Központ
2018. július 23. hétfő, Lenke

„A 20. századi Erdély történelmének egyik legfelemelőbb napja”

Központ november 22, 2012 Társadalom

torci„A 20. századi Erdély történelmének egyik legfelemelőbb napja”

2012. november 15-én Sárándi Tamás történész tartott előadást a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében. Az előadás címe A „kis magyar világ” nyitánya. Fejezetek az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetéből.

Sárándi Tamás 1981. október 7-én született a Szatmár megyei Tasnádon. Középiskolai tanulmányait a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc gimnáziumban végezte, majd 2000–2004 között a kolozsvári BBTE történelem karának volt hallgatója. Ugyancsak Kolozsváron mesterizett, és a tavalytól a budapesti ELTE doktorandusa. 2005-től a Szatmár Megyei Múzeum muzeológusa. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Észak-Erdélyben 1940–44 között.

Az ideiglenes katonai közigazgatás szigorúrendeletekkel kormányzott, amik ellen nem lehetett fellebbezni

Előadásában Sárándi Tamás Észak-Erdély katonai közigazgatásának a történetét vázolta, amely az 1940. szeptember 5-e és november 26-a közötti időszakot ölelte fel. Az erre az időszakra vonatkozó kevés levéltári forrás fényében bemutatott történetből megtudhatták a jelenlévők, hogy az ideiglenes katonai közigazgatás szigorú rendeletekkel kormányzott, amik ellen nem volt apelláta. Olyan intézkedések történtek ebben a periódusban, amiket a polgári közigazgatás idején már nem lehetett volna alkalmazni. A miniszterelnök a vezérkari főnökkel kormányzott, katonai és polgári alkalmazottak látták el a közigazgatási teendőket a vármegyei és járási hivatalokban. Csak községi és falusi szinten nem történt katonai beleszólás a felmerülő ügyek intézésében.

Földkérdés, nemzetiségpolitika, menekült kérdés, oktatáspolitika

Hamarosan kiderült azonban, hogy a katonai parancsnokok nem rendelkeztek kellő helyismerettel, ezért az erdélyi magyar elit tagjaiból válogattak maguk mellé tanácsadókat. A legfőbb cél volt visszatérni – ahol lehetett – az 1918 előtti állapotokhoz. Az átmeneti katonai közigazgatásnak olyan problémákat kellet megoldania, mint például a földkérdés, nemzetiségpolitika, menekült kérdés, oktatáspolitika. Az elrendelt célok közé tartozott biztosítani a mezőgazdasági termelés folytonosságát, és megerősíteni a magyarság pozícióit.

Az előadó történész a katonai közigazgatás fekete foltjának nevezte az ebben az időszakban történt internálásokat. Az internáltak közé tartoztak azok, akik magyarellenes kijelentés tettek, a román csendőrség besúgói voltak, a kommunisták és a vasgárdisták. Internáló központ működött Marosvásárhelyen is. „Pozitívum viszont az, hogy a bevonulás a 20. századi Erdély történelmének egyik legfelemelőbb napja” – mondta Sárándi Tamás.

Észak-Erdélynek a Magyar Királysághoz való visszacsatolása után szembe kellett nézni az úgynevezett „menekült kérdéssel” is. Északról a románok, délről a magyarok menekültek. Hozzávetőlegesen 200–200 000 ember lépte át mindét részről a soha pontosan meg nem határozott határt.

A magyar középiskolásoknak román nyelvet kellett tanulniuk

A fentiek bemutatása után Sárándi Tamás történész beszélt a kis magyar világ hétköznapjairól, és a zsidókérdésről is. Majd kifejtette, hogy az akkori rendszer oktatáspolitikájának részét képezte az is, hogy a magyar középiskolások román nyelvet tanuljanak, hogy a leendő közigazgatásban dolgozók szót tudjanak érteni a román ajkú lakossággal.

Az előadás végen a hozzászólások kapcsán felmerült a kérdés, hogy ha a Horthy időszakban kötelező volt a román nyelv oktatása a magyar középiskolákban, mi lenne, ha manapság valaki javasolná a magyar nyelv tanításának a kötelezővé tételét a román középiskolákban?

Share Button
Ennyien olvasták: 318

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.