„A bloggerek kicsit furcsa teremtmények”
– Egy blogger véleménye a műfajról –
Manapság igen menő blogot írni, főleg a fiatalság körében. Sokan próbálkoznak kisebb-nagyobb sikerrel. Mondhatni „könnyű” műfaj, a regisztráció pár kattintás, az alap design fél óra és már lehet is írni. Nincs szerkesztő, aki megnyirbálja, nincs terjedelmi korlát… Molnár Szabolcs fiatal bloggert arra kértük, beszéljen arról, miért kezd el valaki webnaplót írni, milyen témákat érint, és van-e kapcsolat az blogolók között.
Molnár Szabolcs Marosvásárhelyen élő 22 éves számítógép programozó, tavaly végzett informatika szakon, a Sapientián. Két blognak a szerzője, három éve. A személyes jellegű oldalának címe: Mert fiatal vagyok. A másikénak pedig: Alsósófalva – Egy falu a Sóvidék szívében.
Arra a kérdésünkre, hogy miért kezd el valaki internetes naplót írni és lehet-e ezen keresztül üzenni, Molnár Szabolcs a következőképpen vélekedik: „A blogírásnak sokféle oka lehet. Lehet, hogy egyszerűen ki akarja próbálni, lehet, hogy mást szeretne utánozni az író, vagy akár csinálhatja adatközlésként, tudományos, turisztikai vagy politikai indíttatásból. Tapasztalataim alapján igenis lehet üzenni ez által. A festő a festményeivel, a fotós a képeivel, az énekes a dalaival, míg a blogger a blogján keresztül közöl. S valójában mindegy, hogy épp kiről van szó, az számít, hogy az emberek kommunikáljanak, mert az ember életében a legtöbb probléma a kommunikáció hiányából ered.
„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani!”
Mahatma Gandhi azt tanítja, hogy csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani. Sokszor van úgy, hogy le szeretnék írni egy gondolatot, de előbb napokig rágódom azon, hogy tényleg megtegyem-e, tényleg azt értik-e meg mások belőle, mint amit közölni akarok.
Valójában a személyes jellegű cikkek úgy születnek meg, hogy valaki megkeres engem egy problémával, elbeszélgetek vele, majd írok egy bejegyzést ennek alapján. Ezt előnyösnek tartom, mert senki se szereti, ha megmondják, hogy mit tegyen, vagy ha kioktatják az életről, és valójában ezt trükközöm ki egy kicsit egyedi módon. Mert amikor cikket írok valakinek, akkor természetesen az illető és a valódi problémája is rejtve marad, de ő és én tudjuk, hogy neki szól elsősorban. És megszületik az illetőben az érzés, hogy valamit kapott, egy kis pluszt, hogy élni tudjon” – fejtegeti.
A fiatal blogger elmondása szerint túlnyomórészt pozitív visszajelzéseket kap. Alsósófalva blogján keresztül nagyon sok gratulációban és elismerésben is részesült. De azzal, hogy megalkotta azt, egyfajta társadalmi igényt is teremtett vele. Az embereknek kéréseik vannak, hogy mit olvassanak, vagy a falubeliek részéről, hogy mit tegyen közzé. Sok Sóvidékről elszármazott ember érdeklődését keltette fel, és sokan gratulálnak, értékelik a munkába fektetett időt. Ami még jelentősebb, hogy együttműködési és támogatási kapcsolatok alakultak ki a világhálón keresztül több emberrel, szervezettel is. Legfontosabbak a Sóvidék Kistérség Egyesülettel és a Sóvidék folyóirattal ápolt kapcsolat.
„Egy blogger megismerése kissé nehéz”
Érdeklődésünkre, hogy tartja-e a kapcsolatot bloggerekkel a fiatalember elmondta: „Igazából olyan címszavakra, hogy marosvásárhelyi bloggerek, mostanáig nem kerestem rá a világhálón, de figyelemmel követem az itteni híreket, eseményeket a Facebookon. Többek közt tagja vagyok egy több mint hatezer tagú csoportnak is, amelynek neve Marosvásárhelyi Fotótár, és nagyon érdekesnek találom a régi fotókat. Szabadidőmben én is a várost járom és fotózok. A bloggerek kicsit furcsa teremtmények. Egyfelől naplójuk által felvállalják önmagukat a világ előtt, másrészt pont ez a szerepvállalás egy nagyobb álca része, amely alá magukat rejtik. Hisz az a kép, amely egy bloggerről kialakul az olvasóban, lehet a valóság is, de lehet az a személy képe is, akivé a blogger válni akar, de leginkább lehet ennek a kettőnek a keveréke. Így egy másik blogger megismerése kicsit nehéz, de pont ettől érdekes és kihívó feladat. Ennek ellenére alakultak ki közösségek, ahol az emberek blogokat csere-berélnek, a legújabb cikkeiket osztják meg, és kritikákat kérnek saját maguk erősítésére.
Záró gondolatként Böjte Csaba testvért idézném, aki azt mondja: Ha nem hiszitek, hogy mennyi jó szándékú ember van a világban, akkor kezdjetek el valami jót cselekedni, és meglátjátok, hogy milyen sokan mellétek állnak. Ezt tudom ajánlani mindenkinek, hogy kezdje el kifejezésre juttatni azt, ami szép az életében, mindegy, hogy blogolással, vagy fényképezéssel, vagy amivel jónak látja, és sokan melléje állnak majd.”
Hűha…ez a cikk se mai darab már. És mennyi minden történt ez a beszélgetés óta. 😀