Központ
2019. augusztus 20. kedd, István

„A hosszú távú jólétemet nem cserélem le a ma kényelmére”

Központ július 15, 2019 Társadalom

Nyolc évvel ezelőtt kezdődött a „műanyagmentes július” kampány, azóta 170 ország vette át az ötletet, és Marosvásárhelyien is vannak követői a mozgalomnak. Az ausztrál Plastic Free Foundation találta ki a kampányt, melynek lényege, hogy egész júliusban nemet kell mondani az egyszerhasználatos műanyagokra, és valamilyen más, tartós alternatívát keresni. Így az egy hónap alatt összegyűjtött ötletek és tapasztalatok az év további részére is pozitívan hathatnak ki. Mivel évente 300 millió tonna műanyagot termelünk – és ennek körülbelül a fele egyszer használatos – ezért óriási mennyiségű műanyag szemét termelődik, mely több száz év alatt sem bomlik le. Mivel már azt is kimutatták, hogy a bolygón tényleg mindenhol van műanyag szennyezés, és már az óceánok mélyét is elérte a probléma, ezért nagyon fontos, hogy minél többen kezdjenek el új megoldásokat találni a megszokott zacskók és egyéb csomagolások helyett. Az nagyon jó kezdő lépés, ha valaki szelektíven gyűjti a műanyagot, azonban a probléma olyan méretű, hogy ez már messze nem elég.

A kezdeményezés követő krédója szerint: minden egyes alkalommal, amikor egy újabb műanyag kütyüt fogadunk el, vagy veszünk meg, egyúttal hatalmas igent is mondunk arra, hogy még többet gyártsanak ezekből. Mándoki Melindát kérdeztük arról, hogy ő miért váltott a fenntartható életmódra.

– Műanyagmentes élet. Megvalósítható?

– Igen is, meg nem is. Sajnos nem, hacsak nem találják fel a fa telefont és lapi laptopot, akkor elég nehéz teljesen lemondani róla manapság, de ha mindenki azt a kilencven százalékot – amihez nem kell hegyi mormotaként bozontosan az erdőben bóklászni élelem után – 100%-osan csinálná, máris megszűnne a helyzet kulcsfontossága.  Sokaknak már egy 30%-ot megütni is eget rengető, de a jó hír az, hogy hamar meg lehet szokni, és ha a természet védelme nem is motiválja, a pénztárcája jó kis indíték lehet az embernek, hogy nekivágjon környezettudatosan élni/vásárolni, mert rengeteget lehet spórolni veleÉs igen, az a kilencven százalék igenis megvalósítható, egy pici kezdeti odafigyeléssel.

– Milyen indíttatásból fogtál neki ennek,

– Én a tavaly nagyon meguntam, elsősorban azt, hogy választanom kell az egészségem (bio/öko termékek vásárlása) és a természetbarát megoldások között, mert rengetegszer a „jó” termék zacskóban volt, vagy zacskó nélkül vehettem meg a rosszat… Másodsorban pedig azt untuk meg itthon, hogy a szelektív szemétgyűjtés egyre komplikáltabb, és a fejlődés helyett pont hogy bezárnak a városi lerakóhelyek, így hát a kis családom elhatározta, hogyha nem megy a hegy Mohamedhez…,akkor nem viszünk haza több műanyagot a lakásba, és így nem kell fájjon a fejünk hogy melyiket, hogyan és hol lehet újrahasznosíttatni. Amit itt zárójelben jó tudni, hogy a legtöbb műanyagot csak maximum egyszer lehet újrahasznosítani. Szóval közel fél éve mindent megteszünk, hogy elkerüljük ezt a természetellenes anyagot. Ez a júliusi kihívás igazából csak emlékeztetőül jött, hogy az elmaradt dolgokat is hamar helyettesítsem fenntartható alternatívákkal. Szó mi szó az út elején, jól jött, hogy – bár kicsi a lakásunk és nem vagyok az a nagyon feltárazós típus – a kamrának sok rejtett bugyra előkerült, mire például rá kellett szánnom magam, hogy nagymamánál laskacsináló leckére jelentkezzek. Ahogy lassan elfogyott a fogpaszta, a tusfürdő vagy éppen a halkaja, szerencsére fokozatosan sikerült beépítenünk az életünkbe a változtatásokat, így nem volt annyira sokkoló az élmény. A vicces az volt, hogy hónapokkal utána is, hogy már nem vettük, innen-onnan a lakásból mindig előkerült annyi, hogy a szelektív szemetet ugyanúgy kellett üríteni.

