Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

A jövőnek élni, vagy a mának?

Központ október 5, 2011 Társadalom

gazdasagA jövőnek élni, vagy a mának?

 Ahány ház, annyi szokás, ahány cég, annyi gazdasági stratégia. Joggal tehetjük fel önmagunknak a kérdést, mi a fontosabb egy ember életében, egy cég tevékenységében: a jelen vagy a jövő? Hosszú távú terveket kellene  követni, vagy megelégedni azzal, ami itt és most van? Következzen néhány szempont felsorolása, amellyel számolnunk kell az életünket érintő kérdéseket illetően.

 

 Itt és most

 A modern, felgyorsult világban megtanulhattuk, hogy nem léteznek örökérvényű szabályok. Hiába bíznánk az értékek állandóságában, számolnunk kell a beláthatatlan változásokkal. Az utóbbi évszázadban gyakoriak voltak a gazdasági válságok, a rendszerváltások, a háborúk, a konfliktusok. Hiábavaló volt szüleink és nagyszüleink törekvése, hogy megalapozzák családjaik és vállalkozásaik biztonságát és jövőjét, mert az államosítás, a háborús pusztítások, vagy a pénz elértéktelenedése előtt magatehetetlennek bizonyultak. Azóta beigazolódott, hogy a visszaszolgáltatás és a kárpótlás csak porhintés volt, hiszen az újkori hatalom az „akkor és ott” embe­reinek, vagyis a múlt rendszer bennfenteseinek a kezére jutott. Opportunista vénájú honfitársaink a rendszerváltással csak további előnyökre tettek szert. Felfele buktak, és ma is többnyire ők az Orwell-i Állatfarm disznófejű nagyurai. Természetesen, azóta felnőtt egy új generáció, és nem vádolható az összes politikus a múlt rendszerrel való lepaktálással, de kétségtelen, hogy „összenő, ami összetartozik”. Az emberi gyarlóság mindannyiunkban megtalálható, és ha önvizsgálatot végeznénk, kevesen volnának ma azok, akik nem lennének hajlandók egy rendszert kiszolgálni a könnyen megszerezhető javak reményében. Ennek ellenére, visszafogottan kell bánni ezekkel a lehetőségekkel, mert nincs meg mindannyiunkban az opportunista („szekus”) szellem, és könnyen áldozatokká válhatunk.

Az egyéni, szakmai pályák is számtalan alkalmi lehetőséget kínálnak fel a gyors pénzszerzésre. Ilyen például, amikor az orvos gyógyszerügynöki munkát vállal, és ezáltal nagy fizetéshez jut, de szakmailag holtvágányra kerül. A különféle kereskedelmi tevékenységek is egy kockázatos utat jelenthetnek a gyors meggazdagodás felé. Ha valakinek ilyen lehetőség adódik az életében, „a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon” elv alapján, a lehetőségek kihasználása mellett, törekednie kellene a szakmai előmenetele biztosítására is. Vannak bizonyos határesetek, amikor kényszer hatására „túl olcsón adjuk el a bőrünket”, vagyis amikor rangunkon aluli munkát vállalunk. Erre csak annyit lehet tanácsolni, hogy „mindennek van egy határa”, és a kompromisszumok nem jelentenek föltétlenül hasznot. Ha mégis ilyesmire kényszerül valaki, akkor könyvelje el ennek az előnyeit és a hátrányait, és végezze felemelt fejjel ezt a munkáját (is). A lényeg az, hogy tisztának érezzük a lelkiismeretünket.

A vállalkozások életében is adódnak „kiváló lehetőségek”, hatalmas jövedelemmel kecsegtető üzleti „délibábok”. Ezek általában téves számításokra, vagy hamis feltételezésekre épülnek. Lehet nyereséges vállalkozást létrehozni, nem csak korrupcióval és állami megrendelésekkel, de figyelembe véve a piacgazdaságot jellemző versenyhelyzetet, minden nagy lépést csak fokozott körültekintéssel lehet és érdemes megtenni. Ellenkező esetben, minél vakmerőbbek vagyunk, annál nagyobbat bukhatunk. Egy cég életében a kockázatos ügyfelekkel való kapcsolattartás, a kintlevőségek növelése, a túl nagy beruházások, a vakmerő, megfontolatlan stratégiai döntések mind-mind komoly veszélyt jelentenek. Ugyanakkor, minden vállalkozó kénytelen a felkínálkozó aktuális lehetőségeket maximálisan kihasználni (például bizonyos adókedvezményeket vagy azokat a törvényes eszközöket, amelyekkel csökkentheti egy cég a profitját és a kiadásait), mert ezek általában csak viszonylag rövid ideig érvényesek. Az utóbbi évek gazdaságpolitikáját a megszorítások és a növekvő adóterhek jellemzik majd, tehát „amit megkereshetsz / megtakaríthatsz ma, ne halaszd holnapra”.

