Központ
2017. december 18. hétfő, Auguszta
Havazás
Ma
Havazás
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Jórészt felhős
Szerda
Jórészt felhős

Szellemi ajándék a reformáció emlékére

Nemes Gyula február 20, 2017 Kultúra

Amint már megszokhatta a marosvásárhelyi kultúraigénylő közönség, a Bolyai-téri unitárius egyházközség tanácstermében tárlatok, kiállítások kapnak helyet, események, rendezvények, előadások lelnek otthonra. Február folyamán dr. Ábrám Zoltán fényképkiállítása tekinthető meg, amit a reformáció 500-ik évfordulójára, annak emlékre hozott létre. A tárlat mellett egy kiadvány is született, amely Az ige testté lett cím alatt látott nyomdafestéket. A fotók készítőjét, a kis kiadvány szerkesztőjét arról faggattuk, hogy milyen indíttatásból valósította ezeket meg, készült-e tudatosan erre és lesz-e más helyeken is bemutató.

Ábrám Zoltántól megtudtuk, hogy már diákkorában, még 1989 előtt megörökített sokszor egy-egy elhagyott, pusztulófélben levő műemléket. „Tudatosan, fiatalkori lelkesedéssel fotóztam le műemlékeket, mert akkor olyan korban éltünk, amikor azt sem tudtuk, hogy az, ami még ma megvan, holnap lesz-e még. Volt egyfajta tudatosság sokunkban, hogy legalább valamit megőrizzünk. Úgy ahogy a temetőt megőriztük, a régi síremlékeket, adott helyzetben megőrizhettük, tegyük fel, a kerelőszentpáli kastély képét, amely a 89-es változás után ellentmondásos módon elpusztult és sajnos több ilyen példát is tudunk mondani. Szentegyházán a vashámort, ami 89 előtt még működött, már 90-ben szétszedték, tehát még a változás után is ilyen látványos dolgok történtek, nem beszélve arról, hogy az „aranykorszakban” az emlékek leépítése, pusztítása előre megfontolt szándékkal történt” – vélekedik Ábrám Zoltán.

A reformáció előtérbe helyezte az anyanyelv használatát

Ábrám kiállítása 40 képet tartalmaz, amely szubjektív módon vezeti végig a látogatót az erdélyi református életen.  „Ami a kiállítást illeti, ez az esztendő az 500 éves reformációnak az emlékéve, és lévén, hogy az emberek jelentős többsége vallásos vagy a valláshoz valamilyen módon kötődik, ezért úgy gondoltam – ökumenikus szellemben gondolkodva –, hogy mindannyiunk életében jót tesz egy kis reformáció, akár a vallásról, akár az egyén szintjéről van szó. Ahogy a természet is évről-évre tavasszal megújul, ugyanúgy nekünk is szükségünk van megújulásra, hogy jobbak legyünk, hogy más, új kihívásoknak eleget tegyünk. A reformáció új szellemet hozott a közösségekre nézve is, hiszen Erdélyben az anyanyelvhasználatát, a saját kultúrának a megélését fokozottabban előtérbe helyezte. A reformációnak nagyon sokat köszönhet az erdélyi magyarság is. Ezt a kört egy kicsit a mai napra leszűkítve  – én pap szülők gyermeke vagyok, édesapám nyugdíjas lelkész, anyai nagyapám is lelkész volt – ilyen indíttatásból úgy véltem, hogy számomra is kihívás ez az esztendő, és ezért gondoltam arra, hogy először egy fényképkiállítást állítok össze, majd egy kis füzetet is kiadtam” – mondta el lapunknak az ötletgazda.

A kiadvány borítólapján egy felvétel látható a Protestáns Teológiai Intézet szószékéről, abból az elgondolásból, hogy Kolozsváron a lelkészképző intézet szószéke az, amellyel nagyon sokszor szembenéztek a leendő lelkészek és nagyon sokszor előtte prédikáltak. A borítóoldal bezáró felvétele egy egységes szimbólum a Gordon-tetői Megváltó Krisztus, hiszen Ő az, aki a keresztyén vallásokat egyesíti. A kötet erdélyi templomokat, parókiákat, egyházi tárgyakat és motívumokat hitbeli és nemzeti értékeket tár elénk. A keresztelőtől a temetőig követi a református lelket.

„Ökumenikus szellemben állítok emléket a reformációnak”

„Ökumenikus szellemben a reformációnak szeretnék emléket állítani, mind a fotókiállításon, mind a kötetben. A fotók a református élethez kötődő jelképek, egy szubjektív válogatás az én látószögemből. A válogatás abból ered, hogy honnan volt nekem felvételem, tudatosan még ezen itt-ott igazítottam és nyilván a fotókon felelevenednek olyan helyszínek is, amelyekhez személyesen is kötődöm. A református egyházat 40 vagy 110 képpel bemutatni nem lehet, viszont egy megfelelő szellemi vonalat követve próbáltam hangsúlyozni, hogy a nemzeti értékek és a reformáció elválaszthatatlanok. A kommunizmus idején nem lehetett az iskolákban megemlékezni például március 15-ről, de a templomokban igen. A templom nagy mértékben felvállalta a kultúrát, de manapság is sok esemény ott zajlik” – állítja a szerző.

Ábrám Zoltán szeretné ezt a kiállítást még néhány helyre elvinni. „Bár a tárlat a reformációról szól, ökumenikus szellemben próbálom bemutatni Erdélyben, de Magyarországon is. Erdélyben azért – bizonyos problémákat nem említve – elég ökumenikus légkör létezik, szemben olyan gondokkal, amik a világban vannak, például a síiták és szunniták között. A másik, amiről itt szót ejtenék az, hogy én ezt a kiállítást és könyvet is belső indíttatásból, egyfajta szellemi ajándékként hoztam létre saját anyagi hozzájárulásommal” – mondta el még Ábrám Zoltán.

Share Button
Ennyien olvasták: 301

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.