Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Borús
Csütörtök
Borús

Túl az 1575. előadásán a Hahota: „A végén a vastaps mindent megkoronáz”

Czimbalmos Ferenc-Attila január 9, 2015 Kultúra

1985 nyarán a Sörpatikával szemben, a Maros-parton, szabad ég alatt kezdett játszani a Hahota. Puskás Győző alapítótag – aki idővel a színtársulat frontemberévé nőtte ki magát – akkor már úgy érezte, van benne valami, amivel nevetést varázsolhat az emberek arcára. Ezért keresett maga mellé még néhány tehetséges fiatalt, akikkel együtt hajdani, jól megírt kabaréjeleneteket adtak elő. Időközben fedél került a fejük fölé, majd az évek során a Hahota Erdély talán legismertebb és legsikeresebb kabaré-színtársulatává nőtte ki magát. A Hahota alapítójával és lelkével beszélgettünk, leginkább a jelenről, a legutolsó, december 27-én bemutatott, 29. évadi előadásukkal kapcsolatosan.

hahota4

– Nemrég került bemutatásra a Mindjárt megőrülők! című előadásotok, amelyet azóta már több is követett. Honnan a cím?
– Kovács Levente rendezőnk fejéből pattant ki. Kellett találni egy olyan címet, ami átfogó és mind az öt bohózatra ráillik.

–Miről szólnak a jelenetek?
–Az összes jelenet a két világháború alatt íródott szórakoztatásra, méghozzá a bohózatok szerzője Rejtő Jenő, aki olyan témákat érintett akkor, amik teljesen aktuálisak ma is. Öt bohózatról beszélünk, mindegyikben adódik egy olyan helyzet, amikor ártatlanul az ember olyan szituációba kerül, hogy egy adott pillanatban érzi, megőrülhet. A bohózatokban félreérthető dolgok vannak, s ezek teszik humorossá a jeleneteket, amelyek tele vannak pikantériával. A társulat hozza a klasszikus kabaré műfaját, a tőle megszokott vidám jeleneteket, amelyeket egységes téma köré fűztünk fel, népszerű énekekkel fűszerezve.
Az átlagember magára talál a jelenetekben, amelyekben olyan emberi gyarlóságok vannak nagyító alá helyezve, amik velünk is megtörténhetnek a mindennapokban. Ezek bármilyen rendszerben előadhatók, nem kötődnek politikához.
Ezek a rövidebb, 20–25 perces bohózatok – amelyek olyanok, mint egységes vígjátékok, sűrítettebben van bennük poén, komikum –, csak a magyar irodalomban léteznek. Nem csak Vásárhelyen van nagy igény a klasszikus kabaréra, hanem egész Erdély területén.

hahota1

– A darab rendezője a jól ismert Kovács Levente, aki gondolom, új imázst is adott a társulatnak…
– Az igazság az, hogy nekem már régi vágyam volt, hogy Kovács Levente rendezze a Hahota kabaréit, mivel gyerekkorom óta ismerem őt mint rendezőt, láttam az előadásait. Például a minden idők legjobb kabaréelőadását, amit valaha láttam, az 1983-ban bemutatott Emlékek kávéházát hétszer néztem meg, sőt, egy jelenetet leírtam fejből (Butaság széruma) is.
Idővel rájöttem, ő az a rendező, aki a legjobban érti a kabaréjeleneteket, vígjátékokat, a klasszikus kabarét, és ma már ki tudom jelenteni, hogy Erdélyben senki más ennyit nem foglalkozott a bohózatokkal, mint ő.
Amúgy teljes egészében ő rendezte a legutóbbi előadást, nem úgy, mint egy évvel korábban, amikor „csak” szakmai tanácsadást vállalt.

hahota3
– Igaz, hogy az évek folyamán a Hahota szereplői kicserélődtek, de nemrég egy fiatal, tehetséges lánnyal is „gazdagabbak” lettetek. Ki ő?
– Szükségünk volt egy szép, csinos, tehetséges, jóhangú lányra, akit nehéz megkapni a mai világban, így Ritziu Ilka Krisztinával (Kilyén Ilka lánya) gazdagodott a kabaréban fellépők sora. Ő egyébként Bordos Nagy Csilla helyébe jött, de a szereplők kilencven százaléka ugyanaz, akiket már ismer a társulat közönsége: Székely M. Éva, Gönczy Katalin, Kelemen Barna, Cseke Péter, Szőllősi P. Szilárd és jómagam.

hahota2

– Te hajdanán a színháznál formálódtál. Hogyan kerültél akkor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz?
– 1985-ben, amikor elkezdtük a Hahotát a Maros-parton, többen felnéztek rám. Hunyadi László is, Kovács Levente is a Kárpátok sétányán lakott, ki-kilátogattak az előadásainkra. Akkor nagyon kevés színész végzett a főiskolán, egy évadban egy-kettő. Szükség volt egy tinédzser srácra a Nemzeti Színházba, így 1988-ban meghívtak a Jelmezben című darab egyik szereplőjének, Nikinek az alakítására. Aztán játszottam a Sári bíróban, a Száz év magányban, a Mózes című darabban stb.

