Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

A befejezetlen istenháza

Központ június 19, 2014 Társadalom

A minorita rend temploma és kolostora

A befejezetlen istenháza

min1

A minoriták hajdan Marosvásárhely életében fontos szerepet játszottak, de a reformáció elterjedése után elhagyták a várost. A feljegyzések szerint 1726-ban a Firtos hegyéről – Udvarhelyszék – visszatelepedtek gróf Keresztes József várbeli házába, ahonnan a várparancsnok őket Udvarfalvára költöztette. 1740-ben Széles Mihály telkén Lobkovitz herceg, Erdély katonai parancsnokának védnöksége alatt megalapították klastromukat, és 1741-1767 között felépítették barokk stílusú templomukat Páduai Szent Antal tiszteletére, mely tényt a szentély jobb oldali falán lévő tábla is tanúsítja: „1767 O.M.C.R.”. 1902-ben, a restauráláskor csonka tornyot építettek hozzá. Az utolsó javítás 1973-ban, 1994-ben és részben 2002-2005-ben történt. A templom alatti kriptában jelentős marosvásárhelyi személy nyugszik. Ezen a héten a minoriták befejezetlen templomáról írunk. A Köteles Sámuel utca 4. szám alatt található egyházi építményről Barabás Kisanna levéltáros, muzeológus mesél a Központ olvasóinak.  

min2

A befejezetlenség oka nem teljesen egyértelmű

A Nagypiac déli során lévő magaslaton, a Maros és a Poklos-patak közti véghegyen a minoriták temploma és kolostora látható, mely eredetileg az utcaszabályozás előtt a Térjmeg-utca utolsó telkéhez tartozott, az új utcanyitással pedig a Kollégiummal szemközti Köteles Sámuel utcára esik.

A Marosvásárhelyi Egyetemi és Főiskolai Lelkészség állítása szerint is Széles Mihály város-jegyző telke volt ez, ahová Lobkovitz herceg, erdélyi hadseregparancsnok rendeletére 1740-ben tették le az építkezés alapját.

A regényesen fekvő toronynélküli templom és emeletes kolostor építkezése különösen nagyszabásúnak terveztetett, és hogy mért maradt mégis bevégezetlen, annak okát nem találjuk. Az így csonkán maradt építményt Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték.


A templom

A templom 1760-1767 között Bocskor János házfőnök idejében épült. Külső homlokzatai dísztelenek, nagyon egyszerű megjelenésűek. A belső térbe lépve, a kompozit falpillérekkel tagolt falak, stukkóval díszített boltozatok alapján ismerjük fel, hogy a Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt istenháza a barokk

jegyében fogant.


VI. Sándor pápa rendelete

Az 1517. év előtt még a Ferenc-rendhez tartozó konventuálisok, azaz a Minoriták marosvásárhelyi legrégibb elhelyezkedéséről annyit tudunk, hogy ők már 1240-ben a Dominicánusoktól vették át a várbeli templommal egybekötött kolostort és azt mintegy kétszáz évig bírták.

Amikor aztán ismét felülkerekedett obszerváns néven a spirituális irányzat, 1446-ban átadták itteni működésüket a ferencrendieknek, mely átadást VI. Sándor pápa az 1492. október hetedikén kelt rendeletével véglegesen megerősítette. Ezt követően a minoritákról történelmi alapon nem lehet bizonyosat tudni.


A rend képviselői

Jóval a reformáció után, amikor az osztrák ház jóvoltából a jezsuiták kezdtek el teret hódítani, a Kunits Dacica Sic. adatai szerint 1726-ban a Firtos-hegyéről jöttek a székely fővárosba, és a Várban, sárpataki gróf Keresztes József, Küküllőmegye főispánja által adományozott házban telepedtek le, ahová egyúttal a kolostoruk építését is tervezték.


Az „ideiglenes” tartózkodás

Barabás Kisanna muzeológus elmondása szerint a katolikus egyház szerzetesrendjei közül igen fontos szerep hárult a ferencesekre, akik már a középkorban megtelepedtek Marosvásárhelyen. A minoriták és az obszervánsok képviselték itt ezt a rendet.

A tizenhatodik században végbement vallási reformot követően, amelynek során a katolikus Marosvásárhely mindössze néhány év leforgása alatt kálvinista lett, 1726-ban tértek vissza a városba a minoriták. Azonban tudni kell, hogy egy másik katolikus rend szerzetesei, a jezsuiták már 1702-ben Vásárhelyen voltak.

