Központ
2017. november 17. péntek, Gergő, Hortenzia
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

1848 tavasza Marosvásárhelyen és környékén

Központ március 13, 2014 Társadalom

1848 tavasza Marosvásárhelyen és környékén

ms

1848 kora tavaszán nemcsak a pesti márciusi ifjakat érintették meg a „testvériség, egyenlőség, szabadság” eszméi, hanem egész Magyarország és Erdély népét. A magyar forradalom kitörésének híre hamar megérkezett Erdély délkeleti részére, a Székelyföldre is. A pesti eseményekről valószínűleg azok a diákok beszéltek szülőfalvaikban, akik a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanultak, és részt vettek a székely főváros diákjainak a tüntetésén.

A párizsi, majd a bécsi és budapesti forradalom híre igen hamar eljutott Marosvásárhelyre, onnan a marosszéki falvakba és sehol sem maradt hatástalanul. Sebestyén Mihály marosvásárhelyi történészt arra kértük, ismertesse, miként érkezett meg városunkba a forradalom kitörésének híre, és milyen események zajlottak le itt 1848 márciusában.

Véleménykülönbségek magyarok és románok között

A bécsi, pesti és kolozsvári forradalom hírét Urházy György kancellista hozza Marosvásárhelyre 1848. március 21-én este, és adja át a kollégiumban németet tanító Vlăduţ Józsefnek a pesti „12 pontot”. Március 22-én a kancellária és a kollégium ifjúsága ünnepli a forradalmat, nagygyűlést tartanak, ahol elhatározzák, hogy kérik Erdély unióját Magyarországgal, a cenzúra eltörlését, az Országgyűlés összehívását, a nemzetőrség felállítását, és az úrbéri terhek csökkentését. A kérelem megszövegezését Urházyra bízzák. Másnap egy újabb nagygyűlésen Urházy felolvassa a kiáltvány fogalmazványát. Háromtagú küldöttséget választanak, akik a kormányszék útján eljuttatják a kiáltványt az uralkodóhoz. Ugyanekkor felszólítják a város főbíráját és a szék alkirálybíráját, hogy hívja össze a város és Marosszék rendkívüli közgyűlését. A március 24-én délután tartott városi és széki közös ülésen megjelennek a véleménykülönbségek a magyarok és A. Papiu Ilarian (Pap Sándor) románjai között az unió, nemzetiségi, nyelvi jogegyenlőség és a kárpótlás nélküli jobbágyfelszabadítás dolgában. Március 28-án aztán megérkezik Nagyszebenből a Simion Bărniţiu kezdeményezte antiunionista felhívás, amelyhez a marosvásárhelyi román kancellisták is csatlakoztak. A következő napokban már egyetlen román kancellista sem maradt Marosvásárhelyen. Március 31-én a Református Kollégium ifjúsága hűségesküt tesz az iskola elöljárói előtt a dinasztia és az alkotmányos monarchia mellett, 162 diák írja alá a nyilatkozatot, mely az uniót sürgeti – tájékoztatott Sebestyén Mihály történész.

A kollégium minden diákja tűzzön kokárdát

Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a marosvásárhelyi eseményeket egy olyan református kollégiumi diák szemével nézve mutathatjuk be, aki részt vett a szabadságharcban. Koós Ferenc, a későbbi bukaresti református pap, majd tanfelügyelő és királyi tanácsos a következőképpen ismerteti az 1848 márciusi marosvásárhelyi eseményeket:

A hírt Urházy hozta le Pestről, hamarabb, mint a lapok. (…) Szász Károly a nyomtatványt kezébe kapva, mind a két jogász osztályt tüstént felzaklatta – lármázta, s még azon éjjel elhatározták, hogy másnap reggel a kollégium minden diákja tűzzön kokárdát. (…) Vége lett a leckejárásnak, minden diák puskát szerzett magának, s egy délután meghívtuk a professzorokat is a nagy auditóriumba, hogy a lecketartást szüntessék be, s szervezkedjünk katonailag. (…) 1848. március 25-én óriási fáklyásmenetet rendeztünk. A királyi táblától indultak meg a kancelláristák, mi velük a kollégium nagy kapujánál egyesültünk. Volt legalább 300 fáklyás – a cigányzenekar a Rákóczi indulót játszotta. A Sáros utcán le a piaci kúthoz vonultunk, ahol Urházy György elszavalta saját költeményét, mely leírhatatlan lelkesedést keltett.

Másnap, t.i. március 26-án elmentünk leckére az öreg Bolyai tanárhoz, s az egész órát azzal töltöttük, hogy az azelőtt esti látottakat beszéltük el neki,  aki nyugodtan hallgatta a mi beszédünket, de egyszer felugrott faszékéről, s hevesen így kiáltott fel: „Tudják, hogy mit tettek? Eltemették fáklyafénynél a magyar nemzet szabadságát, amelyből nem tudom mikor lesz feltámadás”. Mi ezt nem értettük, úgy magyaráztuk, hogy az öregúr Pecsovics, és azután csak ímmel-ámmal mentünk le hozzá.

(…) Mindez arra indított minket, hogy miután a városban a nemzetiség már úgy is szervezkedett, mi is alakítsuk meg a diák csapatot, s lecke helyett járjunk a kollégium jószág helyére, fegyvergyakorlatra. Utolsó fegyvergyakorlatunk után pünkösdre szétoszoltunk az ország minden részibe. Sokakat akkor utoljára láttunk – olvasható Koós Ferenc Életem és emlékeim című könyvében.

