Központ
2018. május 24. csütörtök, Eszter, Eliza

A jövő iskolája ma – az életre való nevelés fontossága

Központ május 9, 2018 Társadalom

Egyre több ijesztő hírt hallani a világból, mint: „Európa megint kezd belerokkanni a menekültkáoszba.” Vagy: „Már tart az élővilág apokalipszise.” Fájó gondolat merül fel minden értelmes, jóérzésű emberben: ki fogja megoldani ezeket a problémákat? Mi? Képesek vagyunk rá? Vagy a jövő generációja?

 

Ha józanul és elfogulatlanul gondolkodunk, tudjuk, hogy találékony, ötletekkel teli, rugalmas gondolkodású emberekre lenne szükség, hogy a világ egyre szaporodó és egyre súlyosabb gondjaira megoldást találjunk. Olyan fiatalokra, akik tettre készek és a problémamegoldásra fókuszálnak. Meg persze felelősségérzetük is akad. Nemcsak maguk iránt, hanem a közösségért is, amelyben élnek. Vagy akár az egész bolygóért.

Ehhez képest milyen az oktatásunk? Merev, száraz, tantárgyakra bontott, adatszerű információkat átadó és szóról szóra visszakövetelő. Az önálló törekvést, a kezdeményezőkészséget, az egyéni meglátást a diákok és a tanárok között is visszaszorítjuk. A múltat tanítjuk, egyrészt mert Cicero óta tudjuk, hogy a „történelem az élet tanítómestere”, másrészt azért, mert csak azt ismerjük. Pedig a jövőre kellene vagy legalábbis a mára lenne jó felkészíteni a gyerekeket. Ez történik?

Újfajta nemzetközi tendenciák

Egy kisiskolás hajnalban kell. Majdnem tízkilós táskát cipel, pedig a testsúlya alig több negyvennél. Késő délután ér haza, és még órákig tanulnia kell. Fásult és fáradt. Ezt akartuk?

Pedig a kisgyermek agya még olyan, mint a szivacs: szívja magába a tudást, az új ismereteket. Számára a világ nyitott könyv, egy érdekes hely, ahol lehet kísérletezni és egy csomó mindenre spontán rájönni. Aztán a látszólag mindent tudó felnőttek bevágják a gyerkőcöt suliba, és ott jön a kötelező csendben maradás, az órákig tartó fegyelmezett ülés és a játékosság mellőzése.

A ma iskolája kiöli a gyerekekből a természetes érdeklődést. Szerencsére a világ jobbik felén kezdi felváltani az élményalapú tanulás, a digitális készségek fejlesztése és legújabban a jelenségalapú oktatás a hagyományosat. Egy biztos: ma még nem tudjuk, pontosan milyen tudásra lesz szüksége a jövő nemzedékének. Arról sincs fogalmuk, milyen szakmák léteznek majd, mire a mostani iskolás generáció felnő. Egyetlen dologban lehetünk biztosak: sokféle készségre lesz sülségük. Nyilván az életre szóló tanulás készségére is.

Játékosság és rugalmasság

Amit a finn iskolától tanulhatunk, az a folyamatos újítás, az egyre jobb utak keresése. A finneket is megrendíti diákjaik PISA eredményeinek visszaesése. Ezt nem kijavítandó hibának, hanem visszajelzésnek tekintik. Nem a nemzetköz meg az országos tesztekre próbálják felkészíteni a diákjaikat, hanem az egész oktatásukat alakítják és igazítják a felgyorsultan változó világhoz és az eltérő személyiségű gyerekekhez. Ez a képlékeny, kreatív hozzáállás felkapottá és megbecsültté teszi a pedagógusi pályát is. Hiszen a gyerekek jövője, tehetségük kibontakoztatása a tanárok kezében van. És azt is tudjuk már, hogy sokféle intelligencia létezik. Nem helyes, sőt, ódivatú, hogy a hagyományos iskola kizárólag a verbális és a logikai intelligenciával dominánsan rendelkező gyerekeket részesíti előnyben, míg a többiek képességeit nemhogy nem ismeri fel és nem támogatja, de még lesújtó véleményt is nyilvánít róluk jegyek formájában. A finnek nem félnek a helyi ötletektől, rugalmasan és házon belül keresnek azonnal megoldásokat, és akár a szabadban játszva is tanítanak, például számtant. A túlfeszített számonkérés helyett a kisebb, önálló csoportmunkák és az egyénileg vállalt személyes projektek a jellemzők. Nem pluszban, nem a tanórák mellett és után, hanem az órán.