Kezdetben, az említett Keresztes József gróf jóvoltából egy várbeli házban laktak, azonban az osztrák katonaság bevonulásakor This tábornok, a vár parancsnoka kiköltöztette onnan őket. Itt tartózkodásuk tehát nem tartott sokáig.

Ismeretes még, hogy a várparancsnok még a szerzett jogok alapján ott lakó városi polgárságot sem tűrte a vár területén. Házukat a katonaság részére lefoglalta, és Orbai János házfőnökkel együtt a minoritákat kilakoltatta. Később aztán a hadvezetőség pénzbeli kárpótlással elégítette ki a szerzetesrend veszteségeit.

A minoriták Keresztes gróf birtokán telepednek meg

A kiköltöztetésnek köszönhetően ismét elhagyják a várost, és Udvarfalván telepednek meg, szintén Keresztes József birtokán. A gróf rezidenciáján szolgáltak. 1740-ben térnek vissza Marosvásárhelyre, s kezdenek el telek után nézni. Ugyanebben az évben Széles Mihály házat adományozott a rendnek, amelyik a piac feletti magaslaton találta meg a megtelepedésre legalkalmasabb helyet.

A Köteles Sámuel és Bolyai utcák által határolt nagyméretű saroktelken helyezkedik el a rend építőtevékenységének köszönhető műemlék-épületegyüttes, amelyet a templom, a kolostor, a két bérház és a melléképületek alkotnak.

 

A telek,  a templom és a zárda

Az udvarfalvi rezidencia jó darabig a minoriták székhelye volt, ahonnan főnökük, Casimirius Dede vezetésével adminisztrálták a környék hitéletét, és csak 1735-ben – más adat szerint 1740-ben – tértek vissza a székely fővárosba, ahol Széles Mihály telkén, Lobkovitz herceg védnöksége alatt megalapították a mostani templomukat és a zárdájukat.

A mintegy 4 kat. hold nagyságú telek – mely a mai rendház telkének szélességében, párhuzamosan a Poklos-utca (Főtér) frontján végig terjedt, összekötve a Nagyköz (Bolyai-utca) utcafront vonalával – legmagasabb pontjára, házfőnökük, Mauricius Jánossi irányítása mellett, 1741 és 1767 között építették fel a templomukat és a kolostorukat. Előzőleg a marosvásárhelyi városi Tanács engedélyét, az akkori egyházmegyei hatóság: Castall Dominicus h. erdélyi püspök jóváhagyását is kikérték.


This tábornok leállíttatja az építkezést. Ez az egyik ok, hogy a templom máig befejezetlen!

A fent említett telken épült fel tehát a templom, amely azonban máig befejezetlen maradt. Szentélye két-, a hajó viszont csak egy boltozatos. Igazán impozáns egyházi építmény lett volna belőle, közbelépett azonban az osztrák katonaság parancsnoka, This tábornok, és nem engedte, hogy befejezzék a munkát. Azzal az indokkal állíttatta le az építkezést, hogy háború esetén könnyen bombázhatók az ehhez hasonló, méretes ingatlanok…

A tizennyolcadik század hatvanas éveiben az építkezési anyagokkal is gondjuk volt a minoritáknak, mivel nem tudtak beszerezni elegendő téglát. Végül 1767-ben álltak le a munkálatokkal. A templom bejárati része jóval később, egészen pontosan 1893-ban készült el a jelenlegi formájában.

Az istenháza ma már nem látható a városközpontból…

Barabás Kisanna muzeológus rávilágít még arra is, hogy csak jóval később, egészen pontosan a tizenkilencedik század végén került téglából készült torony a fa harangláb helyére, és ekkor hosszabb homlokzattal bővült az építmény.

Kitűnő fekvése volt a templomnak, ugyanis a Maros folyó felső partján helyezkedett el, és a tizenhetedik-tizenkilencedik században jól lehetett látni a városközpontból. Ma már nem látszik, de több olyan rajz és metszet maradt fenn, amely ebből a részletből ábrázolja az istenházát.

A templom homlokzata egyszerű kivitelezésű, belseje azonban nagyon szép, elegáns stukkók díszítik a boltozatokat.

Mai képek: Nagy-Bodó Szilárd

A régi képekért köszönet Madaras Józsefnek


Share Button
Ennyien olvasták: 240

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.