Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

A hit, a remény és a szeretet együttes megélése

Központ május 23, 2013 Társadalom

punkosdA hit, a remény és a szeretet együttes megélése

Hogyan tekintünk a pünkösdre, miként ünnepeljük, mit jelent ez a fiatalságnak, mit hoz számukra egy új szabad nap. Íme, néhány vélemény:

 

Ötvös József, a Vártemplom lelkésze:

– Számomra mindig központi kérdés: mit jelent ma az ünnep, és annak megtartása? Minden ünnep hordoz magában egy sajátos hangulatot, ami elválaszthatatlan az első pünkösdtől, de ugyanúgy meghatározza a mostani élet is. Sokszor úgy érzem, pünkösdre kicsit „kifárad” a keresztyénség. S mindez nemcsak azért van, mert már nem telik meg zsúfolásig a Vártemplom, mint húsvétban vagy karácsonykor. Nem érzem előtte való napokban azt a lázas készülődést, ami a másik két sátoros (mifelénk háromnapos) ünnepet megelőzi. Márpedig az igazi ünnepléshez hozzátartozik az ünnepi előkészülés is.

Pünkösdi ünneplésünk – azt hiszem – sohasem hagyott olyan mély nyomot a családi, közösségi kapcsolatokban, mint előző kettő. Főleg az erdélyi magyarság életvitelében érhető tetten mindez az utolsó két-három emberöltőnyi időben, mert karácsonykor és húsvétkor határon vagy vízen túlról is hazajönnek elszármazott családtagjaink, de pünkösdben ez nem volt szokásban. Engem mégis elgondolkoztat ez az állami határozat, amely szerint pünkösd másodnapját, hétfőt szabadnappá nyilvánították az iskolákban. Teológiailag nézve nagyon helyes döntés, hiszen így lesz – államilag is – „egyenlő” e három ünnep. Így külsőleg is teljessé és ünnepivé válik a pünkösd utáni első vasárnap, amit Szentháromság vasárnapnak nevezünk, éppen a teljessé lett Atya-Fiú-Szentlélek jelenvalóságának megünneplésével.

Való igaz, utóbbi időben pünkösd másod-, vagy harmadnapja délutánján el-elmarad néhol az Istentisztelet. Számomra ez a keresztyén egyház egyfajta lelki meghasonulása, hiszen éppen a pünkösdi események, Szentlélek kitöltetésének egyenes következménye az egyház megalakulása, és az egyház ma is ott él, ahol Isten Lelke élteti.

Ennek alapján a pünkösd és az élő egyház egymásba kapaszkodik, mert a pünkösd csodája élteti az egyházat, és az egyház ünnepli a pünkösd csodáját, így csak együtt tudnak meglenni, egymást éltetve. Ezért én hiszem, amíg egyház létezik, pünkösdöt megünnepeljük, és amíg a pünkösd ünnep, az egyház él.

Mivel a pünkösd mai megünneplésének kérdése az ünnep forgatagában tevődött fel, így megfigyeltem a vártemplomi úrvacsorázó közösség összetételét, és örömmel állapíthattam meg: arányában most sem volt kevesebb fiatal arc az  Istentiszteleten, mint máskor, s mindez arra bíztat: él itt tovább az egyház.


Nagy László unitárius lelkész-főjegyző:

– A nagypénteki és húsvéti események megviselték a tanítványokat. Nehezen viselték a terhet, a Jézus nélküli mindennapokat. Kérdések sokasága élt bennük, amelyre választ nem találtak. Külön utakon jártak, keresték önmagukat, helyüket és feladatukat a világban. Hiszem azt, hogy sokat gondolkoztak, elmélkedtek a jövőről, kutatták az erőforrásokat, a lehetőségeket ahhoz, hogy egyszer legyen annyi bátorságuk, hogy felülemelkedjenek kicsinyes félelmeiken, és bátran vállalják küldetésüket. Ez a pillanat áldozócsütörtökön jött el és a beteljesülés pünkösdkor. Akkor, amikor újból megérezhették, hogy Istennek mindig gondja van rájuk, Isten mindig irányítja lépéseinket.

