Központ
2018. július 17. kedd, Endre, Elek

1848 tavasza Marosvásárhelyen és környékén

Központ március 13, 2014 Társadalom

1848 tavasza Marosvásárhelyen és környékén

ms

1848 kora tavaszán nemcsak a pesti márciusi ifjakat érintették meg a „testvériség, egyenlőség, szabadság” eszméi, hanem egész Magyarország és Erdély népét. A magyar forradalom kitörésének híre hamar megérkezett Erdély délkeleti részére, a Székelyföldre is. A pesti eseményekről valószínűleg azok a diákok beszéltek szülőfalvaikban, akik a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanultak, és részt vettek a székely főváros diákjainak a tüntetésén.

A párizsi, majd a bécsi és budapesti forradalom híre igen hamar eljutott Marosvásárhelyre, onnan a marosszéki falvakba és sehol sem maradt hatástalanul. Sebestyén Mihály marosvásárhelyi történészt arra kértük, ismertesse, miként érkezett meg városunkba a forradalom kitörésének híre, és milyen események zajlottak le itt 1848 márciusában.

Véleménykülönbségek magyarok és románok között

A bécsi, pesti és kolozsvári forradalom hírét Urházy György kancellista hozza Marosvásárhelyre 1848. március 21-én este, és adja át a kollégiumban németet tanító Vlăduţ Józsefnek a pesti „12 pontot”. Március 22-én a kancellária és a kollégium ifjúsága ünnepli a forradalmat, nagygyűlést tartanak, ahol elhatározzák, hogy kérik Erdély unióját Magyarországgal, a cenzúra eltörlését, az Országgyűlés összehívását, a nemzetőrség felállítását, és az úrbéri terhek csökkentését. A kérelem megszövegezését Urházyra bízzák. Másnap egy újabb nagygyűlésen Urházy felolvassa a kiáltvány fogalmazványát. Háromtagú küldöttséget választanak, akik a kormányszék útján eljuttatják a kiáltványt az uralkodóhoz. Ugyanekkor felszólítják a város főbíráját és a szék alkirálybíráját, hogy hívja össze a város és Marosszék rendkívüli közgyűlését. A március 24-én délután tartott városi és széki közös ülésen megjelennek a véleménykülönbségek a magyarok és A. Papiu Ilarian (Pap Sándor) románjai között az unió, nemzetiségi, nyelvi jogegyenlőség és a kárpótlás nélküli jobbágyfelszabadítás dolgában. Március 28-án aztán megérkezik Nagyszebenből a Simion Bărniţiu kezdeményezte antiunionista felhívás, amelyhez a marosvásárhelyi román kancellisták is csatlakoztak. A következő napokban már egyetlen román kancellista sem maradt Marosvásárhelyen. Március 31-én a Református Kollégium ifjúsága hűségesküt tesz az iskola elöljárói előtt a dinasztia és az alkotmányos monarchia mellett, 162 diák írja alá a nyilatkozatot, mely az uniót sürgeti – tájékoztatott Sebestyén Mihály történész.

A kollégium minden diákja tűzzön kokárdát

Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a marosvásárhelyi eseményeket egy olyan református kollégiumi diák szemével nézve mutathatjuk be, aki részt vett a szabadságharcban. Koós Ferenc, a későbbi bukaresti református pap, majd tanfelügyelő és királyi tanácsos a következőképpen ismerteti az 1848 márciusi marosvásárhelyi eseményeket:

A hírt Urházy hozta le Pestről, hamarabb, mint a lapok. (…) Szász Károly a nyomtatványt kezébe kapva, mind a két jogász osztályt tüstént felzaklatta – lármázta, s még azon éjjel elhatározták, hogy másnap reggel a kollégium minden diákja tűzzön kokárdát. (…) Vége lett a leckejárásnak, minden diák puskát szerzett magának, s egy délután meghívtuk a professzorokat is a nagy auditóriumba, hogy a lecketartást szüntessék be, s szervezkedjünk katonailag. (…) 1848. március 25-én óriási fáklyásmenetet rendeztünk. A királyi táblától indultak meg a kancelláristák, mi velük a kollégium nagy kapujánál egyesültünk. Volt legalább 300 fáklyás – a cigányzenekar a Rákóczi indulót játszotta. A Sáros utcán le a piaci kúthoz vonultunk, ahol Urházy György elszavalta saját költeményét, mely leírhatatlan lelkesedést keltett.

Másnap, t.i. március 26-án elmentünk leckére az öreg Bolyai tanárhoz, s az egész órát azzal töltöttük, hogy az azelőtt esti látottakat beszéltük el neki,  aki nyugodtan hallgatta a mi beszédünket, de egyszer felugrott faszékéről, s hevesen így kiáltott fel: „Tudják, hogy mit tettek? Eltemették fáklyafénynél a magyar nemzet szabadságát, amelyből nem tudom mikor lesz feltámadás”. Mi ezt nem értettük, úgy magyaráztuk, hogy az öregúr Pecsovics, és azután csak ímmel-ámmal mentünk le hozzá.

(…) Mindez arra indított minket, hogy miután a városban a nemzetiség már úgy is szervezkedett, mi is alakítsuk meg a diák csapatot, s lecke helyett járjunk a kollégium jószág helyére, fegyvergyakorlatra. Utolsó fegyvergyakorlatunk után pünkösdre szétoszoltunk az ország minden részibe. Sokakat akkor utoljára láttunk – olvasható Koós Ferenc Életem és emlékeim című könyvében.

