Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

A katonák komoly károkat okoztak a Maros megyei falvakban

Nemes Gyula október 31, 2016 Társadalom

100 éves az első világháború

Szeptember 1-én megjelent lapszámunkban az első világháborúban használt fegyverekről és a rekvirálásról írtunk. Folytatva világháborús sorozatunkat, ezúttal arról közlünk adatokat, hogy miként élték meg az itthon maradottak a viszontagságos időket. A Marosvásárhelyt környező falvakban a háború ideje alatt több ízben, különböző nemzetiségű katonák voltak beszállásolva, akik sok esetben komoly károkat okoztak a kisközösségeknek, magángazdaságoknak.  

GE DIGITAL CAMERA

A háborús viszonyok az otthon maradottak életét is nagyon megnehezítették, megkeserítették. Elsősorban a frontra vonult szeretteik iránti aggodalom, a bizonytalanság emésztette az anyák, feleségek, gyermekek, rokonok, falustársak lelkét. A háború kitörése elfeledtette az emberekkel az előbbi sérelmeiket, mindenkit ez a téma izgatott. Érdekes feljegyzést találtunk a csíkfalvi református lelkész tollából: „Az országunkra szakadt nehéz háborús idő nagyban javította az itteni erkölcsöket. Az ember embernek kezdi nézni és megbecsülni embertársát. Sok kisebb-nagyobb vétek és bűn múlóban. A székely virtusos káromkodás azonban még mindig megvan, a pálinkázással.” 1916-ban a frontról hazatérő katonák magukkal hozták a kolerajárványt is. Ez az irgalmatlan betegség falvaink lakóit is kezdte tizedelni. Sok temetőbe deszkabódét állítottak fel, ezek padlójára pedig szalmát hintettek. Az elhunytakat lepedőbe burkolva taligára tették és kiszállították a bódéba, ahol csak addig maradtak, amíg a sírt megásták.  A későbbiek során a falvakban állomásozó mindenféle nemzetiségű katonák is sokat keserítették a helyiek életét. Tudjuk például azt, hogy 1917-ben a jobbágyfalvi unitárius iskolát foglalták le. Egy 1917. szeptember 9-én tartott közgyűlési jegyzőkönyvből szerezhetünk erről bővebb információkat: „Előterjesztik, hogy az itt időző katonaság iskolánkat és tanítói lakásunkat a saját céljaira még júniusban lefoglalta, és jelenben is használja. S így iskolai célra tantermünk, addig a míg a katonaság eltávozik, a rom. kat. iskola egyik tantermébe rendeztük be, a tanítónő, a romai katolikus egyház és a katonaság közbejövetelével. (…) Előterjesztik, hogy a padok közül sokat elrongált az itt időző katonaság.”

GE DIGITAL CAMERA

A szalonnát, zsírt, petróleumot lopják

Nagyernyében is a háború fokozta a falu lakóinak nyomorúságát, miután az első háborús évek után mind a készletek, mind a lelkesedés fogyatkozni kezdett. 1917. január 12-én Jenei Sándor lelkész, a következőket írja: A román betörés óta községünk állandóan tömve van különböző nemzetiségű katonákkal, kiktől a község lakói kibeszélhetetlenül sokat szenvednek. A krumplit a tulajdonos szeme előtt szedik ki a német katonák a veremből. A szalonnát, zsírt, petróleumot lopják. Tűzifát zár alól is elviszik. Kerítések letarolva. Épületfát eltüzelik. Az előfogatokat elviselhetetlenül igénybe veszik. Hiábavaló minden panasz, eredménytelen minden kérés. A felelet mindig az: hadi szintér. Az egyházunk Hegyes nevű erdejében, különösen a 1 ½  holdnyi, 22 éves ültetésű fenyves erdejében, megbecsülhetetlen kárt tesznek és tettek a katonák. Eddig minden panasz és kérés eredménytelen volt az ügyben.” Szóbeli hagyományként is fennmaradt Nagy Lajosné (sz. 1896) elbeszélése alapján, hogy az apjához, Nemes Samuhoz a „hátulsó házba” bekvártélyozott négy „polák”( galíciai lengyel) katona. Egyik este igen nagy mozgolódásban voltak, és időnként  vau, vau  hangokat hallattak, nagy kacagás közben. Másnap a háziak hiába keresték a ház négylábú őrét, mert az már a katonák beleinek alagútjaiban haladt az enyészet felé.

A „népkönyvtár megfogyatkozott”

GE DIGITAL CAMERA

Székelykakasdon, miután a tanító is katonaruhát öltött, az oktatás is gonddá fokozódott, előbb a lelkész tanította a gyermekeket, majd helyettesítő tanítónőket fogadtak. Amint írják: „A presbitérium örvend, hogy tanítónőt hozott, mert a háborús viszonyok között is kötelességünk a gyermekek nevelése, taníttatása. Nem akarjuk, hogy úgy nőjenek fel a gyermekek, mint valami vad fák az erdőn.” 1915. január 26-án a presbitergyűlésen a fronton harcoló kakasdi katonák hazaküldött leveleit olvasták fel. 1916-ban a háborúban elesett Barabás György árváinak gyűjtött az egyházközség 35 koronát és 60 fillért a hívek adományából. Az iskola épületében beszállásolt katonaság is keserítette a helyi lakosság életét. Nem találtunk arra vonatkozó adatot, hogy milyen nemzetiségű katonák voltak, de arra panaszkodnak a kakasdiak, hogy a beszállásolásnak köszönhetően a „népkönyvtár megfogyatkozott”. Valószínűnek tartjuk, hogy a katonák tűzgyújtásra használták a könyveket.

A csejdi parókia tiszti étkező volt

A Csejden beszállásolt katonaság mind a magángazdaságokban, mind az egyház vagyonában nagy károkat okozott. Ezekről a károkról Nagy Lajos lelkésznek egy panaszleveléből szerzünk tudomást, amit a frontról az esperességhez intézett, valamint egy presbiteri jegyzőkönyvből. 1916 decemberében a 97. közös gyalogezred, majd 1917 januárjától a 10. közös gyalogezred 26. 27. és 28. menetszázada kvártélyozott a faluban. Az egységek nagy károkat okoztak, még a templom kerítését is eltüzelték. 1918 februárjában a magyar királyi 33. honvéd gyalogezrednek a 25. 26. és 27. honvéd gyalogezredek katonáiból alakult menetzászlóaljai tartózkodtak a faluban.

„Márciusban mikor odahaza jártam – írta Nagy Lajos – a csejdi parochia tiszti étkező volt. Megegyeztem a zászlóaljparancsnokkal, hogy az ebédlő és a konyha kivételével a parochia többi részét nem veszik igénybe. A ruhaneműket, könyveimet, szőnyegeket stb. elzártam a belső szobába. Most azt írja a kurátor, hogy az a csapat elment, másik jött helyére, amely feltörte a belső szoba, a pince, a nyári konyha zárját, használatba vették az ágyakat, ágyneműket, bútorokat, konyhaedényeket, a gazdasági eszközöket kihányták az udvarra. (…) Ha az oláhok Csejdig jöttek volna, annyi kárt még azok se okozhattak volna, mint a csehek és a bolgárok.”

Share Button
Ennyien olvasták: 326

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.