Központ
2017. november 21. kedd, Olivér
Havazás
Ma
Havazás
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

„Szeretteim emléke írásaim által él tovább”

Nemes Gyula augusztus 21, 2015 Kultúra

– Beszélgetés Moldovan Irén magyar szakos tanárnővel –

Moldovan (Bencze) Irén a Gyergyói-medencében született, de már kisgyermekkorában a Maros mentére került. Marosszentgyörgyöt választott szülőhazájának tekinti. A közelmúltban több könyve jelent meg, legutóbbit idén, a Szent György-napokon mutatták be. Moldovan Irénnel életpályájáról, könyveiről beszélgettünk.

irenfeat

 

– Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára, iskolás éveire?

– Gyergyótekerőpatak 1950. április 17-e óta kísért. A fenyvesekkel teli szülőföld beleivódott szívembe, lelkembe, s hordom mai napig magammal. Hiába jöttem ide, a Maros mentére, második szülőhazámba, a kedves táj tovább él bennem. Iskolai tanulmányaimat szülőfalumban, Tekerőpatakon, majd negyedik osztályos koromtól Marosszentgyörgyön végeztem. Büszke vagyok, hogy a híres Alma Mater, a Bolyai Líceum diákja lehettem. Abban az időben bolyaistának lenni sokat jelentett. A középiskola befejezése után a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolára felvételiztem, ahol  román-magyar tanári szakot végeztem.

– Hol kezdte pedagógusi pályafutását? Hol tanított a későbbiek során, illetve, ha jól tudom, tanít mai napig?

– Bözödön kezdtem el tanári pályafutásomat, ahol román nyelvet és irodalmat tanítottam. Dolgoztam aztán a radnóti meg a marosvásárhelyi Gyermekklubban. Igazi nagy álmom, hogy azt taníthassam, amit szeretek, 18 évet váratott magára. A nagy társadalmi változásnak köszönhetően végre magyar irodalmat és nyelvet taníthattam Marosszentgyörgyön. Öt éve nyugdíjas vagyok, de továbbra is tanítok: a marosszentgyörgyi iskola, az Építészeti Líceum, az Európa Gimnázium helyettesítő munkám állomásai. Szívesen tanítok, szívesen dolgozom, hisz ezt akartam, amióta az eszem tudom.

Magyartanárként a szép szó életem, munkám szerves része volt

– Mikor kezdett el írni? Hol jelentek meg írásai?

– Magyartanárként a szép szó, az anyanyelv varázslatos világa természetszerűen életem, munkám szerves része volt, s részese ma is. Egyetemistaként a főiskola folyóiratának, az Athéneumnak voltam titkára. Könyvismertetők, apró írások, fordítások voltak első írásaim. Majd a Vörös Zászló közölte néhány próbálkozásomat. Aztán úgy éreztem, hogy jobb, ha elhallgatok. Félmunkát nem akartam végezni. Tökéletesre pedig képtelen voltam. De rájöttem, hogy csodás dolgok születhetnek a diákjaim tollából, ha megfelelő irányítást kapnak. Bennük és általuk ment tovább az írás kényszere. De szívesen írtam meg egy-egy könyv előszavát, recenzióját, valamilyen tevékenység beszámolóját, vagy éppen egy román nyelvű szöveg magyarra fordítását. Volt, amikor arra kértek, hogy egy fontos kulturális megemlékezés megnyitó szövegét írjam meg. Sose gondoltam én saját írásaim közlésére.

– Mára azonban, már több könyve látott nyomdafestéket. Hogyan kezdődött el életének ez a szakasza?

– Az első könyv, amelynek társszerzője vagyok 2011-ben jelent meg. A marosszentgyörgyi kórustevékenység 100 éves múltját taglalja. Igazából írni tulajdonképpen nyugdíjasként kezdtem. Egyszerre olyan hosszúak lettek az éjszakák, a nappalok. Úgy éreztem, hogy túl sok a szabadidőm. Mindig aktív ember voltam, szerveztem, rendeztem. Nem voltam hozzászokva a szabad időhöz. Tennem kellett valamit. „Ne halogasd az elszámolást!”- hallom a biztatást a Márai könyvéből. Döntöttem. Írni fogok. Mit? Akármit. Kinek? Magamnak. Csak úgy elbeszélgetek egy kicsit magammal. Arról, ami volt, s ami van. Hogy majd legyen. Hát így kezdődött.

Édesapám valamikor arra kért, hogy vigyázzak az emlékeire

 

– Kérem, mutassa be néhány mondatban olvasóinknak könyveit.

– 2012-ben jelent meg Emlékeim törött cserepei című kötetem, a következő évben Fa vagyok én is. Élettörténetek, életmesék ezek. Főhajtás szeretteim előtt, akik már nincsenek, de akiknek emléke ezen írások által él tovább. 2014-ben Rímes gondolatok címmel jelent meg egy vers formájú, a szubjektív ént megszólaltató kötetem. Az idei Szent György-napokon jelent meg Édesapám című könyvem.

– Édesapja az 1940-es évek elején a Magyar Királyi Gyalogos Testőrség Székely Szakaszának a tagja volt. Miért tartotta fontosnak édesapjáról, az ő emlékére, könyvet írni, megjelentetni?

– Húsz éve halt meg édesapám. Úgy gondoltam, a legméltóbb emlékezés lehetne ez a könyv. Kollázsszerű visszaemlékezéseket tartalmaz, amelyek próbálják feleleveníteni a testőrkori éveit, majd az orosz fogságban töltött éveket. Nem történelem, de a történelem egy parányi része édesapám története. Nagyon örülök, hogy nagy volt a könyv iránti érdeklődés. Így fedeztem fel, hogy Marosvásárhelyen élt egyik testőrtársa, ott van a székely szakasz fotóján. A testőr lánya fedezte fel az egyik rokonnál. De jó lett volna, ha a még éltükben találkozhattak volna! Miért tartottam ezt fontosnak megírni? Egyszerű. Édesapám valamikor arra kért, hogy vigyázzak az emlékeire. Hát ezt tettem.

– Van-e előkészületben újabb könyve?

– Jelenleg is írok, de sosem szeretek a könyv megjelenése előtt erről beszélni. Egy dolog biztos: nem kitalált történeteket írok. Az ihlet mindig elhunyt szeretteim méltósággal viselt, követni való sorsa. A következő könyvemről ennyit mondhatok.

Share Button
Ennyien olvasták: 500

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

2 hozzászólás

  1. György Beáta március 6, 2017 at 5:28 du.

    Szépjónapot!Moldovan Irén hölgynek egyik tamítványa vagyok,tanított 2015-2016-os iskolai évemben.Segítségüket kérném,nem tudják,hogy hol tudnám elérni,egy kis élménybeszeámlálásra? 🙂
    Köszönöm előre is! 🙂

    • György Beáta március 6, 2017 at 5:30 du.

      Bocsánat, tanítványa*;élménybeszámlálásra*…
      Picit remegek..:)

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.