Központ
2018. június 23. szombat, Zoltán

Ozaki, az operaház japán fantomja

Bodnár Erika február 5, 2016 Kultúra
Shinya Ozaki

Shinya Ozaki

Több évtizede vezényli a Marosvásárhelyi Filharmónia zenekarát Shinya Ozaki. A japán származású karmester elmesélte, miért követi a zen tanításait, miért szenvedés a zeneművész sorsa, és miért nem érdekli a siker. Markáns véleménye van a zeneoktatás szükségességéről, egy botrányos koncertről, és elmondta miért ő az operaház fantomja.

Shinya Ozaki (2)– A TEDx előadásában a zenről beszélt mint egy olyan szemüvegről, amin keresztül szemléli a világot. Mit jelent a zen önnek?
– Fontos leszögezni, hogy ez nem egy vallás vagy filozófia. Mi nem hiszünk semmiben, ez egy szemléletmód, ami a jelenre koncentrál. A jövőről nincs miért gon­dolkozni, mert nem tudjuk, hogy élünk-e, és ha igen, miért élünk holnap. Nem érinthetjük meg a jövőt, tehát ez csak illúzió. A múlttal mérgezed magad, mert általában arra gondolsz, hogy ki mit mondott vagy tett ellened. Ha élvezni akarod például a zenét, a jelenben kell lenned, és ezzel a koncentrációval bármilyen problémát meg lehet oldani. Ám ez kizárólag a publikum privilégiuma.

– Ezt hogy érti?
– Zenét játszani egyfajta szenvedés, gondoljunk csak Beethoven arcára, amin az látszik, hogy ő minden ízében zenész. Művészként különösen nehéz boldognak lenni. Minden nap órákat gyakorolnod kell egy pillanatért, néhány tökéletes másodpercért.

– Akkor miért csinálja?
– Mert boldoggá tudom tenni az embereket. Nagyon bonyolult a boldogság állapotába kerülni. Ebben a pillanatban boldog vagyok, mert a helyzetre koncentrálok, és nem a jövőről álmodozom. Szabad világban élünk, tehát képzeleghetünk arról, hogy jobbak leszünk, mint Mozart. De nézzük a realitást: ha ennyire messzire gondolunk, nincs híd, ami a jelent összeköthetné a céljainkkal. Azért lesz olyan sok művész öngyilkos, mert elvesztik a reményeiket, amik eleve túlzóak és semmi közük a valósághoz.

– Ön is sikeres a munkájában, valahogy mégiscsak eljutott ide.
– Sosem volt célom sikeresnek lenni. Amikor díjat kapok, nyakkendőt veszek, elmegyek érte, de másnap felkelek, és ugyanaz az ember vagyok. Nagy nyomást jelentene a díjak­nak és a sikerességnek megfelelni. Én teszem, amit tennem kell, és az ad egyfajta szabadságot, hogy nem én ítélek, hanem a közönség. Ám ezt próbálom kizárni. Nagyon sok ember jár a koncertjeinkre, és mindnek más a véleménye. Ha minden visszajelzésre odafigyelnék, akkor állandó lelki hullámzásban lennék attól függően, hogy jót vagy rosszat mondanak a munkámról. Megteszem, ami tőlem telik, a többi már nem az én kezemben van. Olyan ez, mint a pénzérme két oldala. Megtudod mondani, hogy a pénzérme jó vagy rossz? Nem, mert az egyben tartalmazza mindkét oldalt, így nem tudod megítélni, hogy maga az érme jó, avagy rossz.

ozaki txt– Azt meg lehet ítélni, hogy a zeneoktatás jó-e a gyerekek számára?
– Külön kell választani a hangszeres gyakorlást a zenehallgatástól. Általában a gyerekeknek nincs szükségük technikai értelemben oktatásra, tehát játszani egy hangszeren, megtanulni kottát olvasni és megérteni a komponálás alapjait. Ez azoknak a gyerekeknek fontos, akik zenésznek készülnek. Ám a gyerekkori zenehallgatás segít megtanulni élvezni a zenét, ami intenzív koncentrációt igényel. Amikor gyerek voltam, félelmek, fájdalmak és aggodalom nélkül hallgattam zenét, ennek az ismerete volt az értelme annak, hogy a szüleim megmutatták nekem a klasszikus lemezeiket.

