Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

„Szerencsés alkatnak érzem magam”

Nemes Gyula május 17, 2015 Kultúra

– Interjú Ráduly János íróval, néprajzkutatóval –

raduly

Ráduly Jánost elsősorban mint egyik  legtermékenyebb erdélyi magyar írónkat, költőnket ismerjük, de neve műfordítóként, néprajzkutatóként, rovásírás-kutatóként is beépült a köztudatba. A neves kutatót kibédi otthonában kerestük fel és kérdeztük életpályájáról, kutatási eredményeiről, munkásságáról, jövőbeni terveiről.

– Kérem, beszéljen magáról: hol, mikor született? Hol végezte tanulmányait? Hol dolgozott?  
– Lexikoni tömörséggel próbálom vázolni életutamat. 1937. október 27-én születtem a Hargita megyei Korondon. Édesapám pénzügyi tisztviselő volt, akkor az volt a „bevett” szokás, hogy a könyvelőket két, két és félévenként tovább mozdította a hatalom. Hárman voltunk testvérek, így mind a hárman más-más állomáshelyen láttuk meg a napvilágot. Édesapám harminc­öt éves korában meghalt, s édesanyám visszaköltözött Csókfalvára, a mai Hármasfaluba. Itt végeztem a hét osztályt, s a marosvásárhelyi, mai Bolyai Farkas Líceumban érettségiztem 1955-ben, hatvan évvel ezelőtt. Ötvenegy éves korában édesanyám is meghalt, így egyik napról a másikra családfenntartó lettem. A kolozsvári Bolyai, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szereztem. Hivatali pályafutásomról annyit, hogy: Erdőszentgyörgyön dolgoztam hét évig, az induló líceum titkára, majd bentlakási nevelője, pedagógusa voltam. 1962-ben Kibédre kerültem, a helyi általános iskolából mentem nyugdíjba 1998-ban. Tanügyi katedrán tehát negyvenhárom esztendeig voltam.

„Már harmadikos koromban költőnek éreztem magam”

– Kiket tart mestereinek, példaképeinek, akiktől tanult, akik életpályáját meghatározták, egyengették, akik a „kezét fogták” vagy a munkáját befolyásolták?
– Egyik fő példaképem Lőrinczi Dénes dédapám volt, aki ötven évig tanított Csókfalván. A vidék tanítói körének elnökeként is működött, tagja volt az erdélyi tankönyvíró bizottságnak, maga is közölt cikkeket az akkori lapokban. 1931-ben hunyt el. A legelső népdalokat, balladákat édesanyám közvetítette felém. Én már harmadikos koromban „költőnek” éreztem magam, Domokos Eufémia tanítónő vette észre, hogy táskámban nemcsak leckefüzetek vannak. Tőle tudta meg édesanyám is versíró-szándékomat. Csókfalvi íróasztalunk fiókjai tele voltak Kovács György író – nekem nagybátyám – kézirataival, korai levelezésének ritka darabjaival. Micsoda szellemi csemege volt ez nekem akkor! Középiskolás koromban kezdtem folklórt gyűjteni, ez a munkám aztán Kibéden teljesedett ki. Három nagy kibédi elődömet meg kell említenem: Ősz János, Seprődi János, Barabási András. Sőt, a legelső népdalokat Bartók Béla is épp két kibédi cselédlánytól, Dósa Liditől és Dósa Annától írta le 1904-ben és 1906-ban. Ezek a gyűjtő-elődök „fogták tehát a kezem,” elsősorban ők befolyásolták induló munkásságomat.

– Mióta foglalkozik a székely-magyar róva írt emlékek kutatásával, gyűjtésével? Hány ilyen tárgyat, emléket ismertünk például ezelőtt 25 évvel és hányat ismerünk ma? Hánynak a megtalálása, leírásának közlése fűződik az ön nevéhez?  
– A székely-magyar róva írt emlékek világával még gyermekkoromban megismerkedtem. Csókfalván a szomszédságunkban lakott Sándor Mari néni, aki – cselédlányként – az 1912-1913-as évfolyamú Ethnographia folyóirat néhány számához is hozzájutott. Ezekben rovásírás-közlemények is voltak. A lapokat Mari néni nekem ajándékozta. Azt mondta: „ha már ilyen jól tanulsz, hasznosítsad őket. ” Megtanultam rovásul írni, de közölni csak az 1989-es fordulat után tudtam. Rovásírás tematikájú könyveim száma tizennégy. 1990-ig csak tizennégy erdélyi feliratos (epigráfiai) emlékkel rendelkeztünk, 1998-ban már harmincháromról adtam hírt, 2006-ban pedig 43 feliratot ismertettem. Számításom szerint ma mintegy hatvanöt emléket tudunk lajstromozni. Magam majdnem minden emlékről írtam, pontosítottam és megfejtettem értelmüket.