Ez évben is pünkösdkor mindenki ünnepelhetett. Sokan meg is tették. Pünkösd másodnapja szabad nap volt a magyar iskolákban. Mivel túlságosan az ünneppel foglalkoztam, nem olvastam, nem hallottam előtte az örömhírt, amely a diákokat érintette. Ellenben nem láttam eredményét a templomban sem. Gondolom, ezen intézkedés célja az volt, hogy tudatosítsuk eme ünnep jelentőségét. Azt, hogy a pünkösdi bizonyságtevés nélkül nem lenne kereszténység, azt, hogy Isten a történelem ura, azt, hogy a közösségre mindenkinek szüksége van. Az első keresztények „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban”. Ennek szellemében kellett volna ünnepünket kiteljesítsük. Azt szoktuk mondani, hogy minden kezdet nehéz. Lehet, hogy az idei pünkösdöt, a másodnapját, a családok pihenéssel, kirándulással töltötték, a gyermekek rendbe szedték szobájukat, felmérőkre készültek, bepótolták a lemaradásokat, vagy épp olyanok is voltak, akik közösen vágytak a templom csendjére és békéjére, az evangéliumra, a hálaadásra. A bizonyságtevésre fel kell nőni, és erre példákra van szükség. Jó, követendő példákra. Ez először is tőlünk, felnőttektől függ.


György Tibor, a Szent Miklós Kövesdombi Egyházközség plébánosa

– Minden nagy ünnepnek – karácsony, húsvét, pünkösd – megvan a maga sajátosan csendes, gyógyító ereje. Amikor az ember úgy érzi, hogy szétesett az élete darabokra, akkor jönnek az ünnepek, melyek segítenek összerakni őket.

A pünkösdnek van egy jellegzetessége, mégpedig gyógyító, elevenítő, simogató hatása és az életet szabadon megélő ereje. Amikor a Lélek kiárad, gyógyítja, ami bennem összeomlott, simogat, ha padlón vagyok, cirógat, hogy élénkítsen, épp ezért, amikor szabadnapot adnak egy ünnep másnapján, el tudom képzelni, hogy ökumenikusan összefogunk, és a fiataloknak olyan összejövetelt szervezünk, mely először gyógyítja a lelkeket, majd simogatja, élénkíti, ami után elindulunk egymás, amikor megértjük egymást, amikor értik, mit mondok és azt úgy értik, ahogy elhangzik. Akkor fogja megérteni a fiatal, hogy helye van a világban, helye van egy közösségben, szabadon élheti meg egyéni életét a közösségben, mert elfogadják úgy, ahogy van. Azután következhet a hagyományok ápolása, melynek közösségépítő ereje van, ahol érzi, hogy olyan tégla ő, amely nélkülözhetetlen.


Dóczy Tamás, a Talentum Alapítvány alelnöke:

– Lassan, szinte észrevétlenül tartalmukat vesztik az ünnepeink, gyakran az evés-ivás-mulatozás örömévé degradálódnak. Megfeledkezünk apáink, nagyapáink – az ünnep lényegét megelevenítő – szokásairól. Karácsony előtt az adventi felkészülés, elcsendesedés helyett lótunk-futunk, bevásárolunk, sütünk-főzünk. Fáradtan lerogyunk a karácsonyfa mellé, már eszünkbe sem jut, hogy Jézus az ünnepelt ezen a szent estén, amelyen megszületett a Megváltó. Húsvétra sem jellemző manapság – kivéve a hívő keresztényeket – a megelőző bűnbánat, a keresztre feszítés gyásza, majd a feltámadás reményt, életet adó öröme. Fennmaradt a hétfői locsolkodás szép hagyománya, pajkos vigadalma.

Pünkösd egy kicsit „elvontabb” ünnepünk, nagy titok a Szentlélek kiáradása, hit kérdése a vigasztaló, bátorító, buzdító és útjainkat egyengető Lélek befogadása. A pünkösdi szokások már csak az öregek emlékezetében élnek, falun.

