Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Székely csillagok

Szentgyörgyi László szeptember 24, 2016 Kultúra

Székely csillagok címmel foglalta könyvbe a régió legkiválóbb birkózóinak életútjait, s állított nekik méltó emléket Balázs Árpád székelyudvarhelyi újságíró. Öt ember, öt kiváló sportoló, öt egyéniség – a szentegyházasfalusi Ambrus Pál (1901-1978), a székelymogyorósi Istók Imre (1890-1969), az alsósófalvi-parajdi Keresztes Lajos (1900-1978), a korondi Lőrincz Márton (1911-1969), valamint a marosvásárhelyi Simon László (1951-2005) – öt időben, térben egymástól eltérő sajátos életút, sors, amelyeknek közös nevezője az erőre, kitartásra, sajátos székely észjárásra támaszkodó kiváló sportolói pálya. Országos, európai és világversenyek érmesei, nagy viadalok győztesei mindannyian.

Bevallom, a birkózás nem tartozik kedvenc sportágaim közé, inkább a csapatsportokat, különösen a labdajátékokat szeretem. Ennek ellenére együltömben olvastam végig a könyvet, amely érdekfeszítő olvasmánynak bizonyult. Vitathatatlan, Balázs Árpád örömmel végezte a gyűjtőmunkát, írta meg a könyvet. Ezért is sikerült emberközelbe hoznia a bemutatott sportembereket. Akikről – az egy vásárhelyi Simon Lászlót leszámítva –korábban soha nem hallottam, s ezzel feltételezhetően sokan mások is így vannak. A szerző kiváló szerkesztői fogásként Tamási Áron két újságcikkét is beilleszti a könyvbe, ezáltal téve olvasmányossá, s szélesítve a horizontot, bemutatva nemcsak a korabeli sportéletet, de a tágabb székely társadalmat is.

„Soha nem szerettem a sportot, de ezen hős és melegszívű fiúk – Ambrus Pál és Keresztes Lajos sz. megj. – láttán egészen megenyhültem – írja Ketten jól küzdenek székelyül című, a budapesti Újság napilap 1926. jónius 23-án megjelent számában.

– Jól forgódtatok, no – ismertem el a töltöttkáposzta után, mire Pali bort keríte, s jó szokás szerint ivánk egymás egészségére, s estére, hogy tovább is tisztességgel szolgálhatnók kicsi árva népünket, kinek se pártfogói, se jó útjai, de még jó dolga sincsen, csak néhány hűséges fia, akik őt nem felejtik el szeretetben és munkában.

Néhány pohár után felálltam, s mellemet kivetvén, így szóltam:

– Magam is megküzdöm most valakivel.

Egyik szót találva odaveti:

– Tán valami fehérnéppel.

– Mert azt jól mondtad – szólok, s győzelemmel gyönyörűen leültem. Aztán mégis igazságot tettem, védelmembe fogadván a szerfelett kedves női nemet.”

Külön fejezet szól a marosvásárhelyi Simon Lászlóról, az 1974-es világbajnoki aranyérmesről, akit a hírhedt Securitate bevetésével sem tudtak rávenni, hogy Bukarestbe igazoljon. Laci élete végéig megmaradt vásárhelyinek, lokálpatriótának. Marosvásárhely városvezetése arra méltónak találta sportpályafutását, hogy post mortem díszpolgári címmel tüntesse ki, arra viszont már nem, hogy a városi sportcsarnokot Simon Lászlóról nevezze el. Pedig hát mégiscsak ő volt – Bölöni László labdarúgó mellett – a XX. század legeredményesebb helyi sportolója.

A Székely csillagokat letéve jutott eszembe, talán érdemes lenne a más sportágakban jeleskedő székelyeknek is emléket állítani. Balázs Árpád könyve követésre méltó példaként szolgálhat ehhez.

Share Button
Ennyien olvasták: 476

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.