Központ
2018. december 09. vasárnap, Natália

Pünkösd ünnepe erdélyi egyházvezetőink tükrében

Nagy-Bodó Tibor május 18, 2018 Kultúra

A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, a kegyelem kiáradásának jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt:

„Új szövetséget kötök veletek…akkor majd…új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek…
Az én Lelkemet oltom belétek…” .

Keresztelő János is jövendölt a Szentlélekről:

„Jézus majd Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” .

Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb formájában a Szentlélek leszállt Jézusra. Ezért a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. Ezen a héten erdélyi egyházi vezetőket kértünk meg arra, hogy lapunknak mondják el azt, hogy számukra mit is jelent Pünkösd keresztény ünnepe.

Ötvös József nyugalmazott református lelkész-esperes:

A pünkösdben erő van

Pünkösd a keresztyén egyház alapünnepe, azaz örökké élő fundamentuma. A pünkösd történetére épült fel az a lelki, szellemi, kulturális intézményrendszer, aminek van egy látható és egyben láthatatlan kiterjedése. A látható is igazi erő a történelemben, a múltban s a jelenben, Európában és az egész világon, Kárpát-medencében és szűkebb pátriánkban – Erdélyben. Ez a látható egyház békében és háborúban, csendes építkezésben vagy ellenséges hangulatban egyaránt volt útmutató és menedék, otthon és erőforrás kétezer éven keresztül.
Önmagában két évezredes útja létének és életének, értékének és fontosságának igazoló mértéke. Nem véletlen, hogy az idők során pünkösdi király, királyság szokása ragadt hozzá, mert ahol erő és hatalom van, ott királyi dicsőség, legyőzhetetlen testi-lelki uralom van jelen.
Az első pünkösd alkalmával Isten Szentlelke földközelben égett bele a jeruzsálemi ünneplők közösségébe. „Valami lángnyelek jelentek meg” (ApCsel 2,3), és az egykor tagadó Péter kiállt az emberek elé, mert a láthatatlan isteni erő láthatóvá és hallhatóvá vált, sőt minden ember a saját nyelvén hallotta. Ez a pünkösd csodája.
A Bibliában felsorolt nyelvek között még nincs ott a magyar, de ezer évre rá a Kárpát-medencében is meghallották a Lélek Szavát, megérezték a lángnyelvek égető erejét, és lett ilyenné, formálódott általa európaivá ősi nemzetünk, mert a Keletről érkezett törzsek a keresztyénség által lettek Európa történelmének alkotói és alakítói.
Azóta a magyar lélekben ott ég Szentlélek izzó ereje, és az erdélyi magyarság megmaradó biztonsága ezen az alapon, ezen a lelki fundamentumon áll és marad, ahogy piros pünkösd ünnepe megújít minket minden esztendőben.

Berszán István középajtai református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese:

