Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült
Derült
Péntek
Derült

Ozaki, az operaház japán fantomja

Bodnár Erika február 5, 2016 Kultúra
Shinya Ozaki

Shinya Ozaki

Több évtizede vezényli a Marosvásárhelyi Filharmónia zenekarát Shinya Ozaki. A japán származású karmester elmesélte, miért követi a zen tanításait, miért szenvedés a zeneművész sorsa, és miért nem érdekli a siker. Markáns véleménye van a zeneoktatás szükségességéről, egy botrányos koncertről, és elmondta miért ő az operaház fantomja.

Shinya Ozaki (2)– A TEDx előadásában a zenről beszélt mint egy olyan szemüvegről, amin keresztül szemléli a világot. Mit jelent a zen önnek?
– Fontos leszögezni, hogy ez nem egy vallás vagy filozófia. Mi nem hiszünk semmiben, ez egy szemléletmód, ami a jelenre koncentrál. A jövőről nincs miért gon­dolkozni, mert nem tudjuk, hogy élünk-e, és ha igen, miért élünk holnap. Nem érinthetjük meg a jövőt, tehát ez csak illúzió. A múlttal mérgezed magad, mert általában arra gondolsz, hogy ki mit mondott vagy tett ellened. Ha élvezni akarod például a zenét, a jelenben kell lenned, és ezzel a koncentrációval bármilyen problémát meg lehet oldani. Ám ez kizárólag a publikum privilégiuma.

– Ezt hogy érti?
– Zenét játszani egyfajta szenvedés, gondoljunk csak Beethoven arcára, amin az látszik, hogy ő minden ízében zenész. Művészként különösen nehéz boldognak lenni. Minden nap órákat gyakorolnod kell egy pillanatért, néhány tökéletes másodpercért.

– Akkor miért csinálja?
– Mert boldoggá tudom tenni az embereket. Nagyon bonyolult a boldogság állapotába kerülni. Ebben a pillanatban boldog vagyok, mert a helyzetre koncentrálok, és nem a jövőről álmodozom. Szabad világban élünk, tehát képzeleghetünk arról, hogy jobbak leszünk, mint Mozart. De nézzük a realitást: ha ennyire messzire gondolunk, nincs híd, ami a jelent összeköthetné a céljainkkal. Azért lesz olyan sok művész öngyilkos, mert elvesztik a reményeiket, amik eleve túlzóak és semmi közük a valósághoz.

– Ön is sikeres a munkájában, valahogy mégiscsak eljutott ide.
– Sosem volt célom sikeresnek lenni. Amikor díjat kapok, nyakkendőt veszek, elmegyek érte, de másnap felkelek, és ugyanaz az ember vagyok. Nagy nyomást jelentene a díjak­nak és a sikerességnek megfelelni. Én teszem, amit tennem kell, és az ad egyfajta szabadságot, hogy nem én ítélek, hanem a közönség. Ám ezt próbálom kizárni. Nagyon sok ember jár a koncertjeinkre, és mindnek más a véleménye. Ha minden visszajelzésre odafigyelnék, akkor állandó lelki hullámzásban lennék attól függően, hogy jót vagy rosszat mondanak a munkámról. Megteszem, ami tőlem telik, a többi már nem az én kezemben van. Olyan ez, mint a pénzérme két oldala. Megtudod mondani, hogy a pénzérme jó vagy rossz? Nem, mert az egyben tartalmazza mindkét oldalt, így nem tudod megítélni, hogy maga az érme jó, avagy rossz.

ozaki txt– Azt meg lehet ítélni, hogy a zeneoktatás jó-e a gyerekek számára?
– Külön kell választani a hangszeres gyakorlást a zenehallgatástól. Általában a gyerekeknek nincs szükségük technikai értelemben oktatásra, tehát játszani egy hangszeren, megtanulni kottát olvasni és megérteni a komponálás alapjait. Ez azoknak a gyerekeknek fontos, akik zenésznek készülnek. Ám a gyerekkori zenehallgatás segít megtanulni élvezni a zenét, ami intenzív koncentrációt igényel. Amikor gyerek voltam, félelmek, fájdalmak és aggodalom nélkül hallgattam zenét, ennek az ismerete volt az értelme annak, hogy a szüleim megmutatták nekem a klasszikus lemezeiket.

