Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

A karácsony örömet, szent tisztaságot és békességet hoz a szívünkbe!

Nagy-Bodó Tibor december 26, 2016 Társadalom

Rigmányi Arnold, koronkai református lelkipásztor

03-rigmanyi-arnold

Mit jelent a karácsony az erdélyi magyarságnak? Úgy érzem, hogy a válaszadásban a kérdés első felére kell leginkább koncentrálnunk, vagyis arra, hogy mit jelent egyáltalán a karácsony, hiszen annak ellenére, hogy megvannak ennek az ünnepnek a maga néprajzi jellegű, nemzeti vonatkozású hagyományai, értékei, a karácsony azért elsősorban mégsem erdélyiség vagy magyarság kérdése, hanem az isteni szeretetnek a bűnös ember iránt való csodálatos megnyilatkozásának a kérdése.

Nem új a kérdés, nem lesz újszerű a válasz sem, mert e kérdés hallatán hiszem azt, hogy sosem valami új válaszra vár az ember, hanem arra a lehet, hogy már réginek, kopottnak tűnő bibliai üzenetre, ami gyermekkorunktól fogva, ilyenkor karácsony táján, örömet, és az öröm mellett valami szent tisztaságot, egyszerű szépséget és békességes érzést ad a szívünkbe.

Amint az jól tudjuk, a karácsonyt megelőző adventi időszak arról szólt, hogy vártuk a Messiást, vártuk a Szabadítót, készültünk az Ő eljövetelére, érkezésére. Karácsony ünnepe pedig azt üzeni, azt jelenti számunkra, keresztyén emberek számára, hogy a Messiás eljött, Krisztus megszületett.

A betlehemi mezők felett kétezer évvel ezelőtt megjelenő angyal-hírnök a legnagyobb örömüzenetet hirdette a nyájukat őrző pásztorembereknek, melyről azonnal megjegyezte, hogy az az öröm minden népek öröme lesz.

Az örömüzenet elmondása után az angyal a jelről is beszél, miszerint a pásztorok majd egy kisgyermeket találnak bepólyálva feküdni a jászolban. Mindezekre pedig mintegy koronaként tevődik rá az angyalok kórusának éneke, amely az Isten mennyei dicsőségéről zengedez, a földi embert pedig békére, békességre, békességes létre buzdítja.

Megváltó Krisztusunk megszületésének örömhírét erdélyi magyar népünk mindig is nagy-nagy örömmel ünnepelte és ünnepli. Az angyali örömhírt mi évszázadok óta így hirdetjük, így adjuk tovább, hogy:

Megszületett megváltója, a bűnös világnak.”

Ezt énekeljük a templomokban, ez zeng karácsony estéjén kántáló gyermekajkakról családi hajlékok ajtajában, és mindez széppé, élhetőbbé, reményteljessé teszi az életünket.

Minden keresztyén felekezetnek egyet jelent a karácsony ünnepe: a mennyei Atya szeretetének megnyilatkozását, az Üdvözítő Krisztus megszületését. Itt azonban megjegyezném, hogy mi reformátusok is, akik a katolikus testvéreink vallásgyakorlatában megnyilvánuló misztikával szemben kizárólag az Ige-központúságot valljuk, hirdetjük és gyakoroljuk, azért ezen az ünnepen mi is olyan szívesen meggyújtjuk a templomba a gyertyát, olyan szívesen gyönyörködünk a karácsonyfa fényeibe, csillagszóróiba, és olyan jól esik gyermekeinket is beöltöztetni a pásztor subájába, rájuk aggatni az angyali szárnyakat, és így is megjeleníteni a karácsony szép történetét.

Úgy érzem az emberi lélek az igehallgatás mellett azért nagyon fogékony és érzékeny tud lenni erre is, ha kézzelfogható, látható eszközökkel próbáljuk közel vinni őt egy korhoz, egy érzéshez, egy hangulathoz, egy fontos üzenethez.

Profán körökben hallani, de néha még egyházi szóhasználatunkba is be-becsúszik az, hogy karácsony a család ünnepe.

Nos, ha nem is a szó szoros értelmében a család ünnepe, merthogy a megszületett Messiás áll az ünnepünk középpontjában, azért olyanként mégiscsak helytálló ez a szóhasználat, hogy ezen az ünnepen, ugyanúgy, mint máshol, itt nálunk felé is összegyűl a család. A városiak hazajönnek falura, tele van a ház, együtt megy a család a templomba. A fazékban fő a töltött káposzta, a kemencében megsült a mákos, diós bejgli, a karácsonyfa alatt ott van a család minden tagja számára az ajándék, és így ünnepelünk.