Hiába telt el kétezer esztendő, Isten szava mindig időszerűen hangzik felénk

A mai igében leírt események közvetlenül az első pünkösd ünnepe után játszódnak. Mivel Krisztus tanítványai részesültek a Lélek ajándékában, nem nézhetik tétlenül a világ eseményeit, az emberek problémáit, hanem orvosolják Krisztus ereje által.
Úgy fordulnak oda az emberekhez, hogy egész életre szóló megoldást adnak nekik. Ez a történet két fontos dologra tanít minket.
Először is nagyon világos képet fest a mi vallásosságunkról és kegyes életvitelünkről, leleplezve annak sok képmutatását és belső ürességét. Másodszor azonban azt is megmutatja, hogy van megoldás és szabadulás abból a szomorú helyzetből, amelyben jelenleg vagyunk.
A történet első mondataiban sokat hallunk a vallásos szokásokról és kegyes tradíciókról. Izrael fiai napjában háromszor imádkoztak, és ehhez a szokásukhoz szigorúan ragaszkodtak. Ha csak lehetett a templomba gyűltek össze az imádkozás óráiban.
A történtben arról is hallunk, hogy volt ott egy férfi, aki születésétől fogva mozgáskorlátozott volt és őt szokás szerint napról napra letették a templom ékes kapujába, ahol alamizsnáért könyörgött. Az egyik ember, megszokásból, mindennap elment imádkozni a templomba, a másik pedig koldulni.
Micsoda ellentétet látunk itt! Az „ékes kapuban” egy „éktelen élet” ül. Jól jellemzi ez a kép Izrael népének kegyességét. A templom inkább ékes, mint hasznos, inkább gyönyörködtető, mint éltető.
A tradíciókba kövesedett, hit nélküli vallásosság lelki üressége, képmutatása és mérhetetlen tehetetlensége mutatkozik itt meg. Amikor az egyház belső, lelki ereje hiányzik, intézményes fennállása öncélúvá válik.
Azt hiszem ezzel a képpel, nemcsak Izrael népét szólította meg Isten, de ma minket is megszólít. Mi a helyzet ma a mi egyházunkban és gyülekezetünkben, saját keresztyén életünkben, kegyességünkben? Ékes kapuban – éktelen élet? Állnak a hívő ősapáink által épített gyönyörű és hatalmas templomaink, csak éppen vasárnaponként kongnak az ürességtől. „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” olvassuk a szárdiszi gyülekezetről Jézus jellemzését (Jel 3,1.).
Református keresztyénnek valljuk magunkat, de nem ismerjük Jézus tanítását, nem olvassuk a Bibliát, nem hiszünk Jézusban, mert Jézus maga nem kell nekünk. Legfeljebb csak az ajándékai.
Testvérem! Isten ma neked is kínálja a megújulás és a bűnbánat lehetőségét. Ha úgy érzed, a te lelki életed is sánta, béna, nem teljes, nem örömteli, bűnök nyomorítanak és keserítenek, halld meg hát az örömhírt: Az Úr a te Teremtőd, szólít téged, nézz föl rá! Ezüstöm és aranyam nincs, de azt adom, ami nekem is van: Az Úr Jézus nevében mondom: Kelj fel és járj!

Kecskés Csaba unitárius lelkész, a Marosi Unitárius Egyházkör esperese:

Pünkösdi lelkesedés, pünkösdi egyetértés

Piros pünkösd ünnepének evangéliumi üzenete és mondanivalója az Apostolok Cselekdetei könyv második fejezetéből tárul elénk.
A történet főszereplőiként ott látjuk a tanítványok kicsiny seregét, akiknek életében a Nagypénteket, majd a Húsvétot követő időszakban hatalmas változás állt be.
Húsvét után negyven nappal, Áldozócsütörtökön öntudatra ébredtek. Megérezték azt az erőt, amely az élő és elpusztíthatatlan jézusi evangéliumból, tanításból és példaadásból feléjük és beléjük áradt.
Húsvét után ötven nappal pedig, Jeruzsálem piacterén már készen álltak a bátor bizonyságtételre, a pünkösdi csodára.
Honnan nyerték az erőt a bátor bizonyságtételhez, a pünkösdi csodához?
Isten szentlelkének ereje, a jézusi példaadás, bátorság és hősiesség voltak ihletőjük, bátor tettekre sarkallójuk. És nem utolsó sorban az az erős közösségi tudat és egység, amely a Mesterükkel eltöltött három év során kialakult közöttük. Így tudtak, amint azt a pünkösdi történet bevezető versében olvassuk, azon a reggelen együtt lenni ugyanazon a helyen, vagy ahogyan azt a Károli Gáspár fordítású Szentírás olyan szépen fogalmazza: együtt lenni egyakarattal.
Közel két ezer év telt el az első Pünkösd eseményei után. Feltehetjük a kérdést, hogy mit üzennek nekünk, a XXI. században élő keresztény embereknek, a Jeruzsálem piacterén lezajlott lelkesítő és csodás események, valamint az őskeresztény gyülekezetek eszményi életformája és testvérisége?
Mindenekelőtt lelkesedésre, hitünk bátor megvallására és megélésére, keresztényi és emberi értékeink megőrzésére és felmutatására indítanak bennünket. Hiszen napjaink gyakran gyökereit és értékeit elvesztő világában minderre nagyon nagy szükségünk van. Unitárius énekeskönyvünk kétszázötvenötös számú énekének soraiból így hangzik felénk a biztatás, amelyekben benne van a pünkösdi gondolat és életérzés:

Merj, élni merj, föld gyermeke, természet titkos remeke,
Parazsat rejtő porhüvely, por köntösödben élni merj!

