Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Borús
Hétfő
Borús

„Palástomat szegre akasztottam”

Központ április 3, 2014 Kultúra

„Palástomat szegre akasztottam”

pal

– Interjú Pálffy Tamás Szabolcs unitárius lelkész-költővel –

 

Pálffy Tamás Szabolcs marosszentgyörgyi-szászrégeni unitárius lelkészről és feleségéről, Pálffy Anna-Mária volt iklandi-nagyernyei lelkésznőről az elmúlt évtizedben többször olvashattunk a marosvásárhelyi, Maros megyei sajtóban mint egyházépítő, közösségszervező lelkipásztorokról. A marosszentgyörgyi unitárius templom harangtornya elkezdett munkálatai folytatása és befejezése, kórus alapítása, temetőterület szerzése, a templom külső-belső felújítása, Nyárádmenti (Nyárádszentlászló), magyarországi (Füzesgyarmat) és egyesült királyságbeli (Altrincham) testvérgyülekezeti kapcsolatok kiépítése, egyházközségi levéltár kialakítása, templomi ünnepségek szervezése, a nagyernyei templom felújítása, vakációs gyermek bibliahetek szervezése, az iklandi paplak korszerűse a Pálffyék szolgálati ideje alatt történt, és a felsorolást folytathatnánk. Sajnálatos módon, egy 2011 decemberében Marosszentgyörgyön történt esemény hatására – székely zászlót magyar nyelven ismertető beszéd kedvezőtlen fogadtatása a kultúrotthonban –, a román nyelvű sajtótámadások és ellenséges indulatok miatt, a lelkészházaspár életében és szakmai pályájában törés következett be. A Pálffy lelkészházaspár, több mint egy évtizedes munkája után távozott Marosszékről. Bár Iklandon és Nagyernyében négy alkalommal történt aláírásgyűjtés Pálffy Anna-Mária lelkész marasztalása érdekében, 2013 júniusától Északnyugat-Erdélyben, a Partiumban szolgál szórványlelkészként, három megyében, ahova lelkész férje is követte.

Az interneten böngészők az elmúlt hónapokban Pálffy Tamás Szabolcsot a magyar irodalom művelőjeként is megismerhették. A közelmúltban e-book formában adta ki első verseskönyvét. A pap-költőt eddig elért irodalmi sikereiről, példaképeiről, jövőbeni ilyen irányú terveiről kérdeztük.

– Mikor kezdett el verset írni?

– Értelmiségi szülők gyermekeként már elemi iskolásként érdekelt és vonzott a magyar irodalom. 13-14 évesen, magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyen Hargita megyei első helyezettjeként vettem részt az Aradon lezajlott országos döntőn. 1994-ben Budapesten nyertem 2. helyezést a Balassi Bálint évfordulós irodalmi pályázaton. Első „versemet” tizenkét évesen írtam Székelykeresztúron. Tanár édesanyám azt mondta, hogy a sárga pólót – kedvenc pólóm volt, édesanyám vásárolta – már annyit viseltem, hogy jó lesz portörlő rongynak. Nem volt mit tennem: a sárga pólót át kellett adjam édesanyámnak, aki befogta a takarításba. Ennek hatására írtam egy verset A sárga póló végzete címmel. Aztán a székelykeresztúri Orbán Balázs Unitárius Gimnázium diákjaként írogattam, néhányuk a középiskolai Oázis diáklapban jelent meg. 1996 tavaszán, a Dunakeszire küldött verseim elvesztődtek, így a középiskolai diákok antológiájában nem láttak nyomdafestéket a tanárnőm által közlésre javasolt verseim.


– Hol közölt még?

– 1997 szeptemberétől Kolozsvárra, a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Fakultására kerülve alábbhagytam a versírással. A székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola jubileumi évkönyvébe is tanáraim kérésére írtam és küldtem verset, amely 1999-ben meg is jelent nyomtatásban.

Kolozsváron, unitárius teológiai hallgatóként A LÁNG 2. szerkesztői nemzedék tagja voltam, olvasószerkesztettem és korrektúráztam, egyháztörténeti eseménynaptár rovatot társszerkesztettem, anekdota rovatot indítottam. A Lángban, a Quo Vadisban, az Unitárius Közlönyben, az Unitárius Kalendáriumban, a Keresztény Magvetőben, az Unitárius Életben és az Unitárius Szószékben megjelent különböző jellegű írásaim – prédikációk, imák, beszámolók, híradások, interjúk, versek, anekdoták – száma megközelíti a kettőszázat. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának Társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgatójaként évente részt vettem a Kortárs Hangon Nemzetközi Hallgatói Irodalmi Pályázaton. A zsűri a pályázatra küldött verseimet a beérkezett pályamunkákból válogatott kötetekben való megjelentetésre méltónak találta. 2011-ben különdíjat kaptam e pályázaton, 2013-ban 3. helyezést értem el. Az Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóirat 2012. és 2013. évi számaiban rendszeresen közölték verseimet. A legújabb számban prózát is.