Nálunk, Koronkában, mióta itt szolgálok – 2008-tól – számomra hiányérzetet jelentett az, hogy az ünnep Szentestéjén csak egy szokásos, bűnbánati istentisztelet volt a templomban, a gyermekek karácsonyi ünnepélye pedig rendszeresen az ünnep első napjának délutánján volt megtartva.

Gyerekkorom karácsonyainak szentestéje másról szólt…

Alkonyat, harangkondulás, templomba vonuló nagy gyermeksereg, közös igehallgatás, éneklés, imádság, gyermekek karácsonyfa-ünnepélye, majd ezt követően presbiterek kántája a parókián (Várkudu, Beszterce megye, gyerekkorom évei)…, ezek az emlékek minden karácsonykor eszembe jutnak.

Így aztán a presbitérium döntése alapján a mi gyülekezetünkben, Koronkán is a gyermekek ünnepélyét az ünnep Szentestéjére időzítettük.

Az idén már harmadik esztendeje, hogy nagy gyermeksereg, ifjak csapata készül verssel, énekkel, rövid színdarabbal a Megváltó születésének megünneplésére, a karácsonyi öröm átélésre.

És most hadd szóljak az év fordulójáról és az erdélyi óévi és újévi szokásokról is. Már december havának közepe tájától „boldog ünnepeket” kívánunk egymásnak. A többes szám nyilván onnan ered, hogy a karácsony mellett ugyancsak ünnepnek számít az év fordulója is, az óév elbúcsúztatása és az újév köszöntése.

Bár elődeink a pásztornépekhez hasonlóan az évszakok váltását ülték meg, a középkori Európában már fokozatosan elterjedt a tél közepére eső, karácsonyi, újévi évkezdés, a napév adta időszámítással.

Annak érdekében, hogy a következő év egészséget, bőséget, áldást és szerencsét hozzon, változatos szilveszteri népszokás alakult ki a Kárpát-medencében is. Jó néhány szokás él a mai napig, sokszor mégsem vagyunk tisztában vele, hogy melyik mit jelent pontosan, és miért is gyakorolják. Sok minden azonban feledésbe merült, és csak a néprajzi feljegyzések őrzik ezeket.

Erdélyi falvainkban, városainkban szokás az óév ,,elharangoztatása” és az újév énekkel történő köszöntése. Emellett, különösen a szászok körében volt népszerű, a tüzeskerék-engedés, ami azt jelentette, hogy egy szalmával betekert kereket gyújtottak meg, és gurítottak le a domboldalról. A hiedelem szerint a kerék összekötötte az ó- és az új évet.

Az év fordulója a keresztyén ember életében: életünknek minden napján ugyan, de az esztendő fordulójakor talán még inkább emlékeznünk kell arra, hogy a történelem kormánykereke, és egyben mindannyiunk élete az Úr Isten kezében van.

Ebből a hitből fakadóan az erdélyi keresztyén ember óév estéjén az Úr házában, az Istennel való együttlétben, imádságban tekint vissza az elmúló esztendő minden eseményére.

Az áldásokért és az ajándékokért, de még a próbatételekért is hálát ad az ég Urának, hisz tudja, hogy jóban és rosszban egyaránt Istennek gondoskodó szeretete vette őt körül. Tudja, hogy egyedül Isten adta az áldásokat is, de Ő adta gondviselő kegyelméből az erőt is a megpróbáltatások vagy az esetleges veszteségek elhordozásához. Ha pedig ez a fajta Isten iránti hála és köszönet tudja betölteni szívünket-lelkünket az elmúló évre való visszatekintésünk alkalmával, akkor reményteljesen indulhatunk neki a jövendőnek is.

Igen, mert ugyanaz az Isten lesz velünk ígérete szerint, aki szeretetét és kegyelmét nyilvánvalóvá tette számunkra a betlehemi jászolbölcsőben megszületett Megváltóban, s aki a mindennapjaink eseményeiben is oly sokszor megmutatta, megéreztette velünk azt, hogy az életünk nem véletlenek sorozata, hanem mindenek az Ő atyai tanácsából és akaratából jönnek.

Ezért nekünk a kedvünk ellenére való dolgokban türelmeseknek, a boldogságban háládatosaknak kell lennünk, jövendőnkre nézve pedig az a jó reménység kell betöltse szívünket, hogy semmi sem szakíthat el bennünket a mi Atyánknak szeretetétől, mivel minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat.

Adja Isten, hogy ez a hitvallás mindnyájunknak a szívéből szólhasson, és mindnyájunk életében megvalósulhasson az újesztendőben.

Share Button
Ennyien olvasták: 1215

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.