Lelked az ég lehelete, a mennyet hozd a földre le.
Porköntösöd, ha földre ránt, szárnyad van, bontsd ki és ne bánd.

Merj, élni merj, föld gyermeke, a mennyet hozd a földre le.
Ez-e az út, ez-e a cél, ne kérdd: szeress, bízzál, remélj!

A bátorság és lelkesedés, hitünk és keresztény emberi értékeink megvallása és megélése pedig akkor lesz erős és hiteles, hogyha egységgel, egyetértéssel, egyet akarással, egymásra való odafigyeléssel, egymás hitének és meggyőződésének megértésével és elfogadásával társul.
2018 Pünkösdjén, a kibomló tavasz szépségében, a természet megújuló és kibontakozó erejében töltsön el bennünket is Isten szentlelkének ereje bátorsággal és lelkesedéssel, teremtse meg bennünk az egyetértés és egymásra figyelés csodáját. Indítson minket keresztény hitigazságaink megvallására és szeretet által, jócselekedetek által történő felmutatására, Isten dicsőségére és embertársaink örömére.

Rigmányi Arnold koronkai református lelkipásztor:

A Lélek kitöltetésének az ünnepét

Annak ellenére, hogy az ünneplés külső velejárói nem ezt mutatják, pünkösd ünnepét mégis a sátoros ünnepek közül a legnagyobbnak mondjuk, ugyanis a Szentlélek hitet adó és megvilágosító ereje nélkül nem igazán tudnánk megérteni a többi ünnep kijelentéseit.
Pünkösd ünnepe tehát, annak az isteni Léleknek az erejére mutat rá, amely két ezer évvel ezelőtt Egyházat teremtett, és egyben megeleveníti az emberben a karácsony, a nagypéntek és a húsvét üzeneteit.
A Szentlélek hitet adó, erőt adó és megvilágosító ereje nélkül Jézus megszületésére, nagypénteki keresztáldozatára és feltámadásának eseményére csupán történelmi tényekként tudnánk tekinteni. Szentlélektől származó hit által azonban – melyet a keresztyén ember nem szűnhet meg kérni lelkéből fakadó imáiban – mindnyájunk számára személyessé válhat a betlehemi jászol és a golgotai kereszt eseménye, valamint a húsvét reggeli üres sír csodája.
Szentlélek ereje teheti és teszi személyessé mibennünk a Krisztus születésében, kereszthalálában és feltámadásában kapott isteni kegyelmet. Elhozza az értünk születettet szívünk jászlába, valósággá teszi lelkünkben az Ő kereszthalálát, és hitet ébreszt mibennünk, hogy a feltámadás örömében élhessünk. Ennek az isteni kegyelemnek az átérzése, a megtapasztalása, pedig ami a Szentlélek munkája által történik, életátértékelő hatással lehet/van az emberre.
Attól a pillanattól fogva kiszélesedik az ember látásában és felfogásában az élet horizontja, és a Lélek ereje által a születéstől a meghalásig tartó végesség fölött, a hitbeli látás számára megmutatkozik a szemmel láthatatlan végtelen, az örök.
Pünkösdöt, a Lélek kitöltetésének az ünnepét a húsvét utáni ötvenedik napon tartja a keresztyén egyház. Ez már a tavasz vége, a nyár kezdete. Ilyenkor a természet kivirulása is az újjászületésre, Isten megújító erejére emlékeztet, mely reménységgel és lelkesedéssel tölt el. Kálvinista református, evangélikus lutheránus gyülekezeteinkben felhangzik a pünkösdi énekimádság: „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket éppen mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal.” Katolikus testvéreink szívükben melengetett hitükből indíttatva elzarándokolnak Csíksomlyóra, és gyakorta mi magunk is velük tartunk a gyergyói medence havasokkal körül ölelt tájára, hiszen ez a hely lassan az egyetemes magyarság találkozó helyévé nőtte ki magát.
Keresztyén magyarokként ott már aligha érződik közöttünk a felekezeti különbség, hiszen a nemzeti lobogók és Isten kék ege alatt magyar szívekből szól ajkunkról a nemzeti ima, mely a Lélek ereje által eggyé tesz bennünket.
Isten adjon mindnyájunknak Áldott Pünkösdi Ünnepet, s az Ő megújító és megerősítő Lelkének erejével ajándékozzon és áldjon meg bennünket életünknek mindennapjaiban.