– Korábban elindult egy “ne kérj szívószálat” kezdeményezés is. Számosan szkeptikusan állnak ehhez a mozgalomhoz. Mit gondolsz, lehet-e hatásos egy ilyen “kisléptékű” változás?

– Biztos mindenki el tudja képzelni, hogy hogyan eszik meg egy kemencében sült ropogós malackát vagy almás tésztát. Szépen vág belőle, majd harap, rág, nyel stb., és egy idő után azon kapja magát, hogy már nincs amit enni, mert elfogyott. Brian Tracy egy könyvében egy kicsit átfordítja a dolgot és azt kérdezi: hogyan eszünk meg egy nagy, ronda, dagadt békát? A válasz pofon egyszerű, ugyanúgy, mint bármi mást: falatonként. A környezettudatosság is pontosan így kezdődik. Fontos, hogy csak akkora falatot harapjunk le a békából, amekkorát le is tudunk nyelni, mert ha nem, többet ártunk, mint használunk, azzal, hogy teljesen megutáljuk a békaevést. A helyzet iróniája az, hogy több mint 10 nap után, sajnos pont egy szívószál került fel elsőnek (és remélhetőleg utoljára) a műanyag szemét listámra júliusban.

– Vásárhelyen milyen lehetőségek vannak műanyag-, csomagolásmentes termékeket vásárolni?

– Hálásak lehetünk azért, hogy ilyen jó helyre születtünk, mert nem vagyunk része a természettől teljesen elszakadt és elurbanizálódott társadalmaknak, nem kell esőért sem imádkozzunk, hogy ne haljunk éhen. Mivel nem tartozunk a legfejlettebb országok közé, számos nagyáruház ajánl fel kimérős részleget, hisz ezeket a termékeket így olcsóbban tudják kínálni a népnek. Tény, hogy az elsődleges céljuk nem ez volt, de szerencsére mi is tudunk profitálni a helyzetből. Másrészről pedig, még köztünk is kapni olyan embereket, akik maguk termesztenek különféle dolgokat és a fölöslegből szívesen adnak azoknak, akiknek erre még nincs lehetősége, így biztosak lehetünk, hogy nincs agyon „jóságporozva”. Szóval rengeteg opció van, minél helyibb, annál jobb, és ha már megvannak a források gyerekjáték a bevásárlás. Én régebb egy egész napot beszerzéssel töltöttem egy héten,, persze nem egyhuzamban, de heti egy piacolás és egy nagyüzlet biztos volt. Kisbabástól ez simán felvett két fél napot. Most több tanyasi kosárra is fel vagyok iratkozva, kapuig jön, szezonális és nem kell tölteni az időt a hurcolászással. A kicsi boltokban pedig, pontosan a személyessége miatt, oda lehet telefonálni és a saját szatyraimba előkészítik a kívánt dolgokat. Egyszerű és gyorsabb.

– Hogyan lehet kiküszöbölni az olyan, műanyagba csomagolt termékeket, mint tusfürdő, tisztítószerek, vécépapír?

