Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

„A félelmet a barátommá tettem”   

Pál Piroska október 9, 2017 Társadalom

Bogya Zoltán erdélyi hegyifutó több mint egy éve tette meg a Mária-utat, azaz Csíksomlyótól a Margitszigetig kerékpározott és szaladt. Mint mondja: utazni, túrázni jó, de úgy haladni az úton, hogy tudod, minden pillanatban feladatot teljesítesz, üzenetet viszel valahova, kimondottan varázslatos. Megtenni az első lépést, hátrahagyni a félelmet, bizonytalanságot, kényelmet és lustaságot, ez az igazi kaland. Bogya Zoltán nemrég Marosvásárhelyen járt, mesélt élményeiről, a választott életformájáról, de következő úticéljairól is kérdeztük.

„Kolozsvár kertvárosában születtem, ahol természetes volt a mindennapi testmozgás, de a sportot igazán az iskolában szerettem meg. Számomra a szabadban végzett tevékenységek voltak a legvonzóbbak: megtanultam biciklizni, sízni, elkezdtem túrázni” – mesél a kezdetekről. Aztán egyetemista korában bekerült a Kolozsvári Egyetemi Hegymászó Klubba, ahol versenysportként űzte a szikla- és a hegymászást, de akkor már tudta, hogy a sport mindig élete részét képezi majd. Aztán amikor mérnökként dolgozott, a gyár sportklubjában hegymászó szakosztályt alapítottak, amellyel részt vettek az országos sportmászó bajnokságon. A kondi fenntartásához rendszeresen edzeni kellett, és sok időt töltött a hegyen, de főleg sziklán, jégen.

„50 évesen új életet kezdtem”

Mint mondja, amikor megszületettek a gyerekei, a feleségével és a kicsikkel másképp kezdtek a hegyekbe járni, kevésbé sportos aktivitásokra tért át.  Aztán a 90-es évekbeli rendszerváltás után a karrierépítés, az üzleti élet fogta meg, így a testmozgásra kevés idő és érdeklődés maradt. Ezt követően súlyos egészségi problémái adódtak, emiatt életmódot kellett változtatnia. „Akkor a nagyobbik fiam már komolyan sportolt, ő csábított vissza a tájfutásba. Később a kisebbik fiam is ugyanazt a sportágat kezdte el, és fontos lett számomra, hogy együtt töltsünk el időt, így évekig űztem ezt kezdő szinten. 2009-ben döntöttem el, hogy komolyabban akarok foglalkozni a hegyifutással. Különösebb felkészülés nélkül lefutottam a Királykő Maratont, ami akkoriban a legnehezebb hazai verseny volt, de akkor teljesen magával ragadott ez a tevékenység” – részletezte Bogya.

Blogján úgy írta, 50 évesen új életet kezdett. Arról kérdeztük, hogy miben állt ez a változás. „Az ember életében fontos a változás. Jómagam mindig figyeltem a jeleket, és kerestem azokat az utakat, amelyek leginkább illenek az egyéniségemhez. Az 50-hez közeledve épp lefele tartott a főaktivitásom pályája, így nyilvánvaló volt a váltás szükségessége. Nem szeretek kis lépésekben haladni, a váltást is radikálisan tettem meg. Mára megtaláltam az egyensúlyt: az üzleti tevékenységem is a sporthoz kapcsolódik” – magyarázza.

Erőss Zsolt emlékére indult el

Már több mint egy éve tette meg a Mária-utat, kíváncsiak voltunk, hogy mi késztette a fizikai mellett nagyonis lelki utazásra. „Különleges helyeket kerestem, és zarándoklatokról olvastam, vonzott ezek lelkisége. A Mária-utat ott találtam meg, ahol eddig is sokat jártam: egy jel átértékelte számomra azt az erdőt, ahol gyerekkorom óta kirándulok, biciklizek, futok. Az első alkalommal Erőss Zsolt emlékére indultunk el a Mária-úton. Azon öt nap, ami alatt Kolozsvárról eljutottunk futva Csíkszeredáig, meghatározó élmény volt. A következő többi pedig a kiteljesedésé” – mesélte.

„Mindig az épp aktuális lépésre kell összpontosítani”

Ami az út előtti tervezést illeti, Bogya szerint valamennyire jó előre gondolkozni, de tudni kell értelmezni azokat a jeleket, amelyek majd abban a pillanatban jelennek meg, amikor irányt kell váltani. El kell hinni, hogy az előttünk levő út pont oda vezet, ahova el kell jutnunk. „Személyiségemből fakadóan mindig a jelenben élek, és arra koncentrálok, azaz úgy gondolom, hogy akár egy métert, akár ezer kilométert teszünk meg, mindig az épp aktuális lépésre kell összepontosítani” – így a hitvallása.

Kérdésünkre, hogy nem volt-e félelemérzete az úton, Bogya Zoltánt elmondása szerint a félelem éberré teszi. „Már kezdő hegymászó koromban megtanultam, hogy barátommá, segítőmmé tegyem, ne akadályoztatómmá. Inkább számos érdekes, izgalmas dolgot tapasztaltam az út során, például hatalmas élmény ismeretlen tájon, idegen emberrel találkozni, és úgy elbeszélgetni vele, mintha mindenkortól ismernénk egymást. Hogy akkor jelenik meg a forrás, kút, vagy kocsma, amikor a szomjúság már elviselhetetlenül gyötör. De a legnagyobb élmény, hogy ezt a belső békét át tudtam adni azon az emberek számára, akikkel találkoztam” – meséli.

Következő úticélként a Mária-úthoz kapcsolódóan szeretné minél hamarabb bejárni a kereszt azon három ágát, amelyek végén Máriazell, Medjugorje és Czestohowa van, mint mondja: akkor lesz teljes a Mária-út számára. De szeretné jobban megismerni a közelünkben levő hegyeket: az Alpokat, a Pireneusokat, Balkáni hegységeket. A Déli-Kárpátokat a Predeáltól Herkulesfürdőig már megfutotta, a Radnai havasokat, a Cohárd hegységet, a Nyugati-Havasokat, Nagyhagymást úgyszintén, de következik a Keleti-Kárpátok többi része, lehetőleg egyszuszra.

Share Button
Ennyien olvasták: 262

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.