A forradalom híre a kollégiumi diákok révén terjedt el Marosszéken

Szabó Miklós marosvásárhelyi történész szerint a forradalom híre és eszméje a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanuló diákok révén jutott el a marosszéki településekre. Ilyen diákok voltak például a nagyernyei Éltető Elek, a csejdi Horváth Sándor, vagy a székelykáli Nagy Albert, akik hazatérve szülőfalujukba terjesztették a forradalom hírét. Bár a városi fiatal értelmiségiek és diákok lelkesedéssel köszöntötték az eseményeket, az erdélyi – köztük a marosszéki – hatóságok késleltetik a forradalmi kibontakozást. A nemzetőrség („őrsereg”) szervezését csak 1848. június elején kezdték el felülről szervezni, amikor a különböző helységekben azokat már rég megszervezték. Ez történt Székelykálban is. Amikor a Marosszéki önkéntes alapon szervezett Nemzetőrség Alakító Bizottmányának küldöttei megjelentek Kálban, kénytelenek tudomásul venni, hogy Kál „a kebelében felállított őrsereggel kész a hon védelmére, amely őrsereg nállok tisztekkel együtt rég alakulva van” – írja Szabó Miklós történész.

Az okiratok tanúsága szerint több településen egyházi segítséggel alakultak meg a kis helyi őrseregek. A csejdi református egyház presbiteri jegyzőkönyveiből tudomást szerezhetünk arról, hogy Csejden és a környező falvakban, már 1848 áprilisában meg volt szervezve a helyi „őrsereg”. 1848. április 22-én a következőket jegyezte le a református eklézsia jegyzője: „Megyebíró Farkas Ferenc uram házánál Derék megye gyűlése tartván az, holott is feladatott, hogy a Csejdi őr sereg a Bői és Mosoni őr sereggel csatlakozván vetetődjék egy dob és egy lobogó. Határozat: Ki neveztetnek e célra Fekete Ferenc, mint Eclésia Hitese és Falu Jegyzője és Jánosi Lajos, hogy menjenek be Vásárhelyre, alkudjanak egy dobot melynek, felét fizesse a falu felét, pedig az Eclésia Cassája.” Ezt a kezdeményezést érhetjük tetten a nagyernyei református egyházközség presbiter gyűlési jegyzőkönyveiben is: „Felhozza megyebíró (Nemes István), hogy hazánk, és helységünk kelletlen helyzete létében fegyverre lévén szükség, jónak látná, hogy az Ekla kasszájából vétetődnék egy mása vasat, melyből lándsákat készítessen”. A megyebíró javaslatát a hitesek megtárgyalták, és a következő határozatot hozták: „Felhatalmaztatik a megye bíró, hogy múlhatatlanul vegyen egy mása vasat, és azt lándsáknak csináltassa meg, és arra alkalmas egyéneknek sietőleg ossza ki- úgy mindazonáltal, hogy minden tartozzék róla a csend helyreálltával, arról számolni és a megyebírónak hírbe adni.”

„A forradalmi események nemzeti identitásunkat meghatározó tényeknek bizonyultak”

Pál-Antal Sándor akadémikust arról kérdeztük, mit jelentettek a forradalmi események kistérségünk jövőjének alakulásában és mennyire feldolgozott Marosvásárhely és Marosszék 1848-49-es története. Marosvásárhely és Marosszék jelentős szerepet játszott Erdély történetében. Ez a hely az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eseményeinek egyik központja volt. A százhatvanöt évvel ezelőtt megtörtént forradalmi események azóta is nemzeti identitásunkat meghatározó tényeknek bizonyultak. Ezt jól érzékelteti az a tény, hogy a ma is aktuális nemzetiségi és számos kérdés történeti vetületének illusztrálására rendszerint negyvennyolc a viszonyulási példa. Mindez dokumentáltságot és alapos történeti ismeretet igényel. De az 1848-1949-es forradalom és szabadságharc Marosszéken lezajlott eseményeinek ismerete egyelőre több mint hiányos, felületi szinten mozog csupán. Oka ennek szerintem az alapvető források ismeretének hiánya. A nehézkes hozzáférhetőség miatt a történtek alaposabb kutatására máig nem került sor. Persze ez nem jelenti azt, hogy tényfeltáró próbálkozások nem történtek volna – mondta el lapunknak Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros.

 


 

Unió-dal

Itt a zászló kezeinkben

Egy kívánat lengeti

Legyen egy a két hazából

S így vész meg nem döntheti!

Hogyha egyért fog hevülni

Millió szívdobbanás

S egybe forrunk, mint a szikla,

Úgy dicsőbb nép lesz-e más?!

Föl mindnyájan nemzet-egység,

Háromszín zászlója int;

Hol van, aki gyávaságban

Félreálljon majd megint?

Föl mindnyájan tettre készen

Álljon minden férfikar;

Hogyha tán a sors kívánja

És ha más nem jót akar!

Föl mindnyájan, hogyha zászlónk

Majd a vérmezőben áll:

Háromszín zászló alatt lesz

Vagy szabadság vagy halál!

 

Urházy György


 

Share Button
Ennyien olvasták: 407

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.