Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

„A 20. századi Erdély történelmének egyik legfelemelőbb napja”

Központ november 22, 2012 Társadalom

torci„A 20. századi Erdély történelmének egyik legfelemelőbb napja”

2012. november 15-én Sárándi Tamás történész tartott előadást a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében. Az előadás címe A „kis magyar világ” nyitánya. Fejezetek az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetéből.

Sárándi Tamás 1981. október 7-én született a Szatmár megyei Tasnádon. Középiskolai tanulmányait a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc gimnáziumban végezte, majd 2000–2004 között a kolozsvári BBTE történelem karának volt hallgatója. Ugyancsak Kolozsváron mesterizett, és a tavalytól a budapesti ELTE doktorandusa. 2005-től a Szatmár Megyei Múzeum muzeológusa. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Észak-Erdélyben 1940–44 között.

Az ideiglenes katonai közigazgatás szigorúrendeletekkel kormányzott, amik ellen nem lehetett fellebbezni

Előadásában Sárándi Tamás Észak-Erdély katonai közigazgatásának a történetét vázolta, amely az 1940. szeptember 5-e és november 26-a közötti időszakot ölelte fel. Az erre az időszakra vonatkozó kevés levéltári forrás fényében bemutatott történetből megtudhatták a jelenlévők, hogy az ideiglenes katonai közigazgatás szigorú rendeletekkel kormányzott, amik ellen nem volt apelláta. Olyan intézkedések történtek ebben a periódusban, amiket a polgári közigazgatás idején már nem lehetett volna alkalmazni. A miniszterelnök a vezérkari főnökkel kormányzott, katonai és polgári alkalmazottak látták el a közigazgatási teendőket a vármegyei és járási hivatalokban. Csak községi és falusi szinten nem történt katonai beleszólás a felmerülő ügyek intézésében.

Földkérdés, nemzetiségpolitika, menekült kérdés, oktatáspolitika

Hamarosan kiderült azonban, hogy a katonai parancsnokok nem rendelkeztek kellő helyismerettel, ezért az erdélyi magyar elit tagjaiból válogattak maguk mellé tanácsadókat. A legfőbb cél volt visszatérni – ahol lehetett – az 1918 előtti állapotokhoz. Az átmeneti katonai közigazgatásnak olyan problémákat kellet megoldania, mint például a földkérdés, nemzetiségpolitika, menekült kérdés, oktatáspolitika. Az elrendelt célok közé tartozott biztosítani a mezőgazdasági termelés folytonosságát, és megerősíteni a magyarság pozícióit.

Az előadó történész a katonai közigazgatás fekete foltjának nevezte az ebben az időszakban történt internálásokat. Az internáltak közé tartoztak azok, akik magyarellenes kijelentés tettek, a román csendőrség besúgói voltak, a kommunisták és a vasgárdisták. Internáló központ működött Marosvásárhelyen is. „Pozitívum viszont az, hogy a bevonulás a 20. századi Erdély történelmének egyik legfelemelőbb napja” – mondta Sárándi Tamás.

Észak-Erdélynek a Magyar Királysághoz való visszacsatolása után szembe kellett nézni az úgynevezett „menekült kérdéssel” is. Északról a románok, délről a magyarok menekültek. Hozzávetőlegesen 200–200 000 ember lépte át mindét részről a soha pontosan meg nem határozott határt.

A magyar középiskolásoknak román nyelvet kellett tanulniuk

A fentiek bemutatása után Sárándi Tamás történész beszélt a kis magyar világ hétköznapjairól, és a zsidókérdésről is. Majd kifejtette, hogy az akkori rendszer oktatáspolitikájának részét képezte az is, hogy a magyar középiskolások román nyelvet tanuljanak, hogy a leendő közigazgatásban dolgozók szót tudjanak érteni a román ajkú lakossággal.

Az előadás végen a hozzászólások kapcsán felmerült a kérdés, hogy ha a Horthy időszakban kötelező volt a román nyelv oktatása a magyar középiskolákban, mi lenne, ha manapság valaki javasolná a magyar nyelv tanításának a kötelezővé tételét a román középiskolákban?

Share Button
Ennyien olvasták: 215

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.