Központ
2018. július 16. hétfő, Valter

A jó marketing és az elismerés hiánya gátolja az önkéntesség elterjedését

Pál Piroska május 18, 2018 Társadalom

Gebhardt-Fodor Tekla Marosvásárhelyen dolgozott újságíróként, mielőtt Németországba költözött volna. Elsődleges vágya az volt, hogy önkénteskedjen, de egy év közösségi feladatok után munkaadói Stuttgartban állást ajánlottak neki. Ma már 7 éve Európa legnagyobb önkéntes szolgálata (European Voluntary Service) akkreditált szervezetének az önkéntes­koordinátora. Munkája összetett és szerteágazó, kollégái EVS-anyának is nevezik. Bár szereti választott otthonát, hiányzik neki a család, a barátok, a nyelv, a kulturális élet és a kürtőskalács. A most zajló önkéntesség hete apropóján kérdeztük.

– Hogyan találkoztál az önkéntességgel? Már itthon is foglalkoztál ilyesmivel?
– 2009 decemberében véletlenszerűen megismerkedtem egy német lánnyal, aki Marosvásárhelyen, a Philotea Klubban önkénteskedett. Ő az érettségije után érkezett szülővárosomba, és általa figyeltem fel különböző önkéntességi lehetőségekre, projektekre. Segédkeztem a Philotea Klubban, eseményeket, táborokat, programokat szerveztem gyerekeknek és fiataloknak, gyerekekkel és fiatalokkal közösen. Szerettem abban a közegben mozogni, segíteni, de ugyanakkor tapasztalatot szerezni, tanulni, új embereket és kultúrákat megismerni is vágytam.

– Miként döntöttél amellett, hogy Németországba költözöl?
– Ez igazából véletlen volt. Önkénteskedni akartam 12 hónapot valahol Európában. Ekkor szereztem tudomást az Európai Önkéntességi Szolgálatról (EVS). Első lépésként kerestem egy hazai küldőszervezetet (CVCN Kolozsvár), majd számos projektre jelentkeztem, főleg Nyugat- és Észak-Európában. A stuttgarti Jugendwerk der AWO Württemberg akkori EVS-koordinátora felhívott, beszélgettünk, majd érkezett az e-mail, hogy engem választottak. Bár a szerződésem mindössze egy évig szólt, a kollégáim felajánlották, hogy maradjak, és EVS-koordinátorként dolgozzak. Azóta (2011. szerk. megj.) itt vagyok, és örömmel végzem a munkám.

– Hogyan zajlik egy EVS-es önkénteskoordinátor átlagos munkanapja?
– A Jugendwerk der AWO Württemberg küldő- és fogadó szervezet is egyben. Ez azt jelenti, hogy évente kb. 100 fiatalt küldünk Európába önkénteskedni és kettőt fogadunk. A kollégáim „EVS-anyának” szólítanak, hiszen azon kívül, hogy elvégzem a sok papírmunkát, tartom a kapcsolatot a fiatalokkal, keresem az üres EVS-helyeket, honlapot szerkesztek, hírleveleket írok, információs esteket, szemináriumokat, tréningeket, ifjúsági cseréket és nemzetközi táborokat szervezek, motiválom a fiatalokat, hogy önkénteskedjenek, hogy ne adják fel, még akkor sem, amikor kicsit nehézkesebb periódust élnek át. Szervezetünk évente két önkéntest fogad, akik elsősorban az irodában tevékenykednek, de részt vesznek táborokban, eljárnak menekült menhelyekre, interkulturális esteket szerveznek. Én próbálom egyengetni és szervezgetni az EVS-kalandjukat, annak érdekében, hogy felejthetetlen élményben legyen részük. Átlagos nap nincs: szerencsére a munkám változatos, a munkaadóm pedig nyitott az új projektekre, ötletekre, így megtanultam például könyvelni és különböző munkacsoportokat vezetni.

– Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
– Néha nem egyszerű minden fiatalnak száz százalékosan testhezálló projektet találni és biztosítani. Bár az önkéntesek nyitottak, előfordul, hogy nem megfelelő szervezethez kerülnek. Ilyenkor megesik, hogy megszakítják a projektjüket, és hazatérnek Németországba. Ezt menedzselni nem könnyű. Ugyanakkor hathavonta kerül hozzánk egy új önkéntes, azaz félévente új munkatársunk van. Az én dolgom az, hogy mihamarabb beilleszkedjenek, megismerjék a szervezet működését és felépítését, részt vegyenek a programokon, jól érezzék magukat, megtanulják a nyelvet stb. Ez mindig kihívás, de egyben sikerélmény is. Látni azt, ahogy az önkéntes fejlődik, tanul, dolgozik és a csapat részéve válik. Ez kimondatlan elismerés is egyben.