A forradalom híre a kollégiumi diákok révén terjedt el Marosszéken

Szabó Miklós marosvásárhelyi történész szerint a forradalom híre és eszméje a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanuló diákok révén jutott el a marosszéki településekre. Ilyen diákok voltak például a nagyernyei Éltető Elek, a csejdi Horváth Sándor, vagy a székelykáli Nagy Albert, akik hazatérve szülőfalujukba terjesztették a forradalom hírét. Bár a városi fiatal értelmiségiek és diákok lelkesedéssel köszöntötték az eseményeket, az erdélyi – köztük a marosszéki – hatóságok késleltetik a forradalmi kibontakozást. A nemzetőrség („őrsereg”) szervezését csak 1848. június elején kezdték el felülről szervezni, amikor a különböző helységekben azokat már rég megszervezték. Ez történt Székelykálban is. Amikor a Marosszéki önkéntes alapon szervezett Nemzetőrség Alakító Bizottmányának küldöttei megjelentek Kálban, kénytelenek tudomásul venni, hogy Kál „a kebelében felállított őrsereggel kész a hon védelmére, amely őrsereg nállok tisztekkel együtt rég alakulva van” – írja Szabó Miklós történész.

Az okiratok tanúsága szerint több településen egyházi segítséggel alakultak meg a kis helyi őrseregek. A csejdi református egyház presbiteri jegyzőkönyveiből tudomást szerezhetünk arról, hogy Csejden és a környező falvakban, már 1848 áprilisában meg volt szervezve a helyi „őrsereg”. 1848. április 22-én a következőket jegyezte le a református eklézsia jegyzője: „Megyebíró Farkas Ferenc uram házánál Derék megye gyűlése tartván az, holott is feladatott, hogy a Csejdi őr sereg a Bői és Mosoni őr sereggel csatlakozván vetetődjék egy dob és egy lobogó. Határozat: Ki neveztetnek e célra Fekete Ferenc, mint Eclésia Hitese és Falu Jegyzője és Jánosi Lajos, hogy menjenek be Vásárhelyre, alkudjanak egy dobot melynek, felét fizesse a falu felét, pedig az Eclésia Cassája.” Ezt a kezdeményezést érhetjük tetten a nagyernyei református egyházközség presbiter gyűlési jegyzőkönyveiben is: „Felhozza megyebíró (Nemes István), hogy hazánk, és helységünk kelletlen helyzete létében fegyverre lévén szükség, jónak látná, hogy az Ekla kasszájából vétetődnék egy mása vasat, melyből lándsákat készítessen”. A megyebíró javaslatát a hitesek megtárgyalták, és a következő határozatot hozták: „Felhatalmaztatik a megye bíró, hogy múlhatatlanul vegyen egy mása vasat, és azt lándsáknak csináltassa meg, és arra alkalmas egyéneknek sietőleg ossza ki- úgy mindazonáltal, hogy minden tartozzék róla a csend helyreálltával, arról számolni és a megyebírónak hírbe adni.”

„A forradalmi események nemzeti identitásunkat meghatározó tényeknek bizonyultak”

Pál-Antal Sándor akadémikust arról kérdeztük, mit jelentettek a forradalmi események kistérségünk jövőjének alakulásában és mennyire feldolgozott Marosvásárhely és Marosszék 1848-49-es története. Marosvásárhely és Marosszék jelentős szerepet játszott Erdély történetében. Ez a hely az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eseményeinek egyik központja volt. A százhatvanöt évvel ezelőtt megtörtént forradalmi események azóta is nemzeti identitásunkat meghatározó tényeknek bizonyultak. Ezt jól érzékelteti az a tény, hogy a ma is aktuális nemzetiségi és számos kérdés történeti vetületének illusztrálására rendszerint negyvennyolc a viszonyulási példa. Mindez dokumentáltságot és alapos történeti ismeretet igényel. De az 1848-1949-es forradalom és szabadságharc Marosszéken lezajlott eseményeinek ismerete egyelőre több mint hiányos, felületi szinten mozog csupán. Oka ennek szerintem az alapvető források ismeretének hiánya. A nehézkes hozzáférhetőség miatt a történtek alaposabb kutatására máig nem került sor. Persze ez nem jelenti azt, hogy tényfeltáró próbálkozások nem történtek volna – mondta el lapunknak Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros.

 


 

Unió-dal

Itt a zászló kezeinkben

Egy kívánat lengeti

Legyen egy a két hazából

S így vész meg nem döntheti!

Hogyha egyért fog hevülni

Millió szívdobbanás

S egybe forrunk, mint a szikla,

Úgy dicsőbb nép lesz-e más?!

Föl mindnyájan nemzet-egység,

Háromszín zászlója int;

Hol van, aki gyávaságban

Félreálljon majd megint?

Föl mindnyájan tettre készen

Álljon minden férfikar;

Hogyha tán a sors kívánja

És ha más nem jót akar!

Föl mindnyájan, hogyha zászlónk

Majd a vérmezőben áll:

Háromszín zászló alatt lesz

Vagy szabadság vagy halál!

 

Urházy György


 

Share Button
Ennyien olvasták: 265

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.