 A szép távoli jövő

 A mai idős generáció egyik nagy erényének tartja, hogy szinte mindenki, következetes szorgossággal, több évtizedes munka által, nagymértékben hozzájárult a jelenlegi „jólétéhez”. A kiérdemelt nyugdíj „élvezete” jutott a mai öregeknek, egy diktatórikus rendszerben, megtorlásokkal és emberjogi megszorításokkal eltöltött élet után. (Arra most nincs idő részletesen kitérni, hogy a „szép nyugdíj” mellett milyen megaláztatások érik a mai nyugdíjasokat.) Ha ma kellene választani, egy jólétben leélt aktív felnőttkor és a nyugdíjas évekre tartogatott anyagi biztonság között, ki hogyan döntene? Mi értelme van a szép nyugdíjas éveknek, ha egy életen keresztül csak a kimerítő munka, a szürke mindennapok, a megsemmisítő rabszolgasors áldozatai vagyunk? Természetesen, „a munka nemesít” és a jó közérzet egyik alapfeltétele az életünk aktív kihasználása, hogy fontosnak és eredményesnek érezhessük magunkat. Tehát kell a szakmai előmenetel, kell a fizetés, kell az anyagi biztonság megteremtése, de nem szabad az életet a munkának alárendelni.

A tanulás a szülők szempontjából a gyermekeik szakmai pályafutásának a legfőbb záloga. Alapvetően csak jót hozhat egy leendő pályakezdő életében, de tekintettel kell lenni a harmonikus személyiségfejlődés többi elemére is. A tanulásnál sokkal fontosabb az egészség és a jó lelki közérzet. Az élet minden szakaszában számtalan szépséget nyújt mindannyiunknak, ezért a legfontosabb, hogy a gyermekeink megélhessék a gyermekkor örömeit (de ez ne menjen a későbbi pályafutásuk rovására), a felnőttek ne csak a megélhetés terhe alatt roskadozzanak, hanem az élet szép oldalait is élvezzék. Az idősek pedig még nagyobb szeretettel és odaadással viszonyuljanak a körülöttük élőkhöz, mert akkor ugyanazt kapják vissza, a fiataloktól.

Az iskolában elsajátított tudás nem elégséges az élet problémáival való megküzdésre. Az érettségi és az egyetemi diploma nem tud közvetlen segítséget nyújtani az élet válságos helyzeteire. Ilyenkor elsősorban higgadtságra, hitre és ésszerűségre van szükség. A kétségbeesés, az önhittség, a kapkodás nem segít semmit. A pénz nagyon fontos egy ember életében, de ugyanilyen fontos a kiadások nagyságrendje is. „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”, de ez nem jelenti azt, hogy szegények lennénk, hiszen a gazdagság egy szubjektív fogalom. Mindenkinek „véges a takarója”, és még a leggazdagabb emberek is néha alkalmazzák a mértéktartást, mint önmegtartó gyakorlatot. Az adott (anyagi) kereteken belül viszonylag nagy szabadsággal bír mindenki, és a biztonságos, nyugodt megélhetési határokon belül kellene gazdálkodnia.

A hosszú távú tervezésnek egyre inkább ellentmondanak azok a gyors változások, amelyek a mai gazdasági életet jellemzik. A „szép jövőbe vetett hit”, a túlzott optimizmus, a nagy termelői egységekbe való beruházások, a kölcsönfelvétel, vagy akár az „elfekvő raktárkészlet” ésszerűtlen növelése csak kiadásokat, kockázatokat, esetleg csődöt hordoznak magukban. Itt is csak addig szabad kockáztatni, ameddig a cég tartalékai ezt megengedik. Folyamatosan ki vagyunk téve különböző természeti csapásoknak, gazdasági válságnak vagy … politikai hatalomváltásnak. Ezek mind végzetes hatással lehetnek vállalkozásunkra.

 Kinek mi a fontosabb?

 Mindenki maga kell eldöntse, hogy az életét inkább a mának vagy a jövőnek szenteli. Ez alapvetően egy életfilozófiai kérdés, amelyben „a lényeg a részletekben rejlik”. Kinek milyen a vérmérséklete, a hite, a neveltetése, milyenek az anyagi és a szellemi tartalékai, milyen a környezete. Mivel a saját és a körülöttünk élők sorsáról van szó, nem szabad a végletekbe esnünk, és akkor a mérsékelt középút jelenét és jövőjét is folyamatosan élvezhetjük.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 284

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.