– Milyen alapvető különbségeket észlelsz a magyar, illetve a német kultúra között?
– Különbségekből nincs hiány, de pont ezeknek köszönhetően ennyire színes Európa. Jómagam a némettől eltérő kulturális hátterem pozitívumként élem meg, és mindig az előnyeit próbálom előtérbe helyezni. abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számos kultúrából válogathatom össze a számomra megfelelő „összetevőket”, így szívesen szerkesztek szuper részletes programterveket, megtanultam, hogy nekem is vannak jogaim és értük ki is állok. Ami az ünnepeket illeti, nem bánom, hogy húsvétkor nem kell a locsolókat várjam, viszont a karácsony töltöttkáposzta nélkül nem az igazi, és a magyar nyelv a legvarázslatosabb a világon.

– Multikulturális közegben dolgozol. Mit tanultál magadról, másokról az elmúlt 7 évben?
– A tanulás folyamatos, mondhatni naponta tanulok valami újat magamról, másokról, a környezetemről. Sokkal nyitottabb, toleránsabb, talpraesettebb lettem. Megtanultam, hogy mennyire fontos más kultúrák megismerése és elfogadása, ugyanis ezáltal engem, illetve saját kultúrám mások is elfogadják és tisztelik. Emberekkel, barátokkal dolgozom együtt, nem pedig nemzetiségekkel.

– Milyen a megítélése az önkéntességnek Nyugat-Európában tájainkhoz viszonyítva?
– Európában a német rendszer egyelőre verhetetlen: azon fiataloknak, akik 6 és 12 hónap közötti időszakot önkénteskednek – Németországban, Európában vagy bárhol a világon – 0,2 ponttal emelik meg az érettségi médiájukat. Ez természetesen nagymértékben motiválja is a fiatalokat, hogy belevágjanak egy hosszabb önkénteskedésbe. Továbbá: sokkal nagyobb esélyekkel lehet bejutni egyetemre, továbbképzésekre, kurzusokra, vagy sokkal egyszerűbben lehet munkát találni, ha az önéletrajzodban szerepel az önkénteskedés. Itt természetes az, hogy a szociális szférában aktív vagy, hogy voluntőr munkát végzel, és ebben az életkor nem játszik szerepet.

– Mit gondolsz, milyen módszerekkel, hogyan lehetne Erdélyben is népszerűsíteni, vonzóvá tenni az önkéntességet?
– Szerintem elsősorban a jó marketing és az elismerés hiányzik. Sokkal több szervezetre és elhivatott önkéntesekre lenne szükség, akik rendszeresen információs napokat, esteket szervezhetnének gimnáziumokban, egyetemeken, ezáltal tájékoztatva a fiatalságot. Úgy gondolom, hogy ezek megszervezése a pedagógusok, osztályfőnök hatáskörébe (is) tartozik. Tudomásom szerint Vásárhelyen egyre több önkéntes van, akik helyi szinten tevékenykednek, aminek nagyon örülök! Biztos vagyok benne, hogy sokkal több akciót lehetne szervezni önkéntesek segítségével, ugyanis a fiatalok tele vannak energiával, ötletekkel, kreativitással, bennük van a segíteni akarás, a tanulási és tapasztalatszerzési vágy.

– Egy önkéntesség vállalásán gondolkodó fiatalnak mit mondanál, miért éri meg ezt csinálni?
– Mert kimozdulsz a komfortzónádból, mert bejárod Európát, mert tágul a látóköröd, új horizontok nyílnak meg előtted, mert megismered önmagad, mert bekerülsz az egyre növekvő EVS-családba, mert ingyenes, mert barátokra teszel szert, mert megtanulsz egy új nyelvet, mert új kultúrákat ismersz meg, mert nyíltabb leszel, pozitívabb és barátságosabb.


Hogyan lehet jelentkezni EVS-önkéntesnek?

Az EVS nyitott minden 17 és 30 éves közötti fiatal számára, végzettségtől, nyelvtudástól függetlenül és semmibe sem kerül: a pénzügyi támogatás teljes mértékben fedezi az önkéntesmunka-projektek kapcsán felmerülő alapvető költségeket. Az önkénteseknek nem kell fizetniük az ellátásért, a lakhatásért és a helyi közlekedésért sem, sőt egy kisebb összegű zsebpénz és biztosítás is fedezve van. Első lépésben egy küldőszervezetre van szükség, és Vásárhelyen, illetve környékén is vannak ilyen szerveztek.

Legegyszerűbb a következő honlap böngészése:

https://europa.eu/youth/EU/Volunteering/european-voluntary-service_hu

Share Button
Ennyien olvasták: 683

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.