– Miért döntött úgy, hogy zongorista helyett karmester lesz?
– Gyerekként elmentem egy koncertre, amit a későbbi mesterem, a világhírű Seiji Ozawa vezényelt, és nagy benyomást tett rám, amit ott láttam. Habár a karmester is zenész, az élete többnyire irodai munkából áll. Amit a színpadon látni, az csak néhány pillanata ennek. Túlnyomórészt kottát olvasok, és zenetörténeti kutatásokat végzek. Van ugyan egy zongorám, amin néha játszom, de nem szórakozásból, hanem azon ellenőrzöm a hangokat. Ezen kívül a munkám része a pszichológia is, hisz minden zenekar más, különböző kulturális háttérrel, különböző összetétellel, megvan a saját lelkülete, szellemisége. A hagyományaikat nem változtathatom meg, de meg kell találnom az utat hozzájuk és ebben a kommunikációban eszköz a pszichológia. Ahogy a lovaglásban együtt kell mozogni a lóval, átvenni a ritmusát, alkalmazkodni hozzá. A szabadidőmben pedig egyáltalán nem hallgatok zenét, szükségem van a csendre. Az emeleti lakásom annyira csendes, hogy néha rémisztő, egy hangot se hallani. Olyan vagyok, mint az operaház fantomja.

Shinya Ozaki (1)

– Miért játszanak filmzenét a Filharmóniában, mint a Star Wars vagy a James Bond betétdalai?
– A bérlettel rendelkezők általában a klasszikus zene kedvelői. De nagyon sok ember sosem látott filharmonikus ze­nekart, nem érdekli a komolyzene, nekik szólnak ezek a modernebb előadások. Nyitottnak kell lennünk, gondoljunk csak arra, mekkora botrány kerekedett abból, amikor Queent játszottak a londoni filharmonikusok! Az a változás pillanata volt, hisz azelőtt csak klasszikus zenét játszottak, kivételes társadalmi helyzetű embereknek. A tradíciókhoz csak akkor érdemes ragaszkodni, ha hasznosak ma is. Például régen óriási különbség volt a férfi és a nő megítélése és feladatai között. A férfi megtehette, amit akart, a nő otthon maradt. Ez ma már nem működik, tehát a tradíciók egy része fölöslegessé vált.

– Azt mondta, hogy minden zenekarnak megvan a maga lelkülete, szellemisége. Igaz ez a zeneszerzőkre is? Hallhatók a szellemiségbeli különbségek a zenéikben?
– Hogyne! Ezért tanulunk annyit a kulturális háttérről, a szerzők nyelvéről, a történelmi és vallási körülményeikről. A zene más volt a francia forradalom vagy az ipari forradalom előtt. Beethoven zenéje nagyon masszív, sűrű, és mindig szenvedéssel kezdődik, úgy halad a végkifejletben bekövetkező boldogság felé. Az ő álma az volt, hogy az embernek hatalma van megváltoztatni a dolgokat, mert ő közvetlen az ipari forradalom után született. Ebben az időszakban az emberek hittek abban, hogy megtudják változtatni a világot. A romantika szerzői valamivel keserűbb, depresszívebb zenéket írtak, mert ők már csalódtak a technikában és az ember hatalmában. Napóleonig sokkal kevéssé voltak fontosak a határok és a nemzetiség kérdése. Ám Dvorak vagy Csajkovszkij műveiben már megjelennek ezek a motívumok.

– Ezek szerint a zene reagál a körülményekre.
– A zene üzenet a szerzőtől a hallgatónak. Az emberek megértik a zene üzenetét, érzéseik, gondolataik támadnak tőle. De a zene is megérti őket, hisz arról mesél, hogy mit éltek meg az emberek abban a korban, amikor a mű íródott.

Share Button
Ennyien olvasták: 441

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.