Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

Nem tudom elképzelni, hogy ne jöjjek vissza!

Bodnár Erika április 22, 2016 Kultúra

Beszélgetés Bocskor Bíborka énekesnővel

Tízéves a Magashegyi Underground, Magyarország egyik legnépszerűbb zenekara. Bocskor Bíborka valamivel több mint tíz évvel ezelőtt hagyta el Erdélyt, hogy Budapesten szerencsét próbáljon. Sikerei és boldogsága ellenére nem tudja elképzelni, hogy ne jöjjön vissza Erdélybe, macskákkal, kályhán főzött kávéval egy hegytetőre.

MagashegyiUnderground_2016

– Miért hagytad ott a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemet annak idején?

– Két fontos történet játszódott le akkor az életemben, megtaláltam egy fontos szerelmet, és láttam egy számomra katartikus képszínházi előadást. Akkor úgy gondoltam, éreztem, hogy a művészeti egyetem a maga behatárolt struktúrájával mindkettőtől elszakítana, úgy döntöttem, én inkább vele szakítok. Úgy érzem, helyes döntés volt, de ez annyira sajátos helyzet, hogy senkit nem bátorítanék erre, bennem is van lelkiismeretfurdalás amiatt, hogy egy megkezdett dolgot nem fejeztem be. Szerettem és tiszteltem az ottani kollégáimat, barátaimat, tanáraimat, csak az történt, hogy épp akkor valakit és valamit jobban megszerettem.

– Az egyik Megasztár felvételen azt mondtad, akkor is a Voyage, voyage című dalt fogod énekelni, ha kiesel miatta. Mennyire jellemző rád ez a kockázatvállalás?

DKOKO20110727007-1024x682

– Vannak az életemben ilyen vállalások. Bízom magamban, ha valamit erősen érzek, akkor amellett kitartok, még ha az agy mást is mondana. A Voyage, voyage dal egy nagyon furcsa lüktetést hordoz magában, van, akinek ez nagyon tetszik, van olyan barátom, aki szerint a hasfájós dalok kategóriájába tartozik. Engem egy olyan világba visz el, ahol látom a végtelent, ezért szerettem énekelni.

– A zenekar szünetelt egy évig. Hogyan kezelted ezt a helyzetet? Mit csináltál a közbe eső idő alatt?
– Nem szüneteltünk egy évig csak körülbelül kilenc hónapig, pontosan addig, amíg egy gyerek is kész lesz a megszületésre. Nehéz volt ez a periódus, ezt is az érzettudatom döntötte el, szükség volt egy tisztulásra. Ebben az időben nagyon sokat ismerkedtem, jártam a pesti éjszakát és sok-sok képzőművész, zenész, színész társaságában gondolkodtam, beszélgettem, töltődtem. Érdekes életforma volt és nagyon jó tapasztalat.

– Mennyire van előtérben az a tény, hogy te erdélyi vagy? Kellett valaha magyarázkodnod emiatt?

– Nem érzem, hogy különösen előtérben lenne, ez persze valamennyire tudatos is, hisz van, aki direkt kijátssza az erdélyi kártyát. Nekem annyira természetes és magától értetődő, hogy én erdélyi vagyok, hogy nem éreztem soha szükségét annak, hogy ezt valahol hangsúlyozzam is még ráadásként. Számomra ez olyan, mint a nevem, a bőröm, a hajam, a gondolataim, én ebben élek, én erre nem egyfajta szentimentalizmussal tekintek rá kintről, hanem megélem ezt az állapotot. Általában újságíróknak kell magyarázkodnom: bennem az otthon, Erdély egy szent hely, fenséges helyekkel és fenséges emberekkel.

 – Egy olyan embernek, aki ragaszkodik a földhöz, és szereti is azt, milyen élmény a koncertezős, utazgatós élet? 

– Ez egy adott helyzet, ezzel jár. Én minden helyzetben tudom jól is és rosszul is érezni magam, ez nem helyzet-, inkább emberfüggő. A koncertek alkalmával nagyon sok jó emberrel találkozom, a közönség szeret minket, ez feltölt, megerősít. A fiúkkal nagyon közel kerültünk egymáshoz, olyanok lettünk, mint egy család, vagy a legjobban összeszokott társaság, ennek minden jó és rossz oldalával együtt. Amikor közösen utazunk, gyorsan telik az idő, folyamatosan olyan, mint egy osztálykirándulás, van hátsó sor meg minden.

– Mennyire tudatos választás az extravagancia? A különc megjelenés az imidzsed része? 

– Köszönöm szépen, ez is inkább tudatos választás, nem imidzs. Én soha nem építettem olyan következetesen magam, hogy azt imidzsnek lehessen nevezni. Követem és szeretem is a divat világát, művészeti kifejezésformának tartom a hordott anyag és forma keresztmetszetét, a ruhát. Nagyon sok divattervezővel dolgozom közösen, szeretem ezt a világot is, örülök, hogy ez észrevehető.

 – El tudod képzelni, hogy visszajössz Erdélybe? Miben változtatott meg a Budapesten töltött tíz év?

– Ez fordítva van bennem: nem tudom elképzelni, hogy többé ne menjek vissza. Valahol egy hegyen, egy kályhán főzöm minden reggel a kávét, etetem a macskát, a kutyámat és földig ér a hajam majd. Nem tudom, hogy Budapest változtatott-e rajtam, ahogy azt sem, hogy milyen lenne, ha otthon maradtam volna. Szeretem Budapestet, amikor átbringázok egy hídon, szabadnak érzem magam.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 424

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.