Április 20-án egy történelmi és művészettörténeti előadássorozat vette kezdetét a marosvásárhelyi Gecse Utcai Református Egyházközség rendezésében Kistemplomi esték címmel. A szervezőknek – Lakatos Péter lelkésznek és Berecki Sándor gondnoknak – az előadássorozattal az volt a céljuk, hogy a Kistemplomot mint műemléket népszerűsítsék. Ezért olyan szakembereket kértek fel előadások tartására, akiknek kutatási területe kötődik a templomhoz. Az estekre az egyházközség Gyülekezeti Otthonában került sor a Református Emlékbizottság támogatásával.
Az első előadást Berekméri Árpád Róbert levéltáros tartotta az egykor a Kistemplom helyén álló ispotályról. Az előadáson részt vevők megtudták, hogy a 16. században az ispotály már a Szentmiklós utcában, a mai Kistemplom helyén állt. A telket a közösség egy Sásvári nevű személytől kapta adományba. Arról is szó esett, hogy az ispotály történetének egyik kritikus periódusa a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején volt, amikor az átvonuló labanc hadak az épületet elpusztították és arról is, hogy az 1720-as években milyen körülmények közt épült fel az ispotályhoz tartozó első fatemplom a mai Kistemplom helyén, és hogyan alakult ki és növekedett az ispotály körüli református hitközösség, szükségessé téve a templom bővítését, majd 1757-ben az átépítését.
A második előadó, László Lóránt történész a 19. századi Marosvásárhelyről tartott előadást, amelynek első harmadában a Kistemplom is épült. Az előadáson jelenlévők megismerhették azt a 19. századi Marosvásárhelyt, melyben 1850 táján 4893 református, 2051 római katolikus, 202 izraelita, 157 evangélikus, 432 görög katolikus, 64 unitárius és 38 ortodox lakott. A város életének fordulópontját és 20. századi történetének kezdetét Bernády György polgármester városépítő tevékenysége jelentette.
Az osztrák katonaság kórháznak, majd raktárnak használta a templomot
A harmadik előadáson Orbán János művészettörténész a templom építéstörténetét és az építészeti sajátosságait ismertette, amelyből fény derült arra is, hogy bár az alapkövet 1815. július 31-én fektették le, az anyagi nehézségek következtében elhúzódó munkálatok miatt az első istentiszteletre csak 1827. december 2-án került sor. A Kistemplom 19. századi történetének talán legkritikusabb periódusa 1854-ben következett be, amikor a templomot az osztrák parancsnokság rendelkezésére katonai kórházzá, majd gabonaraktárrá alakították át. Újraszentelése 1856-ban következett be.
A negyedik alkalommal Kovács Mária-Márta művészettörténész a templom úrasztali készletét mutatta be. A Kistemplom úrasztali készletét 1861 májusában ellopták. Az előadáson részt vevők megtudhatták, hogyan bukkantak a hatóságok az elásott „kincsek” nyomára és azt is, hogy a kistemplomi serlegeken miért világi és nem egyházi motívumok láthatók.
Az ötödik, „ráadás előadást” Berecki Sándor gondnok, a Maros Megyei Múzeum régésze tartja a mai napon (május 18-án) Biblia és régészet címmel.
Berecki Sándort arra kértük, mondja el, miért tartottak fontosnak megszervezni egy ilyen eseménysorozatot. „A Gecse utcai Kistemplom a történeti Marosvásárhely perifériáján helyezkedik el, a jóval látogatottabb Bolyai Líceumtól, Teleki Tékától és Kendeffy-háztól kb. 350–400 méterre. A reformáció 500. évfordulója alkalmat adott arra, hogy bemutassuk első sorban a gyülekezetnek, de a nagyközönségnek is ezt a műemléket, felhívva a figyelmet jelentőségére. Ugyanakkor hosszú távon azt reméljük, hogy sikerül a templomot feltenni a marosvásárhelyi
turistaútvonalra. Erre konkrét elképzeléseink is vannak, melyeket a műemlék felújításával egyidőben szeretnénk megvalósítani. Az eseménysorozatra az érdeklődés a vártnál nagyobb volt. Az előadások elsősorban szakmaiak voltak és csak másodsorban népszerűsítők, ennek ellenére az érdeklődők száma 45 és 100 között váltakozott. A szakelőadások esetében vásárhelyi viszonylatban ez a részvételi arány az átlagnál magasabbnak számít” – tudtuk meg a Kistemplom gondnokától.
„Léteznek értékek az egyházban”
Az előadásokon résztvevőkben megfogalmazódhatott az a kérdés, hogy talán a szervezők részéről ez egy próbálkozás volt arra is, hogy az egyházat kivigyék a templom falai közül az emberek közé és fordítva, az embereket az egyházhoz közelítsék. „Az által, hogy az esemény egyik házigazdája és ötletgazdája „világi” volt, és az előadások az egyház történetéhez kötődtek, kétségtelen, hogy történt egy ilyen jellegű közeledés is, bár erre tudatos törekvés nem létezett. Azt viszont mindenképpen meg szerettük volna mutatni a közösségnek, hogy a tanításon túl is léteznek értékek az egyházban, olyan „kincsek”, amelyek akkor is a mieink, ha nem ehhez a felekezethez tartozunk. Erre a legjobb példa az, hogy az
előadásokon nem csak a gyülekezetünk tagjai, hanem más gyülekezetek csoportjai és számos egyéni érdeklődő is eljött” – értékelte az eseményt Berecki Sándor régész.
Az estek befejező „ráadás előadására” lapunk megjelenésének napján kerül sor, ezért arra kértük az előadót, ismertesse röviden miről is fog beszélni.
„Az előadás témája a biblia történelmi kora. Az előadással a bibliai személyek és események helyszíneit szeretném bemutatni régészeti lelőhelyek és leletek segítségével. Ugyanakkor a bibliai korokat és eseményeket párhuzamba fogom állítani az egyes időszakokban Erdélyben élő népek anyagi kultúrájával, hitvilágával” – tudtuk meg.