„Ma divatos jelenség a finnugor elmélet megkérdőjelezése”

– Ön foglalkozik ősmagyar történetkutatással is. Mi a véleménye a finnugor elméletről? Kutatásai szerint megállja ez a helyét?
– Az ősmagyar történetkutatás roppant tág fogalom. Egyik frissen megjelent kis könyvemben Szabó T. Attila professzorra hivatkoztam, aki ezt írta: „évszázadok folyamán már hatvan-egynéhány nyelvvel rokonítgatták Közép-Európában társtalanul árva nyelvünket” (In. Őstörténet és rovásírás. Garabontzia Kiadó.Marosvásárhely, 2015. 42. old.). Ma divatos jelenség a
finnugor elmélet megkérdőjelezése. Magam ilyen egyszerűen intézem el a dolgot: finnugor szavunk előtagja a finn, utótagja az ugor. Hagyjuk el az összetett szó előtagját, maradjon csak az ugor szótő. Ki meri teljes biztonsággal azt állítani, hogy a magyarságnak nincs semmi köze az ugorsághoz? Népünk általános megnevezése is bizonyos mértékben az ősi gyökerekre utal. Magamat idézem újból az említett könyv utószavából: „a nemzetközi elismertségnek örvendő kutatók zöme úgy látja, hogy nem lehet kétségbe vonni a székely (magyar) rovásírás belső-ázsiai és délkelet-európai (Dél-Ural, Észak-Kaukázus, Etelköz) kapcsolatait… Tehát nem beszélhetünk több mint tízezer éves kárpát-medencei magyar (székely) rovásírásról.”

– Önt napjaink legtermékenyebb magyar írójaként tartják számon szakmai körökben. Hány könyve jelent meg eddig? Milyen jellegű kiadványok ezek? Melyek állnak legközelebb szívéhez?
– Eddigi munkásságomat sokoldalúság jellemezte, ez több irányú érdeklődési körömnek az eredménye. A 2002-ben megjelent Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban így minősítettek: néprajzkutató, költő, műfordító. Az újabb összefoglalások rovásírás-kutatóként is számon tartanak. Megjelent önálló köteteimnek a száma: kilencvenöt. A tematikus megoszlás a következő: néprajzi-népköltészeti gyűjtemény 59, szépirodalom (vers, versfordítás, próza, kritika) 22, rovásírás 14. Arról nehéz beszélnem, hogy a szívemhez mely kiadványok állnak a legközelebb. Mindeniket vállaltam, vállalom. A tizenhat oldalas népmesekötet és a több mint kétszáz oldalas balladás-könyv megjelenése egyforma izgalommal járt, jár. Elkészítésük, sajtó alá rendezésük is egyforma gondot jelent a szerzőnek.

„Tele vagyok tervekkel”

– Évtizedek óta közli írásait különböző lapokban. Kérem, soroljon fel néhány lapot, ahol több írása jelent meg. Milyen jellegű írások ezek? Vezet-e publikációs jegyzéket?
– A legelső írásom 1959-ben jelent meg Népművészeti kiállítás Erdőszentgyörgyön címmel, ezt a marosvásárhelyi Vörös Zászló napilap hozta volt, akkor 22 éves voltam. Sok lapnak, folyóiratnak voltam külső munkatársa, itt csak néhányat említek meg: Művelődés, Igaz Szó, Tanügyi Újság, Napsugár, Falvak Dolgozó Népe, Előre, Romániai Magyar Szó, Örökségünk, Székely Útkereső, Népújság, Hazanéző, Erdélyi Toll, Erdőszentgyörgyi Figyelő stb. Mindvégig vezettem és vezetem a publikációs jegyzékemet. Sőt, 2012-ben ilyen könyvem is megjelent, hogy: Ráduly János bibliográfiája. Néprajz és rovásírás. Első füzet: 1959–2009. Ha az egészségem megengedi, további füzetek publikálására is sort kerítek.

– Mi lapul most az asztala fiókjában?Min dolgozik, mit szeretne nyomda alá rendezni a közeljövőben?
– Az idén már a 78. életévemet töltöm, de tele vagyok tervekkel. Mintegy 15-20 kiadvány „kontúrja” már kialakult. Számítógépbe csak a teljesen lezárt kéziratokat táplálom be. Már ismerem magamat: munka közben újabb meg újabb ötletek születnek, amelyek engem valósággal „feldobnak.” Szerencsés alkatnak érzem magam.

Share Button
Ennyien olvasták: 570

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.