Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű

„Székely-magyar szemmel festem a környezetemet”

Nemes Gyula november 11, 2016 Kultúra

– Beszélgetés Sipos Loránd festőművésszel –  

Sipos Loránd városunk szülötte. Az 1990. márciusi események után, annak hatására, költözött Magyarországra. Ott végezte felsőfokú tanulmányait, ott alapított családot, és ért el sikereket elismert festőművészként. Pályája alakulásáról, szülőföldjével való kapcsolatáról, munkásságáról kérdeztük.

sl2

– Mikor kezdtél el rajzolni, festeni? Mi késztetett erre?

– Amióta visszaemlékszem mindig rajzoltam, alkottam.  Marosvásárhelyen a 11-es általános iskolába jártam elemiben. Miholcsa József szobrászművész járta az iskolákat más kollégáival együtt, és munkáim alapján ő hívott, hogy menjek a művészetibe. A felső tagozatot már ott jártam. Nagyon szerettem azokat az éveket. A líceum alatt az Apolló épületébe jártam a felnőttekkel együtt, itt tanultam a legtöbbet. Ennek nagy hasznát vettem a budapesti képzőre való felvételimnél.

sipos-lorand

– Mi a kedvenc témád?

– Mindig azt festem, ami velem történik, amit meglátok, amerre járok. Székely-magyar szemmel festem a környezetemet, a helyeket ahová eljutok.

sipos1

„Fess negatívan, gondolkodj pozitívan!”

– Miként jelenik meg Marosvásárhely, a szülőföld a képeiden, alkotásaidon?

– Szülőföldemre gyakran visszajárok. Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány keretében, Bálint Lászlóval minden évben alkotótábort, festőiskolát szervezünk Székelyvarságon, amelynek szakmai vezetője vagyok. Fő technikám az akvarellfestés, amely egy igencsak nehéz technika, de specializáltam magam rá. Az akvarellista alapmondása: fess negatívan, gondolkodj pozitívan! Mestereim mindig azt tanították, hogy ha tudsz valamit, azonnal add tovább. Plein air, impresszionista-realista festőként megjelenik munkáimon Erdély, Székelyföld hangulata. Marosvásárhelyen sok rokonom van, látogatom őket, és ha időm engedi, mindig kiülök és festek a helyszínen.

sipos4

– Ha holnap hazajönnél Vásárhelyre mit festenél meg?

– Mindenképpen a nagybetűs Vásárhely impresszióját festeném, az idillit, az ódont, a magyar emlékeket, a Maros-partot, Hétfákat, Somostetőt, Bolyai utcát és így tovább. A Vácmány-tetőről a Nyárád mentét… végtelen a téma számomra. De a vonatállomást is nagyon szeretném vászonra vetni, mert gyerekkoromat a közelében töltöttem.

sipos2

– Hogyan kerültél Bajára? Miként találtad meg ott a helyed?

– A Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzése után, 1997-ben kerültem Bajára, ahol tanári állást kaptam egy művészeti iskolában. Azóta családommal itt élek. Hasonlít Vásárhelyre: Maros-Duna, Víkend-Sugópart, Kakasdi erdő-Gemenci erdő, lokálpatrotizmus-lokálpatrotizmus… A multikultiban pedig egyre kevésbé hiszek.

– Vásárhelynek van egy tehetséges művészrétege – Fekete Zsolt, Hermann Levente, hogy csak kettőt említsek. Követed az itt szülött alkotók tevékenységét?

– Ismerem Fekete Zsoltot, Hermann Leventével egy kollégiumban is laktunk egyetemi éveink alatt. Követem munkásságukat, nagyra értékelem őket. Távol Budapesttől, tanárként nem tudok hozzájuk kapcsolódni. Számomra a művészet egy nagyon egyéni út. Ahová felkérnek kiállítani, alkotótábort vezetni, oda mindig elmegyek, festményeimet gyakran felajánlom valami közös, nemes cél érdekében. Ahogy viccesen mondani szoktam: én mindig festek, és gyakran még ecset is kerül a kezembe.

„Amit munkáimmal megmutatok, az a kimondatlan, a csendes, a sejtelmes, a misztikus”

– Hogyan fogalmaznád meg a művészi hitvallásod?

– Ars poeticám: úgy látom, hogy korunk nagyon megmutatott, nagyon kimondott, nagyon materiális és nagyon zajos. Amit én környezetemben keresek és munkáimmal megmutatok, az a kimondatlan, a csendes, a sejtelmes, a misztikus.

– Mit szeretnél még elmondani a munkádról? Mit üzensz vele a közönségednek?

– Arra törekszem, hogy olyan legyen egy kép, amit megfestek, mint egy vicc: a végét nem árulom el. Vagy értik a nézők, és be tudják fogadni vagy nem. Ha megnézik a munkáimat, kitetszik belőlük, hogy én optimista ember vagyok, elég vidám életfelfogással. Ezt ábrázolom a munkáimban is, szeretem a vörösbort, szeretek kávézni is, de szeretem a zöld almát is. A festményeim tehát, amint már mondtam, mind az életemből vett jelenetek. Véleményem szerint a festészet nem a tetszik és nem tetsziknek a kérdésében merül ki, mégis sokan ezzel letudják. Én a miértekről is faggatom az embereket. Én is egy kép megfestéséhez úgy állok hozzá, hogy miért is akarom ezt megfesteni, mit akarok ezzel mondani? Nagy szavakat nem használok, de arra kérek mindenkit, hogy szakítsanak egy percet ebben a rohanó világban, és nézzenek meg egy festményt, igyanak hozzá egy pohár vörösbort, és hallgassanak jó zenét.

Névjegy:

1969. március 2-án született Marosvásárhelyen. Általános iskolás kora óta művészeti iskolába járt. 1997-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, képgrafika szakon, mestere Kőnig Róbert grafikusművész volt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, Nagy István Művészeti Egyesület-Baja, valamint a Bács-Kiskun megyei Műhely Művészeti Egyesületnek. Munkáiban a környezetet, a magyar városokat, tájakat, embereket, utazásait, az élet misztikumát jeleníti meg. Művészetére a ,,nemzeti, magyarul gondolkodó és szóló festészet” jellemző. A képzőművészet mellett a III. Béla Gimnáziumban tanít. Grafikai tervezéssel, nyomdai előkészítéssel is foglakozik. Aktívan részt vesz Baja város, a megye és országunk kulturális életében.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 707

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.