészkaron végzett, doktori tanulmányait is ott fejezte be. Eddig két verskötete és egy irodalomtörténeti munkája jelent meg könyv alakban. Jelenleg Békéscsabán él, a Bárka irodalmi folyóirat és a Bárkaonline szerkesztője.

– Hogyan indult irodalmi munkássága? Mikor írta első verseit? Milyen élmény késztette versírásra akkor?

– Gyerekkoromban – mint a legtöbb társam – viszonylag korán megpróbálkoztam a rímfaragással, annál is inkább, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is kaptunk ilyen házi feladatot. Az első olyan verseket, amelyek kötetbe kerültek, s amelyeket ma is vállalok, körülbelül tizenhét éves koromban írtam. Először a konkrét élmény talán egy utazás volt.

„Őket kimondottan bizseregtető érzés olvasni”

– Kiket vagy kit tart példaképének a magyar irodalomban? A világirodalomban?

– Inkább kedvenceket sorolnék. (Hagyományos értelemben vett példaképem nincs, olyan, aki emberként is, művészként is kimagasló lenne, és ráadásul követni is akarnám.) A világirodalomból talán Thomas Mannt és Gabriel García Márquezt emelném ki – olyan alapon, hogy őket kimondottan bizseregtető érzés olvasni. A magyar irodalomból nagyon szeretem Berzsenyi Dániel verseit, szinte az összes nyugatos írót és költőt, Borbély Szilárdot minden műnemben és számtalan kortárs szerzőt, akik közül még válogatni is nagyon nehéz. A jelen mindig kitüntetett pillanat.

– Ha csak egy-egy művet jelölhetne meg a kortárs magyar irodalomból, mi lenne a választott verse, regénye, drámája?

– Vers: Tóth Krisztina: A világ minden országa; regény: Borbély Szilárd: Nincstelenek; dráma: Székely Csaba: Bányavirág.

– Szükség van e-könyvre? Kiszoríthatja valaha a hagyományos könyvet, újságot az internetes, digitális olvasás?

– Bizonyos értelemben máris kiszorította. És ez nem feltétlenül káros – sok olyan szöveg van, amiért kár papírt pazarolni, fákat kivágni. De azt sem hiszem, hogy a hagyományos és internetes olvasás ne férne meg egymás mellett. Szeretném hinni, hogy mindig lesznek olyan olvasók, akiknek az értékes olvasmány egyben tárgy is: forgatható, illatolható, bármikor-bárhol hozzáférhető, kedves kiadvány. Tulajdon, a szó fizikai értelmében is.

– Mit gondol a slampoetry-ről?

– Az igényes slam remek lehetőség a kortárs befogadónak, hogy kulturáltan szórakozhasson, de arra is, hogy vissza- vagy odataláljon az irodalomhoz. Arról nem is beszélve, hogy a slampoetry művelői között sok költő is van, aki – párhuzamosan ezzel – „komoly” verseket is ír. A stílusukat minden bizonnyal gördülékenyebbé teszi ez a fajta verselés. Magam nem próbáltam, de szívesen fogyasztom a slampoetry-t.

„Leginkább a humor hoz lázba”

– Van jelmondata, mottója, ami meghatározza, jellemzi a tevékenységét?

– Nehéz lenne egyetlen mondatot mondani. Szövegek között élek, és mindegyre beleakadok olyan megfogalmazásokba, amelyek különösen sikerülten/pontosan sűrítenek össze dolgokat – és/vagy amelyekben magamra ismerek. Leginkább mégis a humor hoz lázba. Az olyan mondatok, amelyeken felszabadultan lehet nevetni, és közben mégis mögéjük látni egy kicsit.

– Gondolom, figyelemmel kíséri a marosvásárhelyi vagy Maros megyei irodalmi életet. Milyennek látja?

– Mindig nagyra tartottam a Vásárhelyen működő irodalmi műhelyt, a Látót. Tulajdonképpen gyerekkorom óta követtem is valamiképpen a környékén zajló eseményeket (kezdetben még mint Igaz Szót) – s olvastam a folyóiratot. Ezért nagy megtiszteltetés volt, hogy az első irodalmi elismerésemet, a folyóirat debüt-díját, tőlük kaptam. Úgy gondolom, hogy remek csapata van jelenleg is, a főszerkesztőváltások nem viselték meg, s töretlenül képviseli az igényes szakmaiságot. A szerkesztőség munkájába nem látok bele, de nyilván lelkiismeretesen gondozzák a hozzájuk kerülő környékbeli kéziratokat is, így a legjobbakkal szélesebb köröknek is lehetőségük van találkozni. És emellett folyamatosan szerveznek rangos irodalmi esteket, melyek az egész megye figyelmére számot tarthatnak – igen neves költők, írók, irodalmi csoportok fordultak már meg jó hangulatú rendezvényeiken.

– És általában – most mint folyóirat-szerkesztőt kérdezem – hogy állunk fiatal tehetségek dolgában?

– Rengetegen írnak, s közülük nagyon sokakban megvan a közlés vágya is. Ez sajnos nem mindig találkozik a tehetséggel. Gyakran az az érzésem, hogy ha valaki „véleményt kér”, akkor tulajdonképpen dicséretet szeretne, hiszen ha nem teljesen pozitív a visszajelzés, azonnal megsértődik. De persze bőven akad ellenpélda is. Nagyon tehetséges fiatal szerzőből is sok van; nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz utánpótlás. Hogy vásárhelyi példát említsek, Láng Orsolya több műnemben is rendkívül tehetséges – örömmel és kíváncsian várom újabb publikációit.

– Legutóbb megjelent könyve egy irodalomtörténeti munka. Milyen jellegű kiadványt várhatunk legközelebb?

– Reményeim szerint újabb verseskönyvet. Magam is várom, hogy végleges alakot öltsön.

Share Button
Ennyien olvasták: 523

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.