– Nagyon egyszerűen. Nagyanyáink sem petpalack használatával nőttek fel, szinte mindenre van megoldás, valószínűleg arra is, amire jelen pillanatban azt hisszük, hogy nincs. A pénztakarékosság mellett a másik pozitív mellékhatása ennek az életmódnak az egészségesebb test és lélek. Mivel magam készítem például a szappant, kézkrémet, bőrradírt stb. többnyire csak ehető alapanyagokat használok, így a szervezetem nem kell energiát pazaroljon arra, hogy kitakarítsa magából a fölösleges méreganyagokat. Sokkal fittebbnek érzem magam, több az energiám és felszabadít a gondolat, hogy nem kell függjek egy adott márka adott termékétől. Mindig egyénire/családiasra tudom kotyvasztani őket igényeknek megfelelően, ezt egy bolti termékben sosem tudnám megkapni. Most sokan jöhetnek azzal, hogy nekik nincs erre idejük. Igen, ezzel én is sokáig ámítottam magam, de ha az ember tényleg összeszámolja az anyagiakat, amiket költ a minőségi termékek megvásárlására, és azt az időt – mert ugye ebből van a legkevesebb manapság –, amit bevásárlással vagy a bevásárlás során elköltött pénz megkeresésével tölt havonta, nagyon megijedne. Például egy átlagos mosószer háromszor annyiba kerül, mint az az árva kistestvére, ami a vizeinket nem teszi tönkre, és nem kerül vissza a csapvízbe.

– Mi jelenti számodra a mindennapokban a legnagyobb kihívást a műanyagmentességet illetően?

– A legnagyobb kihívás, az az, hogy a hosszú távú jólétemet ne cseréljem le a ma kényelmére. Én is emberből vagyok, és mint anyuka, persze, hogy egyszerűbb lenne kihajítani a mocskos pelenkát. Többet rá se kell nézni, arról nem is beszélve, hogy a moshatót gyakrabban kell cserélni, be kell rakni a mosógépbe, meg kell szárítani stb. Látszólag sokkal komplikáltabb, de ez csak a felszín. Az Öko Bio Románia Facebook csoportba egy anyuka a következőt számolta: “Pelenkával 150-200 lejt spórolunk havonta. 2-3 havi pelenka árából megvan a mosható készletünk. (Ha csak 2 évet veszünk a szobatisztulásig, így is több ezer lejes megtakarítás, ráadásul második gyermeknek adott a készlet, így utánaszámolva már 2 gyermek esetében nagyjából 10.000 lejes spórlás.” (Csóka Tünde)  Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a tendencia a modern semmitnemérzős pelusokkal 3 év fölé tolódik. Ki nem tudna elpallni csak úgy 15.000 lejt ahelyett, hogy a gyerek kakiját elcsomagolja 500 évre.

– Facebook-csoportot is adminisztrálsz. Miként látod, van-e hajlandóság a vásárhelyiekben, erdélyiekben az ökotudatos életmódra?

– Igen, szerencsére egyre jobban nyitnak az emberek, mert kezdik belátni, hogy ez az élhető jövő. Igenis a pénztárcánkkal szavazunk, és az apró döntéseinkkel tudjuk jobbá tenni az életünket és hosszú távon mások életét, még ha nem is tapsolnak meg érte mindig, ha elutasítjuk a szatyrot és a guruló paradicsomokkal zsonglőrködve fenntartjuk a sort, mert épp otthon hagytuk a vászonzsákot.

– Mindenkit várunk szeretettel a helyi (Öko Bio Maros) és az országos (Öko Bio Románia) Facebook csoportokba, mert együtt sokkal egyszerűbb és szerencsére már rengeteg ösvény ki van taposva, csak neki kell fogni alkalmazni.

– Július lejártával is folytatod a műanyagmentes életmódot?

– Mindenképpen

Kérdezett: Pál Piroska

Mándoki Melinda válaszait változtatás nélkül közöltük.

A fotók Mándoki Melinda Facebook-oldaláról vannak.

Share Button
Ennyien olvasták: 949

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.