Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Ma
Eső
Eső
Holnap
Eső
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Szex a templomban. Álruhás arisztokrata járja Erdélyt

Bodnár Erika február 12, 2016 Kultúra

Solymosi Tamás (1)

Orgonanéző körutat tett Erdélyben Solymosi Tamás Franciaországban élő orgonaművész. Az egyhónapos utazás alatt százhuszonnégy hangszert látott és próbált ki a zenész, aki mindössze egy váltás ruhát és kottákat, valamint a külföldi tapasztalatait hozta magával.

– Több körutat tettem már olyan országokban, amelyeknek a zenei kultú­rájában fontos szerepet játszik az orgona. Talán
Korzika tagoltsága, kis­kö­zösségei emlékeztetnek leg­inkább Erdély falvaira, völgyeire, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy fejlettebb társadalom az, amelyik ismeri és elismeri az orgonát mint olyan hangszert, amin a társadalmi kérdések fókuszba kerülnek – fejtette ki Solymosi Tamás, aki egy mondással magyarázta állítását – Franciaországban úgy mondják, hogy a társadalom minden kérdése az orgonán fokalizálódik. A karzaton áll, tehát ég és föld között helyezkedik el, a felépítéséhez legalább huszonkét mesterségre van szükség, komplikáltabb, mint egy számítógép, és a király első társadalmi feladata a koronázás után, hogy a templomban eljátszik egy darabot. Még a szex is megjelenik az orgonán, hisz vibráció keletkezik, ez lesz maga a hang, és a lélek mélységeit megüti a harmónia, hogy érzéseket, gondolatokat hoz létre. Az orgonán a hangközöket és a hangszíneket is össze kell hozni, tehát megjelenik a hangulat és az ízlés kérdése is. Itt a Ceausescu-rendszer után gombamód nőttek ki a földből az orgonák, és csodás reneszánsza van, ráadásul egy ipart is mozgat.

Solymosi Tamás (2)

Solymosi Tamás Prázsmári Krisztina kibédi kántor társaságában

Solymosi Tamás (3)

Míg Franciaországban a rendszer ellenségnek tartja, addig napjainkban Japánban építik a legtöbb, óriási méretű orgonát, mert felismerték a hangszer nagyszerűségét – érvelt munkaeszköze mellett Solymosi. A művész azt is elmesélte, hogy Lehotka Gábor tanszékvezető kidobta őt a zeneakadémiáról a származása miatt, ugyanis arisztokrata felmenői vannak. Elmondása szerint a Solymosiak eredetileg az Asbóth család sarjai, és a családjuk visszavezethető az Árpád házig – 1956-ban születtem, egyetemistaként disszidáltam, a rendszerváltozásig nem is jöhettem vissza Magyarországra. Sajnos ma már nem rendelnek orgonajátékokat, amikből több százat írtam az évtizedek alatt. Nincs arisztokrácia, aki vásárolna ilyesmit, ám ismerősök révén Kolozsváron tölthettem három hetet, majd adta magát a lehetőség, hogy továbbmenjek. Így jutottam el Sepsiszentgyörgyre, Bereckbe, Kézdivásárhelyre, Kovásznára és szinte minden helyre, ahol található ilyen hangszer a templomban. A célomnak megfelelően próbálom megérteni az orgona társadalmi szerepét, és meg kell mondjam, ilyesmit sehol nem tapasztaltam nyugaton. A mesterségnek, a kézműves iparnak van egy bizonyos értéke, a pénz kevéssé fontos, nincs akkora hatalma.

Az egyszerű emberben találtam meg azt a fajta nemességet, ami sokkal hangsúlyosabb, mint az arisz­tokratáé – mondta Solymosi, aki Erdélyt szeretetreméltó, biztonságos, kellemes és kivételes helynek találja. Útját hátizsákkal és egy szatyorral, néhány ruhadarabbal és a legszükségesebb tárgyakkal, valamint kottákkal folytatta. – A klisékben való gondolkozás megkönnyíti az eligazodást, hiszen sokszor még a saját életünket sem értjük, de jogunk van keresni a megértést. Én az orgona által próbálom megtalálni.

 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 907

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.