Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

100 éves az I. világháború

Nemes Gyula április 2, 2016 Társadalom

Első hírek a frontról, sebesültek, hősi halottak, hadikórház

A február 18-án megjelent lapszámunkban a mozgósításról, a bevonulásról, a frontra való távozásról írtunk. Arról, hogy mekkora eufóriával fogadta Maros-Torda vármegye, Marosvásárhely lakossága a háború kitörésének hírét, milyen lelkesedéssel vonultak hadba a hadköteles és önkéntes fiatalemberek, hogyan búcsúztatták őket a vármegye és a város elöljárói. Mai lapszámunkban ennek folytatásaként a frontról érkező első hírekről számolunk be, amelyek még a kezdeti győzelmek tüzétől hevesek, majd következnek az egyre inkább elszomorító hírek a sebesültekről, hősi halottakról. Marosvásárhelyen a háború kitörése után a Vörös Kereszt hadikórházat működtetett, amelynek megalakulásáról, munkájáról mi is beszámolunk.

kepek Dezso b tol_0003

Az 1914. augusztusában Marosvásárhelyről frontra vonuló ezredek haditetteiről már a hónap folyamán megérkeztek az első híradások, tudósítások. A Székely Napló augusztus 23-án megjelent száma a huszárezred tűzkeresztségéről számol be A 9-es huszárok hőstette, Diadalmas tűzkeresztség orosz vérben, Tízszeres erő ellen győzelem címszavak alatt: „A háború glóriájának ragyogó koszorúja, a legelső hősies fegyvertény dicsőséges büszkesége övezi már vitéz huszárainkat, a 9-ik huszárezred derék katonáit, kiknek fényes hőstettéről érkezett örvendetes hír. Vitéz honvédhuszáraink nagyszerű diadallal állották ki a tűzkeresztség próbáját s győzelmesen muszkavérben fürösztötték meg rettenthetetlen kardjaikat, melyeknek utolsó búcsúvillanása is alig néhány napja azt intette felénk, hogy a marosvásárhelyi honvédhuszárok csak dicsőséget szerezhetnek a hazának és nekünk, marosvásárhelyieknek. (…)” A lap tudósítója szerint a híradást a 9-ik honvédhuszárezred pótkeretének legénysége előtt olvasták fel „mely a legénység közt leírhatatlan lelkesedést keltett, s mikor a dörgő éljenzés elhalkult, ezt mondták huszárjaink: Alezredes úr, vigyen már minket is oda, bár csak már mi is vághatnánk a muszkát!”

97 kep

„Nincs nap, hogy sebesült katonákat szállító vonat ne érkezne Marosvásárhelyre”

A kezdeti lelkesedést, örömöt azonban nemsokára szomorú hírek kezdték beárnyékolni. A hősi halált haltak és sebesültek száma egyre emelkedett. A frontokon sebesülést szenvedők közül sokat helyeztek el marosvásárhelyi kórházakban is. A Székely Napló 1914. szeptember 13-i száma a következőket írja: „Nincs nap, hogy sebesült katonákat szállító vonat ne érkezne Marosvásárhelyre. A nap minden szakában jönnek ötös, tízes, húszas csoportokban s szétosztják őket különböző kórházakba (…) Ma reggel és délelőtt ismét huszonkilenc sebesült érkezett Marosvásárhelyre.” Mindezek ellenére a háborúra buzdító részek továbbra sem hiányoznak a cikkekből: „A székely sebesültek csoportjai, akárhol látja őket az ember, hangulatuk, harci kedvük s az a lélekből fakadó káromkodás, amivel az ellenséget szidják, igazán lelkesítő és felemelő hatással van az emberre.” A szeptember 24-én megjelent szám már Boruljunk a koporsóra… címmel közölt cikket, amelyben a marosvásárhelyi kórházakban elhunyt sebesült katonáknak kíván emléket állítani. A Maros-Vásárhely és a háború című kiadvány 55. oldalán az 1915. január 1-jéig hősi halált halt m. kir. marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred tisztikarának névsorát ismerteti: „Csermák Mihály ezredes, ezredparancsnok. Hajasdnál vívott ütközetben 1915. január 1-én. Eltemettetett ugyanott. Koricsánszky János százados Kiskolonnál 1914. november 26-án. Eltemettetett ugyanott. (…)”

GE DIGITAL CAMERA

GE DIGITAL CAMERA

„Itt hétszámra ázunk a földsáncokban, mégsem jut eszünkbe megnáthásodni”

A marosvásárhelyi lapok is közétettek számos olyan levelet, amelyet a frontokon harcoló magyar honvédek küldtek haza szeretteiknek. Ezek eleinte még bizakodó hangulatúak, de egyre inkább érződik belőlük az elkeseredés íze is. A Székely Ellenzék korabeli kiadványaiban közölt levelekből vett részletek is ezt igazolják: „Az emberi természet rendkívül alkalmazkodó s lassacskán megszokik mindent. Eleinte magam is kapkodtam a fejemet mikor egy-egy srapnel (gránátkartács) pukkadt szerte a magasban, ma már ügyet sem vetünk reá. Az otthoni kényelemben elég volt leugrani a meleg ágyból, s már jelentkezett a nátha. Itt hétszámra ázunk a földsáncokban s a fekvőhelyünk alá is csorog a víz s mégsem jut eszünkbe megnáthásodni.” A frontra vonulók fegyverére, csákójára tűzött virágok a bajtársak sírhantján hervad el: „Jönnek a pótlások, érkeznek mindennap friss erők hazulról, virágosan, mint mi is annak idején, de nincs is ezen a szerb földön egyetlen bajtársi hant, hogy ne jutna reája bajtársi virág onnan, a sapka mellől, mely annyi kedves otthoni illatot hoz azoknak, akik már pihennek.”

GE DIGITAL CAMERA

GE DIGITAL CAMERA

GE DIGITAL CAMERA

A marosvásárhelyi Vörös Kereszt választmánya egy kisegítő kórház létrehozását határozta el már a háború kitörésének kezdeti időszakában, tudjuk meg egy korabeli kiadványból: „Az általános mozgósítás első mozgalmas napjai még el sem teltek, midőn a helyi választmány 1914. évi augusztus hó 5-én a városi székház közgyűlési termében választmányi ülést tartott báró Bálintitt József elnök és Sényi Lászlóné Toldalagi Anna grófnő elnöklésével: dr. Bernády György udvari tanácsos, főispán, Hofbauer Aurél polgármester jelenléte mellett” amelyen azt az indítványt mutatták be, amely szerint „a választmány elhatározza egy 50–100 ágyas kisegítő kórház felállítását.” Egy későbbi statisztika szerint a kórház „1914. szept. 7-től 1915. január 31-ig bezárólag 580 sebesült katonát látott el, kik összesen 13 332 ápolási napot töltöttek a kórházban, vagyis egy sebesült átlag 23 napig volt kezelés alatt.” (Folytatjuk)

 

Share Button
Ennyien olvasták: 331

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.