Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

30 éves korunk fölött már tényleg nem változunk?

Központ augusztus 5, 2015 Társadalom

A tudomány mai állása szerint személyiségünket fele-fele arányban határozza meg a környezet és a genetika. Jellemünk 30 éves korunkig megy keresztül a legjelentősebb változásokon, amelynek stabilizálódása 30 és 35 éves kor közé tehető. Később is változunk, de már csak minimálisan, és sokkal lassabb tempóban, mint előtte.

„A legtöbb ember személyisége 30 éves kora körül megköt, mint a beton, és soha többé nem lágyul meg” – írta 1890-ben William James amerikai filozófus, a pszichológia áttörő személyisége, az első amerikai kísérleti laboratórium megalapítója. A pszichológusok feltörekvő generációi lényegében a mai napig nem tudták megcáfolni a Harvard professzorának tételeit a személyiség változásaival és stabilizálódásával kapcsolatban.

Az amerikai National Institutes of Health viselkedéskutató laboratóriumának munkatársai152 ember életét követték végig, és kutatásaik során ők is arra a következtetésre jutottak, hogy személyiségünk hozzávetőlegesen 30 éves korunkig megy keresztül a legradikálisabb változásokon. 30-as, 40-es, 50-es éveink során is változunk, de már csak minimálisan, és sokkal lassabb tempóban, mint előtte.

Ugyanakkor a laboratórium munkatársai azt is megfigyelték, hogy 18 és 30 éves korunk közt általában hajlamosak vagyunk arra, hogy egyre neurotikusabbá és introvertáltabbá váljunk: ritkábban nyitunk az új élmények felé, és egyre kevesebb ismeretséget kötünk. Ez a tendencia 30 fölött is megfigyelhető, azonban a változás mértéke kevésbé szembetűnő.

A viselkedéskutatók szerint a jelenség hátterében nem kell semmiféle konspiratív, bonyolult magyarázatot keresni: egyszerűen arról van szó, hogy 30 éves korunk előtt ér bennünket a legtöbb külső hatás: gyermekkor, közösségek, iskolák, első munkatapasztalatok, önálló élet, első szerelmek, családalapítás stb. William James is ugyanezzel támasztotta alá elméletét: legtöbbször 30 éves korunk körül válik viszonylag kiszámíthatóvá az életünk.

A környezeti hatás azonban nem minden, a genetika is jelentős mértékben befolyásolja, hogy milyen személyiségek vagyunk. A neurológiai területén zajló legújabb kutatások szerint az alapvető személyiségjegyeinket nagyjából 40-50%-ban határozza meg a genetika. Ezt részben egypetéjű ikrekkel végzett kutatások során bizonyították be.

A csecsemőosztályokon végzett kísérletek folyamán például azt vizsgálták, hogy melyik csecsemő hogyan reagált a környezetében keletkező zajokra. Az újszülöttek egyik fele a zaj felé fordult, a másik fele pedig elfordult tőle. Amikor életünk későbbi szakaszaiban vizsgálták őket kiderült: akik akkor a zaj felé fordultak extrovertált emberek, a zajtól elfordulók pedig introvertált személyiségek lettek.

Brian Little, a Cambridge-i Egyetem pszichológia professzora legújabb, Me, Myself, And Us című könyvében szintén alátámasztja, hogy a genetika és a környezet határozza meg a személyiségünket, ettől azonban nem kell automatikusan a génjeink és a környezetünk „áldozataiként” definiálni magunkat, mert képesek vagyunk a változásra, még 30 felett is.

Szerinte William James tételét érdemes lehet úgy módosítani, hogy a harmadik x környékén csak félig van betonba öntve a személyiségünk. Little meggyőződése, hogy 30 fölött is képesek vagyunk a tudatos változásra. Egy introvertált személyiségből soha nem lesz extrovertált, és fordítva, nem fogjuk soha átírni a jellemünket, azonban ki tudunk alakítani olyan személyiségrészeket, perszónákat, amelyeket bizonyos helyzetekben képesek leszünk ideig-óráig működtetni, ha szükség van rá.

Forrás: hvg.hu

Share Button
Ennyien olvasták: 238

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.