– Miért döntött úgy, hogy zongorista helyett karmester lesz?
– Gyerekként elmentem egy koncertre, amit a későbbi mesterem, a világhírű Seiji Ozawa vezényelt, és nagy benyomást tett rám, amit ott láttam. Habár a karmester is zenész, az élete többnyire irodai munkából áll. Amit a színpadon látni, az csak néhány pillanata ennek. Túlnyomórészt kottát olvasok, és zenetörténeti kutatásokat végzek. Van ugyan egy zongorám, amin néha játszom, de nem szórakozásból, hanem azon ellenőrzöm a hangokat. Ezen kívül a munkám része a pszichológia is, hisz minden zenekar más, különböző kulturális háttérrel, különböző összetétellel, megvan a saját lelkülete, szellemisége. A hagyományaikat nem változtathatom meg, de meg kell találnom az utat hozzájuk és ebben a kommunikációban eszköz a pszichológia. Ahogy a lovaglásban együtt kell mozogni a lóval, átvenni a ritmusát, alkalmazkodni hozzá. A szabadidőmben pedig egyáltalán nem hallgatok zenét, szükségem van a csendre. Az emeleti lakásom annyira csendes, hogy néha rémisztő, egy hangot se hallani. Olyan vagyok, mint az operaház fantomja.

Shinya Ozaki (1)

– Miért játszanak filmzenét a Filharmóniában, mint a Star Wars vagy a James Bond betétdalai?
– A bérlettel rendelkezők általában a klasszikus zene kedvelői. De nagyon sok ember sosem látott filharmonikus ze­nekart, nem érdekli a komolyzene, nekik szólnak ezek a modernebb előadások. Nyitottnak kell lennünk, gondoljunk csak arra, mekkora botrány kerekedett abból, amikor Queent játszottak a londoni filharmonikusok! Az a változás pillanata volt, hisz azelőtt csak klasszikus zenét játszottak, kivételes társadalmi helyzetű embereknek. A tradíciókhoz csak akkor érdemes ragaszkodni, ha hasznosak ma is. Például régen óriási különbség volt a férfi és a nő megítélése és feladatai között. A férfi megtehette, amit akart, a nő otthon maradt. Ez ma már nem működik, tehát a tradíciók egy része fölöslegessé vált.

– Azt mondta, hogy minden zenekarnak megvan a maga lelkülete, szellemisége. Igaz ez a zeneszerzőkre is? Hallhatók a szellemiségbeli különbségek a zenéikben?
– Hogyne! Ezért tanulunk annyit a kulturális háttérről, a szerzők nyelvéről, a történelmi és vallási körülményeikről. A zene más volt a francia forradalom vagy az ipari forradalom előtt. Beethoven zenéje nagyon masszív, sűrű, és mindig szenvedéssel kezdődik, úgy halad a végkifejletben bekövetkező boldogság felé. Az ő álma az volt, hogy az embernek hatalma van megváltoztatni a dolgokat, mert ő közvetlen az ipari forradalom után született. Ebben az időszakban az emberek hittek abban, hogy megtudják változtatni a világot. A romantika szerzői valamivel keserűbb, depresszívebb zenéket írtak, mert ők már csalódtak a technikában és az ember hatalmában. Napóleonig sokkal kevéssé voltak fontosak a határok és a nemzetiség kérdése. Ám Dvorak vagy Csajkovszkij műveiben már megjelennek ezek a motívumok.

– Ezek szerint a zene reagál a körülményekre.
– A zene üzenet a szerzőtől a hallgatónak. Az emberek megértik a zene üzenetét, érzéseik, gondolataik támadnak tőle. De a zene is megérti őket, hisz arról mesél, hogy mit éltek meg az emberek abban a korban, amikor a mű íródott.

Share Button
Ennyien olvasták: 858

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.