– Mikor kezdett el szonetteket írni?

– 2010. adventjén kezdtem szonetteket írni, eddigi „termésem” közel száz vers. 2014 januárjában kiadtam első elektronikus verseskönyvemet. A formai szempontból többségben szonetteket tartalmazó könyv címe Átléptem a Rubicont / A gondolattól a döntésig.


– Melyik versét volt legnehezebb megírni?

– A két „palástos” versem – a palástomra sorsot vetnek és palástomat szegre akasztottam című szonettek – megírása volt a legnehezebb, legfájdalmasabb. A 2011. december 16-i marosszentgyörgyi „zászlóbotrány”, magyar ajkú munkatársaim elhatárolódó nyilatkozatai lesújtottak, Adyval szólva, „lelkem roskadozva vittem”. Az érzés, amit abban az időben átéltem talán Szilágyi Domokos soraival fejezhető ki legjobban: „csontig hatol, velőt vág”. Az emberi szenvedés alapérzése hatására „hoztam világra” e két verset.


– Milyen témában ír?

– Átélések, emlékezések, életképek, érzések, belső csaták, vívódások, szent „rácsodálkozások”. Ezek a témáim.  


– Kik az olvasói? Kikhez szeretné eljuttatni mondanivalóját?

– Egyrészt a magyar értelmiségi elithez – ehhez tartozónak érzem magam – kívánom eljuttatni mondanivalómat. Aztán itt széles a skála, hiszen az úgynevezett „fiatal felnőtt” korosztálytól, a „fészbuk nemzedéktől” egészen a hetvenes, nyolcvanas éveikben járókig szeretnék szólni. Ez utóbbiak esetében a hagyományos, papíralapú verseskönyv tűnik a célravezetőnek. Ugyanakkor gyermekverseket is írtam, amelyek még nem jelentek meg semmilyen formában.


– Kiket tart mestereinek, példaképeinek a magyar irodalom nagyjai közül, van-e mentora, illetve múzsája?

– A régiek, a nagyok közül Arany János, Ady Endre, az elmúlt évtizedekben, években távozók közül Székely János, Lászlóffy Aladár, a kortársak közül, Jánosházy György és Markó Béla költészete érint meg leginkább. Mentorom a Miskolcon élő és alkotó irodalmár és kultúraszervező, dr. Nagy Ákos, aki első verseskönyvem ajánlóját írta. Múzsám a feleségem, Anna-Mária.


– Milyen jövőbeni tervei vannak az irodalom terén?

– Az elektronikus könyvkiadást szeretném folytatni, jelenleg második verseskönyvemet szerkesztem (Don Quijote földjén jártam), illetve a Szatmári szerelem című, harmadiknak tervezett kötet versanyagának összeállításán dolgozom. Ha Isten megsegít, alázattal végzendő, szorgalmas munkám nyomán, a kortárs erdélyi magyar irodalom eredeti hangú és üzenetű költőjévé nőhetek. Keresem a költő társakat, sőt a vetélytársakat. Marosszentgyörgyről is. Nekem a vers a fegyverem, az Örökkévalót hirdetem. Kedves olvasó: „azt kívánná az alkalom áldást mondjak e hajnalon/ ami útitársad lehet palást mellé versem veled”. A magyar költészet napja, április 11. közeledtével, hadd kívánjam az olvasónak: Versem veled! Köszönöm a lehetőséget!

 


 

Palástomra sorsot vetnek

Mottó: „A seb, mit rajtam vad kor ökle zúzott,/ sötét heggé simult minden dalon./
De mint a monda tóba hullt harangja,/ a mélyben él az ember-fájdalom.” Áprily Lajos: Vallomás (1926) – részlet –

ma szentgyörgyön hol annyian szeretnek
a községben hol barátok követnek
én feladom az álmaimat kincsem
a sárcsatában maradásom nincsen

hol együtt kezdtük huszonéves fejjel
hol szervezésben köszönt ránk a reggel
mi hordoztunk egy közösséget kincsem
a hűségünkért elismerés nincsen

most látod miként orvul lelövetnek
és híveinket küldik gyászmenetnek
bocsáss meg nekik nem tudják mit tesznek

most hatalmasok élve eltemetnek
és kezük mossák erről nem tehetnek
a palástomra nyeglén sorsot vetnek

Marosszentgyörgy, 2012. szeptember 23


Share Button
Ennyien olvasták: 555

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.