Központ
2018. október 17. szerda, Hedvig

„A bor is olyan, mint az asszony: kinek tetszik, kinek nem”

Nemes Gyula június 4, 2018 Társadalom

A Kis-Küküllő mente évszázadok óta híres a boráról és ma sincs ez másként. Lelkes emberek dolgoznak azon, hogy ha kisebb mennyiségben is, de jó minőségű borokat állítsanak elő, amelyekkel néhány éve versenyeken is szerepelnek. Miklós Gyula agrármérnököt a térségben domináns szőlőfajtákról, a borversenyek hasznosságáról és a jövőbeni kilátásokról kérdeztük.

Névjegy: Miklós Gyula a Dicsőszentmárton melletti Küküllődombón született 1953-ban. Az elemi osztályokat Dombón, a középiskolát Dicsőben végezte. Agrármérnöki oklevelet 1977-ben szerzett Kolozsváron az Agrártudományi Egyetemen. Több mint negyven éve foglalkozik szőlőtermesztéssel, borászattal.

Mikor és hogyan kezdett el szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozni?

A szőlővel, borral küküllő-mentiként állandó kapcsolatom volt már gyermekkorom óta. A termelőszövetkezeti szőlőbe édesanyám gyakran elvitt, ahol ki volt osztva családonként a „parcella”, és én is segítettem kapálni, metszeni. Tehát volt fogalmam a szőlőről, a borról, 1977-től pedig mindig volt házi borom 20-30 litertől 1000 literig. 1990-ben, mikor felbomlott a téesz, kötelező módon kiosztották a szőlőket, mi is kaptunk 1600 négyzetméternyit, amit meg is műveltünk. Innen kezdve kezdtem el aztán szakszerűen foglalkozni a borral.

Melyek a Kis-Küküllő mente domináns szőlőfajtái, illetve telepítenek-e újakat?

Valamikor a fehér leányka volt a domináns, később jelentek meg a muskotály, a rizling – az olasz és a rajnai –, a tramini, a szürkebarát. Ezek a klasszikus szőlők, amik legalább 100 éves múltra tekintenek vissza a Küküllők mentén. Mostanában jelentek meg új fajták, mint például a cserszegi fűszeres, a zenit, a zöld veltelini, de csak foltszerűen, apró kis parcellákban.

A borok minősége évről-évre javul

Ön a Kis-Küküllőmenti Szőlészeti Társulás egyik oszlopos tagja. Hogyan indultak a borversenyek?

Az 1990-es években dr. Csávossy Györgynek a vidék szinte minden magyar agrármérnöke segített, hogy megírja az Erdély szőlőhegyeiről szóló könyvét, köztük én is. Abban az időben mutattam neki egy boromat, amit jónak tartottam. Azt kérdezte: hogy tudsz te ilyen jó anyagból ilyen pocsék bort csinálni? Ez nagyon meglepett. Ő javasolta aztán, hogy indítsunk egy borversenyt, ahol megtanulhatjuk, hogy mi a jó és mi a rossz bor. Ennek egy ideig ő volt a szervezője és főbírája. Az első versenyen 1997-ben 40 bor szerepelt, amiből a mostani kritériumrendszer szerint 10 hogyha megütné a minőség minimumát. 30 olyan volt, hogy a versenybe bement, de csak azért, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A zsűrizés, bírálás a közönség előtt történt. Akkor Csávossy megkóstolta mindeniket, és elmondta  a véleményét. A szőlészeti társulást 2004-ben alapítottuk, elnöke Sütő Árpád, majd tíz évre rá a borrendünk is megalakult.

Hogyan látja, hasznosak voltak a borversenyek? Észlelhető minőségi javulás?

Már az első versenyektől kezdve a borok minősége sokat javult, az átlag zsűrizési pontszám évről-évre emelkedett. Például az idéni 22. balavásári versenyen 316 bor szerepelt. Ezt már egyetlen zsűri nem tudta lekóstolni, ezért egyszerre négy működött, és általában elégedetten nyilatkoztak a tavalyi termésről. Azt mondták sokan, hogy 20 éve visszajáró emberként azt tapasztalják, hogy a borok minősége egyre inkább javul. A zsűri fele erdélyi borszakértőkből áll, a másik fele meg nagyon híres magyarországi szakemberekből, akik a borászatban élték le eddigi életüket. Reméljük és hisszük, hogy a balavásári borverseny zsűrizési kritériumrendszere megfelel a nemzetközi szintnek. Előfordul, hogy egy bor például Dicsőben aranyat kap, nálunk csak ezüstöt, de hát a bor is olyan, mint az asszony, kinek tetszik, kinek nem. Most már akkora volt a borverseny közönségsikere, hogy kinőtte a termet, amibe eddig tartottuk a rendezvényt, jövőre bővítenünk kell.

„A boraink vegyszermentesek”

Hogy áll ma a szőlőtermesztés a térségben?

A szőlőtermesztés napjainkra kettészakadt: vannak a szőlőszerető embereknek a párezer négyzetméteres parcelláik, 10-20-30 ári, ritkán emelkedik hektár fölé, valamint a másik: a vállalkozásszintű borászat, amely saját szőlőterülettel, saját feldolgozó kapacitással működik. Ezek javarészt külföldi tőkével indultak, a telepítési mód pedig a rekonverzió, amit sajnos nem tudtunk eléggé kihasználni. Létezik olyan Európai Uniós törvény, amely szerint ott, ahol szőlő volt, újra lehet telepíteni, hogyha nem vették ki a kataszterből, és az EU annyi eurót ad, ami bőven elég arra, hogy termőre forduljunk. Amint mondtam, eléggé elhanyagoltuk ezt a lehetőséget, és mai napig hanyagoljuk, pedig még lenne rá lehetőség.

Ön szerint van jövője a Küküllő-menti szőlőtermesztésnek, borászatnak?

A borversenyt azért hoztuk létre, hogy mentsük a fejsze nyelét, mert láttuk a 90-es évek közepétől a szőlőterületek tragikus csökkenését. Aki szereti a bort és borral foglalkozik, apró kis vállalkozásként működteti a saját kis pincéjét, és lassan már nem az a cél, hogy kidobják a szőlőket, hanem pótolják a hiányokat. Kenden például több fiatalember összeállt és egy közös pincét csinált, ahol közösen értékesítik a borukat, tehát vannak dolgok, amik előre mutatnak. Nagy előnyünk, hogy aránylag közel van hozzánk Marosvásárhely, de Segesvár és Szováta is és ma már sokan előnyben részesítik a kézműves borokat a karcsúsított, „tökéletes” borokkal szemben. A mi picit hibás borainknak az az előnyük, hogy teljesen vegyszermentesek. Mára már kialakult mindenikünknek egy klientúrája, aki a borunkat fogyasztja. Óvatos optimizmussal azt állítom, hogy van jövő ezen a téren.

Share Button
Ennyien olvasták: 383

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.