Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

„Nem lövöm le a plakáttal a poént”

Pál Piroska szeptember 7, 2017 Kultúra

Hodgyai István grafikus harmadik éve tervezi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának a plakátjait. Falragaszai egyediek, meghökkentőek, nem olyanok, amilyenekkel gyakran szembemegyünk az utcán. Az idén az évad legjobb színházi plakátja elismerést nyerte el a Tartuffe c. előadáshoz tervezett munkája. Inspirálja a képzőművészeti múltja, az installációművészet, alkotásai letisztultak, önmagukban is művészi értéket hordoznak. Bár István szívesen tervezne lemezborítót Iggy Popnak, jelenlegi munkájára is álommunkaként tekint.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a plakáttervezéssel? 

– Ötéves korom óta rajzolok, kilencedik osztálytól művészeti líceumban tanultam festészet szakon. Mikor aztán egyetemválasztásra került sor, a festészet lett volna a logikus döntés, de fenntartásaim voltak, mert attól féltem, valamelyik leendő tanárom majd rám erőlteti a stílusát, és így nem lesz esélyem kibontakozni. Akkoriban megrendelésekre készítettem portrékat, tájképeket – gondoltam, megélek ebből–, nem igazán szerettem a színházat. Ekkor érkezett Bartha József későbbi tanárom az iskolánkba, bemutatni a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem látványtervező szakát. Izgalmasnak tűnt díszleteket tervezni, ezért oda felvételiztem. Másodéves koromtól plakátokat készítettem az egyetem Stúdió Színházának, és három év után rájöttem, hogy sokkal jobban vonz a plakát-, mint a díszlettervezés.

– És utána?

– A képzés elvégzése után az egyetem állást ajánlott az arculatának megtervezésére. Aztán nem sokkal később létrejött az András Lóránt Társulat, és felkérésükre ott is én készítettem a plakátokat, ezt követően keresett meg a Nemzeti Színház vezetősége, hogy velem szeretnének dolgozni. Tulajdonképpen egyik munka hozta a másikat. Egy éven át csináltam mindhármat párhuzamosan, de éreztem annak a veszélyét, hogy ennyi hasonló műfajú munka mellett kiégek, ezért muszáj volt valamit leadni. Így a tavalyi évtől csak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának és az András Lóránt Társulatnak dolgozom.

– Mi a fontosabb egy-egy plakát elkészítésében: a művészi vonatkozás, a színdarabbal való kapcsolat, vagy a figyelemfelkeltés?

– Egy jó plakát lényege a figyelemfelkeltés, de egy színházi plakátnak az előadás részét kell képeznie. Hangulatában, gondolatiságában magába kell foglalnia az előadást úgy, hogy közben nem szabad elmesélnie azt! A plakátjaimat gyakran azután értik meg a nézők, miután megnézték az előadást.

– Miként zajlik egy plakát elkészítésének folyamata?

– Bejárok próbákra, és inspirálódok az ott látottakból, emellett folyamatosan kommunikálok a rendezővel. Van, hogy elkérem a zeneszerzőtől az előadás már meglévő zenéit, de beszélgetni szoktam a díszlet- és jelmeztervezővel is. Gyakran több ötletet is elvetek, mert másnap nem érzem jónak. Szeretem, ha van időm aludni rá egyet-kettőt, amíg úgy vélem, hogy megfelelő. Minden plakátomat magam fotózom, nem internetről letöltött vagy megvásárolt képeket használok fel. Így például a Retromadár… előadás falragaszánál beszereztem egy pulykát, és Meggyesfalván találtam egy olyan teret, ami hangulatában megfelelt, annak, amit elképzeltem, aztán lefotóztam. Úgy vélem, akkor lesz őszinte és jó a munkám, ha a plakát minden részletét a saját szememen keresztül láttatom.

retrofotojavitva

– Milyenek az erdélyi színházi plakátok? Vannak grafikusok, akiknek követed a munkáit?

– Erdélyben vannak ügyes, figyelemreméltó színházi plakátok. Benedek Levente és Németh László munkáit követem, ők a temesvári, valamint a nagyváradi színház posztereit tervezik.

Meddig lehet ezt a kreatív munkát végezni kiégés nélkül?

– Szerintem elég sokáig, mert folyamatosan frissülünk. Engem most feltölt az új évad izgalmassága, alig várom, hogy nekifogjak a munkának. Liselotte és a május, Macbeth, Egy lócsiszár virágvasárnapja… nincs idő a kiégésre!

– Mi lenne az álommunkád?

– Talán Londonban, egy olyan előadásnak plakátot tervezni, amelyben Benedict Cumberbatch, vagy Jude Law játssza a főszerepet. De túlzás nélkül állítom, hogy a jelenlegi is egyfajta álommunka: nagyon szeretem a színházat, az embereket, akikkel igazi alkotócsapatot formálunk. Három évad alatt Vásárhelyen is olyan rendezőkkel dolgoztam együtt, mint Tompa Gábor, Keresztes Attila, Radu Afrim, Bocsárdi László, Mohácsi János stb. Ez a színház nem utáltatja meg velem a grafikusi szakmát, és ezért nagyon hálás vagyok.

– Melyik zenésznek, írónak, költőnek terveznél szívesen lemez-, illetve könyvborítót?

– Írók közül Bartis Attilának, Szabó Róbert Csabának, Potozky Lászlónak, főleg, mert mindegyikőjük drámájának készítettem már plakátot, és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Zenészek közül: Iggy Popnak, a Coldplaynek és Ennio Morriconenak is szívesen terveznék.

Share Button
Ennyien olvasták: 1260

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.