– Akkor a Hahota csak nyáron működött?
– Igen, hiszen nem volt helyünk, ahol próbálhattunk volna, meg előadhattuk volna a darabjainkat, így a Maros-parton, a szabad ég alatt került sor az előadásainkra. Egy ideig párhuzamosan végeztem mindkettőt, aztán a nyolcvanas évek végén a Hahota-előadásokat a Szakszervezetek Művelődési Házában játszottuk. Ott én bejelentkeztem a Nagy József színjátszó csoportjába is.
Idővel megerősödött, ismertebbé vált a Hahota városunkban, aztán én nem vállaltam több szerepet a színházban, de 1995-ben bekerültem az Ariel színházba, ahol a mai napig tevékenykedem.

– Idővel a Hahotából kinőtt Erdély talán legismertebb és leg­elismertebb kabarécsoportja, amelyet talán minden magyar ismer városunkban. Gondolom, nem volt mindig „sima” a Hahota útja…
–Egyáltalán nem! Az első időkben az volt a vágyam: bárcsak megérnénk, hogy teremben kerüljön sor az előadásainkra, s lám, a közönségnek meg a Fennvalónak köszönhetően, ez megvalósult. Visszaemlékszem, annak idején többször az eső miatt maradt el az előadásunk, majd 1988. május 9-én a Hahotát betiltotta a Szekuritáté.
Én tulajdonképpen a Maros-partról kerültem be a Nemzeti Színházba, azon színészek közé, akikre egykoron felnéztem és nagyon tiszteltem őket (Gyarmati István, Tarr László, Szilágyi Enikő, Ilyés Kinga stb.), majd idővel velük léptem fel. Aztán a Hahotához került a kitűnő szervező, Jakab Zsombor, aki sokat segített a társulaton. Ezek mind nagy lépések voltak úgy az én, mint a Hahota életében.
Úgy érzem, egész életemet és a karrieremet az Isten irányította, ezt vallom és tudom, ezért is voltak olyan műsoraim, mint az Isten kezében című verses önálló előadóestem.

– Minden előadásotokon teltház van, a nézők szeretnek benneteket, értik a kabaréjelenetek mondanivalóját, majd többször visszatapsolnak benneteket. Kell ennél több egy kabarés életében?
– Társaimmal együtt mindent beleadunk az előadásaink során, ránk is illenek ezek a darabok, ezt a közönség is érzi és értékeli.  Nagyon szeretem azt, amit kapok az emberektől, hiszen az a boldogság húsz embernek is elég lenne, sőt tudom, hogy engem a közönség juttatott oda, ahol vagyok jelenleg a Hahotával. Kovács Levente többször mondja, hogy a közönség egy valós szereplője az előadásnak, főleg a vígjátéknak, hiszen kettőnk között megvan a kapcsolat. Mi ezt a kapcsolatot az évek alatt kialakítottuk, ezért is kell maximumot nyújtsunk a közönségnek az előadásaink során. Egyre nagyobb teher nehezedik a vállunkra, de a végén a vastaps mindent megkoronáz…

– Az idén ünneplitek fennállásotok 30. évét. Eddig hány előadást adtatok elő? Készültök jubileumi előadásra is?
– 1991-től már túl vagyunk az 1575. előadásunkon. Persze, májusban szeretnénk egy jubileumi külön műsort is előadni, amelyben az eddigi, nézők által legkedveltebb előadásainkból választanánk ki néhányat.

hahota5

– Ezzel a kabaréval január folyamán hányszor léptek a közönség elé?
– Januárban lesz 37 élőadásunk, közülük 20 előadásra Marosvásárhelyen kerül sor, de erdélyi turnéra is indulunk. A tavaly is mintegy 8800-an nézték meg a 22 előadásunkat városunkban.

A Hahota soron következő fellépéseit a www.hahota.ro oldalon követhetik figyelemmel, és helyfoglalást ugyanott, valamint a 0746-540292-es telefonszámon igényelhetnek.

Share Button
Ennyien olvasták: 453

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.