A jelen kérdései, a jövő megoldásai

Finnországban szinte minden tanteremben ott a digitális tábla, és nincsenek elitiskolák, mert országszerte azonos színvonalú oktatást tudnak biztosítani – ez persze pénz kérdése is. De közben tudják, hogy tanítani csak érdekesen lehet és érdemes. Azt is felismerték, hogy az iskola feladata: segíteni a diákokat saját érdeklődési körük és tehetségük felismerésében – hiszen csakis így válhatnak önkiteljesítő, boldog felnőttekké. Vallják, hogy az iskola nem merevedhet meg, mert a változó világban folytonosan helytálló embereket kell nevelnie. S mindez már nem pénz, hanem mentalitás kérdése.

2016 augusztusától a jövőre való felkészítés szellemében bevezették a jelenségalapú oktatás: minden iskola szabadon, de mindenképpen a diákjai bevonásával olyan helyi vagy társadalmi témakört, jelenséget választ projektmunkának, amely akár érintheti is a gyerekek mindennapjait. Ennek az innovatív, multidiszciplináris új módszernek a kialakítását, gyakorlati megvalósítását teljesen a helyi iskolára bízzák. A lényeg, hogy a gyerekek egy kérdéskör kapcsán megtanuljanak kutatni, kritikusan és alkotó módon gondolkodni, érvelni, javaslatokat tenni és döntéseket hozni. Ezekre a képességekre felnőttkorukban sokkal nagyobb szükségük lesz, mint a hagyományos tanítás során érzelemmentesen bemagolt, majd gyorsan elfelejtett lexikális „tudásra”.

Felelősség és motiváció

Amit a svéd iskolától tanulhatunk, az a személyes tudatosságra, felelősségvállalásra, önállóságra és belső motivációra való nevelés. A svéd iskoláknak nemcsak a felszereltsége, de a szemléletmódja is példaértékű. Utóbbi arra épít, hogy egy gyerek akkor lesz elkötelezett a tanulás mellett, ha maga határozhatja meg az elérni kívánt céljait. A diákok saját döntésük szerint rendelkezhetnek a tanórák bizonyos hányadával, pluszórákat vehetnek fel vagy adhatnak le, de mindezt egy általuk kidolgozott fejlődési terv szellemében. A pedagógusok segítenek a diákoknak a negyedéves, féléves terveik elkészítésében, majd az együttműködés szellemében a mentortanárok megbeszélést tartanak a gyerekekkel és szüleikkel az elért eredményekről és a lehetséges új célokról. Egy-egy új időszak megkezdése – és az új terv megírása – előtt a tanulók önálló beszámolókban véleményezik saját elhatározásaik teljesülését. Az iskolai nap mentori megbeszéléssel indul, és a tanítása nap végén a diákok visszajelzést adnak a napi munkáról és a haladásról. Az értékelés, az önértékelés, a céltudatosság és a fejlődésbe vetett hit elsőrendű érték ebben az oktatási rendszerben.

Honnan jössz? És hova mész?

Amit az észt iskolától tanulhatunk, az az információtechnológia tudatos használata és a családi háttér negatívumait kompenzálni tudó, felemelő és megerősíti oktatás. Az országszerte magas színvonalának eredményeként a hátrányos helyzetű diákokból tevődik össze a nagyon jól teljesítőknek majdnem a fele. Az észtek központilag határozzák meg a diákoktól elvárt teljesítményt, de széles körű autonómiát nyújtanak az iskoláknak és a pedagógusoknak: rájuk bízzák, hogy a kívánt eredményt milyen módon érik el. Az oktatásban nincs szelekció, egyenlőtlenség és hátrányos megkülönböztetés a szegényebb rétegek kárára. Nem számít, hogy honnan jön a gyerek, csak az, hogy hova tart.

Ha nem gépeket, nem végrehajtó alattvalókat, nem csendes, fegyelmezett és kötelességtudó alkalmazottakat akarunk a jövő számára felnevelni, akkor sürgősen változtatni kell azon a jelenlegi általános helyzeten, hogy egy tanórán az egy gyerekre jutó megszólalás lehetősége másodpercekben mérhető. Felül kell bírálni az iszonyatos mennyiségű, felesleges tananyagot, és helyette életszagú projektekkel, egyéni tervekkel, tényleges problémákkal és azok lehetséges megoldásaival lenne jó megismertetni a gyerekeket. Mert a lexikális tudásnak a fejekbe verése egyre kisebb érték. A jövő a készségeken múlik. Ezeket kell a ma iskolájának fejlesztenie.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 172

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.