Mit lát a gyermek a környezetében, a családban? Mindenki várja az ünneppel járó szabadnapokat, készülődik a jó előre eltervezett szórakoztató programokra. Mint évtizedeken át a flekkennel, sörrel ünnepelt május elsejére. De hogy mit is ünnepelünk, elvérzett hősöket vagy Isten szentjét, az a múlt homályába vész.

Nemzeti, vallásos ünnepeink kiürülnek. Csupán maroknyi ember, aki március 15-én, vagy október 23-án a szabadságharcok hős magyarjaira emlékezik, lélekben, egy szál gyertyával tisztelegve az ősök-hősök emléke előtt. Mifelénk szabadnap sem jár érte. Nagyjaink, szentjeink emlékezetét felelevenítő lelki ünnepeinket túlharsogják az élvezetek gyönyöreit kínáló kufárok.

Akkor mit is várhatunk gyermekeinktől, ilyenkor pünkösd táján? Hogyan ünnepeljenek? Ők a mi lelki elsivárosodásunk csapdájában vergődnek, mint partra vetett halak. Nekünk kellene elhatárolódnunk – legalább ilyenkor, ünnep táján – a pénz, az élvezetek, a színpompás virtuális világok lélekromboló csábításaitól. Mindattól, ami ellopja tőlünk és fiataljainktól az ünnepek tartalmas átélésének örömét, lelkesedését.

Az ünnepnek megtartó ereje van. Törekednünk kell a lelkiekre, hogy lelki emberekké váljunk, visszaadhassuk gyermekeinknek az ünnepeink méltóságát. Hogy hiteles szülőként, oktatóként együtt ünnepelhessünk az iskolában, a családban. Együtt a fiatalokkal felidézve azokat a sorsfordító eseményeket, kimagasló személyiségeket, amelyek meghatározóvá válhatnak az

életünkben.

 



Pünkösd

 

A sokszor idézett Pál apostoli szeretethimnusz záróakkordjában megjelenő örömhír érkezik testközelbe a három nagy vallásos ünneppel. Az átlag keresztyén ember tudatában a karácsony úgy jelenik meg, mint a szeretet nagy ünnepe. Család és faluközösség templomban és népszokásban úgy is éli át már évtizedek, évszázadok óta, hogy ez mifelénk a szeretet ünnepe, és mi, magyarok Ady Endrével együtt így is szavaljuk: „Az én kedves kisfalumban/

Minden szívben/ Csak szeretet lakik máma.”

Húsvét a remény személyes és közösségi megtapasztalása, amikor a halálból élet támad, az elmúlás sírjából előjön az Élet Fejedelme, amikor az emberi „végé”-re jön az isteni válasz: van tovább! Ez a „van tovább” azóta is minden remény forrása.

Hit nélkül nem lehet teljes a remény és szeretet, így érkezik a vallásos ember a harmadik sátoros ünnephez – a pünkösdhöz. Egyébként magyar nyelvünk találóan a bibliai pentekoszté (húsvét utáni ötvenedik nap) szóból alkotta meg ennek az ünnepnapnak elnevezését, amikor Jézus szó szerinti ígéretének beteljesedését átélve, megtelve Szentlélekkel, háromezer ember Jeruzsálemben megkeresztelkedik. Ez a pünkösd történelmi megjelölése térben és időben. Ez az a történelmi időpont, ahonnan elindult az egyház közel kétezer éves története, útja, kiteljesedése. És erre visszatekintve ma, mondjuk is örömmel – a hit győzelme.

E három ünnep más-más módon hatja át a mindenkori hívő ember érzésvilágát. A születés (karácsony) akár kézzel kitapintható valóság, ahogy a bibliai híradás szerint egy Simeon nevű „igaz és kegyes ember” karjába vette a megszületett betlehemi Gyermeket. A kereszthalálnak és azt követő üres sírnak, majd a Feltámadottnak számtalan szemtanúja volt, akik felismerték az élő Jézust. Szentlélek Isten jelenlétét sem kézzel, sem szemmel nem tudja átélni a mai ember, csakis hittel, ami a szíven keresztül él. Így lesz a pünkösd ünnepének alapfeltétele és útmutatója a hit.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 233

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.