A maga idejében „nagy háborúként” emlegetett I. világháború kitörésének, lezajlásának 100 éves évfordulóján egy cikksorozatot indítunk, amelyekben főleg a helyi vonatkozású történésekre összpontosítunk, a korabeli marosvásárhelyi sajtó és egyéb kiadványok fényében. Mai lapszámunkban arra keressük a választ, hogy mi volt a háború kitörésének oka, és hogyan fogadta annak hírét Marosvásárhely, illetve Maros-Torda vármegye lakossága.
A XX. század elején az európai nagyhatalmak két szövetségbe tömörültek. Az egyik oldalt alkották a központi hatalmak, élükön Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával. A másik tömböt az antant vagy szövetséges hatalmak képezték, olyan nagyhatalmakkal az élen, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország. A két szövetség közötti – gazdasági, politikai, katonai és gyarmati ellentétek miatt keletkezett – pattanásig feszült helyzetet a Szarajevóban elkövetett merénylet tetőzte be, ami jó ürügyül szolgált a háború kirobbantásához. (A történészek egy részének véleménye szerint erre előbb vagy utóbb úgyis sor került volna!) 1914. június 28-án egy szerb nacionalista meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és Zsófia főhercegnét. Erre I. Ferenc József császár II. Vilmos német császárral szövetkezve háborút indított Szerbia ellen, ami aztán a világháború kezdetét jelentette. (Magyar Larousse, 1994)
A Maros-Torda vármegyei és a marosvásárhelyi Nemzeti Munkáspárt hivatalos lapja a Székely Napló az 1914. június 29-én megjelenő rendkívüli kiadásában számol be a trónörökös elleni merényletről: „A döbbenet, mely szívünket marcangolja, a megrettentő és porba sújtó gyász, mely népek millióit éri, a legmegrendítőbb katasztrófa fájdalmával borította el Magyarországot és az egész monarchiát. Szent István koronájának várományosát, a leendő magyar királyt és osztrák császárt, Európa 
egyik legnagyobb, leghatalmasabb államának trónörökösét nejével együtt életétől fosztotta meg egy elvetemült orgyilkos ocsmány gaztette (…)”
„Népeimhez! Mindent megfontoltam
és meggondoltam” (Ferenc József)
A szarajevói merényletet követően német nyomásra Ausztria-Magyarország hadat üzent Szerbiának. (1914. június 28.) Ennek hatására a nagyhatalmak általános mozgósítást rendeltek el. (Akadémiai Kislexikon, 1990). A Marosvásárhelyen megjelenő lapok is július 26-án Hadiállapotban, A háború küszöbén címekkel közölnek cikkeket, majd a 28-án megjelenő számok a háború kitöréséről tudósítanak. A következő napokban a marosvásárhelyi lapok is Ferencz József Ausztria császárának, Magyarország királyának „Népeimhez!” címmel megjelent kiáltványát tették közzé, amelyben az uralkodó a Szerbia elleni háborúra szólítja fel alattvalóit. „Leghőbb vágyam az volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.
A gondviselés máshogy határozott. (…) Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségének. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet” – áll többek közt a manifesztumban. Az osztrák-magyar és a német császár „villámháborút” vizionáltak, úgy gondolták már az ősz beálltáig vége lesz mindennek. II. Vilmos úgy bíztatta hadba vonuló katonáit, hogy „mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek szeretteitek körében, győztesen.” (Ez azonban nem így történt, mert a frontok gyors megmerevedése után, egy négy éven át tartó – óriási emberi áldozatot követelő – öldöklés vette kezdetét.)
„Éljen a mozgósítás! Éljen a háború!”
Ezt követően a lapok óriási lelkesedésről, a háborút éltető tüntetésekről számolnak be. De nem csak „Budapest van izgalomban”, hanem ez észlelhető a monarchia egész területén. Marosvásárhelyen és Maros-Torda vármegye nagyobb helyiségeiben is utcára vonultak az emberek. „Marosvásárhely tüntet: A történelmi percek izgalma, mint mindenütt az országban, Marosvásárhelyen is lelkes tüntetésekre ragadta a tömeget. Kedd este mintegy kétezernyi ember vonult végig a főtéren, s hazafias dalokat énekelve éltette a háborút és ábcugolta (ab cug – le vele!) Szerbiát. A tömeg a városháza előtt Varga Lajos r. főkapitányt kívánta hallani, ki köszöntötte a város hazafias polgárságát. Egy másik tüntető csapathoz Ugron Gábor, Kovács Elek tartottak hazafias beszédeket s a tüntetők legnagyobb rendben a Royal kávéház előtt oszoltak szét, a tisztikar tagjait éljenezve. Ugyancsak este küldöttség jelent meg a térparancsnokságon, a katonazene kirendelését kérve” – írja a Székely Napló 1914. július 30-án megjelenő száma. Az augusztus 1-jén megjelent lapszámból pedig arról értesülünk, hogy „A vármegye területén teljes rend és béke honol s Nyárádszereda, Mezőbánd és a nagyobb községek lakossága – akárcsak Marosvásárhelyen – lelkesen tüntetett a háború mellett (…)”
Augusztus 2-án már a mozgósítási parancs is megérkezett városunkba: „Fél hat órakor a városház előtt kiragasztották az első hirdetményt, melyet száz és száz ember vett körül az első percek szenzációjának kíváncsisága kielégítést nyert, egetverő, lelkes tüntetés harsant fel nyomában: Éljen a mozgósítás! Éljen a háború! (…) Egészen a késő éjjeli órákig tartott a tömegek hullámzása a Főtéren, nyolc órakor megjelent a katonazene s hazafias dalok éneklése mellett legalább 5 ezernyi ember éltette a háborút, a királyt és a hadsereget.”
(Folytatjuk)
