Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Borús
Ma
Borús
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

Rekviem a malomért

Központ július 4, 2012 Kultúra

Rekviem a malomért

A hajdan jobb időket megért nagyernyei malom napról-napra kevesebb. Szemlátomást fogy szinte minden nap (vagy éjjel) egy keveset. Téglánként, deszkánként kopik el lassan a föld felszínéről. Néhány éve nem üzemel a malom és az óta az enyészet vetette ki hálóját az épületre. Kár érte, mert nem csak egy igen hasznos középülete volt a falunak és környékének, de a faluképet is pozitívan befolyásolta.

A nagyernyei műmalom 1910-ben kezdte el a működését két kővel és egy hengerrel, amelyet a budapesti Ganz gyárból vásárolt kétütemű Dízel motor hajtott. Első tulajdonosai, építtetői báró Bálintitt György földbirtokos, Szabó György plébános és Szenner Antal meg Ráduly József jómódú gazdák voltak. Az első világháború után – az impériumváltás okozta gazdasági nehézségek miatt – egy Györfi nevű molnár birtokába került a malom, majd az 1930-as években Fruchter Móric zsidó kereskedő vette meg. Miután a zsidó család a holokauszt áldozata lett, az államosítás idején a malom az állam tulajdonába került át.

A második világháború után hatalomra került kommunisták önkényesen elvették az emberek földterületeit, mindenkit a kollektívbe kényszerítettek. A hajdan önellátó kisgazdaságok megszűntek. Az emberek egyre inkább arra kényszerültek, hogy azokat a termékeket, amiket addig háztájilag előállítottak, a boltból vegyék meg. Aminek viszont már nem ugyanaz volt a minősége. Hogy csak egy példával szolgáljunk a régen kemencében sütött ropogós házikenyér helyett – amit egy hét múlva is jóízűen el lehetett fogyasztani –, az emberek fekete kenyérért álltak hosszú sorokat a falusi boltban. Ha fehér kenyeret kaptak ünnep volt és örültek neki, nem is sejtették, hogy ezt fűrészporral dúsították, és krétaporral fehérítették. Az 1989-es hatalomváltás után is az állam tulajdonában maradt a malom, és a ’90-es években még teljes gőzzel működött. Több bérlő üzemeltette, valószínűleg igen jó haszonnal, mert a környékbeli gazdák szekerei hosszú sorokban kígyóztak a malom előtt.  

Manapság úgy néz ki a malom és környéke mintha a háború utáni időkben élnénk. Napjainkban már nem csak az ernyei, hanem a marossárpataki, a székelykáli, a marosszentgyörgyi malmok sem működnek. Folytathatnánk a sort, hogy hány meg hány régebben teljes gőzzel működő malom nem üzemel környékünkön. De mi lehet ennek az oka? Nincs rá igény? Nem éri meg működtetni? Úgy néz ki. Ma már igen ritka a gazdaember, aki gabonát termel. Akinek meg kevés a földterülete, és nincsenek saját munkaeszközei, egyenesen ráfizetés a mezőgazdasággal foglalkozni. Ha mindent felszámít: szántatást, tárcsáztatást, boronáltatást, vettetést, vetőmagot, gyomirtatást, arattatást, csépeltetést, hazahordatást, nem biztos, hogy a megtermelt gabona ára fedezi a költségeket. És még fel sem számítottuk a gazda és családjának a munkáját!

Na meg aztán napjainkban már alig akad egy-egy faluban egy-két olyan néni, aki még házikenyeret tud és akar sütni. Minek akkor a malom? A nagyáruházban, vagy bármelyik kis utcasarki közértben, többféle csomagolásban található lisztet lehet vásárolni. Nem beszélve arról, hogy ezer féle kenyér, és péktermék kapható minden élelmiszerüzletben. Sőt még ún. „házikenyér” is van! Na de ez messze alulmarad minden téren a nagymamáink által hajdanában sütöttnél.


Share Button
Ennyien olvasták: 278

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.