Obermajer Ervin római katolikus pap, a Pápai Lateráni egyetem hallgatója:

Sorok Rómából

„Jöjj Szentlélek-isten, jöjj s áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát!”- csendül fel a X. századi Szentlélek-himnusz templomainkban Pünkösd ünnepén. Ez a himnusz nem csupán a harmadik isteni Személy nagyságát, dicsőségét tükrözi, hanem mindenekelőtt helyet kap benne a Szentlélek azon tulajdonsága, amely a kereszténynek lassan már nem nevezhető Európában, feledésbe merült: a harmadik isteni Személy helyreállító, őrző és megtartó cselekvése.
Ha a keresztény embert élete folyamán útja az Örök Városba, Rómába vezeti, elengedhetetlen élmény megtekintenie a Vatikánban lévő Szent Péter Bazilikát, ahogyan a lenyugodni készülő nap fénye megvilágítja azt, a Szentléleket ábrázoló üvegablakon keresztül, amely alatt Szent Péter apostol pásztori széke található. Tudnunk kell ugyanis, hogy mély, belső pünkösdi jelentése van ennek a Bernini által megalkotott kompozíciónak. A pásztori széknek, trónusnak, amely jelképezi a kereszténység bölcsőjét, Krisztus feltámadásának hajnalhasadását, csupán akkor van értelme, ha azt a feltámadt üdvözítő szavai világítják meg: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20) Krisztus, a feltámadt Üdvözítő ugyanis nem csupán egy emberre bízza a kereszténységet, egy pásztorra, az apostolok fejére, hanem mindenekelőtt, a földi pásztor alakja fölött ott találtatik a mennyei Pásztor, a helyreállító, óvó, mindent átalakító Isten, a Szentlélek. Ő az aki az apostolok lelkében és mindmáig ugyanúgy az apostoli lelkeben átalakítja a félelmet reménnyé és hitté. Olyan hitté, ami nem latolgat, nem taktikázik és nem számolgat, hanem próbálja megvalósítani Isten akaratát. Aki nem a keresést isteníti, hanem az Istent keresi, annak életén a Szentlélek sugarai törnek át és csodálatos narancssárga és piros fényükkel új, erősebb tartást és küzdeni akarást kölcsönöznek a megfáradt embernek.
Tulajdonképpen, ha választ keresnénk napjainkban azokra a problémákra, amelyek áthatják egzisztenciánkat, azt mondhatnánk: az európai ember problémája, hogy életében a Szentlélek üvegablakát befalazta a kényelem, a hitben megfáradtság, az Isten- és emberkapcsolat hiányának vakolómunkása, a sötétség lelke. Ahogyan annak idején történt az apostolokkal, abban a bizonyos emeleti teremben, a sötétség béklyójába zárva, megfélemlítve várták a meg az ige megerősítést, amely a mennyek országának központjából származik, magától az Istentől. S a Mindenható segítsége meg is érkezik, nem csupán kegyelem formájában, hanem a harmadik isteni Személy megújító lángjában és erejében, amely azóta is ajkára adja minden korok keresztényeinek a szavakat: “Benned minden bizalom! Osszad, osszad pazaron hét szent ajándékodat: adj érdemre jobbulást, üdvösséges kimúlást; s örök vigasságot adj!”

Share Button
Ennyien olvasták: 1533

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.