Központ
2019. július 20. szombat, Illés

„A közvéleménynek tudnia kell, mi zajlik az orvosi egyetemen”

Központ május 13, 2019 Társadalom

Ez év május 7-én referendumot írtak ki a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- És Technológiai Egyetemen, amely szavazás a rektorválasztás módját hivatott eldönteni. A tanügyi törvény 209-es cikkelye értelmében a leendő rektor személyéről kétféleképp lehet dönteni: az egyetemi szenátus által jóváhagyott módszertan alapján kiírt versenyvizsga révén, illetve titkos szavazás révén, amelyen az egyetem összes címzetes tanügyi kádere és a szenátusban jelen lévő diákképviselők voksolhatnak. Az első változat a hatáskört teljes mértékben átruházza a szenátus jogkörébe – amely közismerten nem kedvez a magyar oktatóknak –, a második lehetőség értelmében minden „egyetemi polgár” szavazata ugyanannyit ér, demokratikus eljárás, és hűebben tükrözi az egyetemi közösség akaratát. Ám a referendum nem volt incidensmentes. Mátyás Botondot, ötödéves orvostanhallgatót, szenátustagot, a szavazókörzet bizottságának póttagját, és egyben egyetlen magyar tagját – szerinte jogtalanul – felszólították, hogy hagyja el a szavazókörzetet. Őt kérdeztük meg.

– Meséld el, kérlek, mi történt pontosan.

– Jómagam szenátustag vagyok harmadéves korom óta, és diákszövetség gyűlésén kértek fel – László Nimród kollégámmal együtt –, hogy vegyek részt szavazóbiztosként a referendumon. A referendumot megelőző szenátusi gyűlésen kértem, hogy László Nimród és dr. Kovács István szavazóbiztosok mellett én helyettes legyek. Jó tudni azt is, hogy három „szavazókörzetet” hoztak létre: a MOGYÉ-n belüli Gheorghe Marinescu-körzetet, ahol az orvosis tanárok voksoltak, a másik a Petru Maior-körzet volt, ahol az ott tanító oktatók szavaztak, illetve volt egy központi bizottság, amelynek csupán az volt a feladata, hogy előkészítse a szavazást: az urnákat, a szavazócédulákat stb. A tulajdonképpeni szavazás lebonyolítása reggel 8 és este 20 óra között az előző két körzet feladata volt.

– Téged hova osztottak be?

– A Gheorghe Marinescu-körzetbe. Reggel 7:15-kor érkeztem a helyszínre, jelen voltam a pecsétek és szavazócédulák átvételekor, és felmentünk a szavazóterembe. Levettük az ajtóról ragasztószalagot, felragasztottuk a szabályokat, 8:05-kor kezdődött a szavazás, és velem is aláíratták a jelenléti ívet, ellenőrizhettem az urnákat, a listákat, a szavazócédulákat. De amint megkezdődött volna a voksolás, a bizottság elnöke, dr. prof. Anca Georgescu azt mondta, hogy nincs rám szükségük, mert van, aki helyettesítse a személyes okok miatt hiányzó ifj. Bara Tivadart, hiszen jelen van a másik helyettes, dr. Man Adrian. Mindenképp szerettem volna maradni, szemmel tartani a referendum menetét, és azt válaszoltam, hogy előre pótoltam az óráim, és úgy készültem a mai napra, hogy este 8-ig itt maradhassak. Tovább nyomatékosította az elnök, hogy nincs szükség rám, sőt, a szabályzat azt írja elő, hogy csak  meghatározott számú tag maradhat teremben, holott a referendumot megelőző felkészítő gyűlésen elhangzott, hogy végig jelen lehetnek-e a helyettesek is a szavazáson.

– Nem volt arra vonatkozó kitétel, hogy ki kit helyettesíthet?

– A szabályzatban nem szerepel ilyesmi. Úgy fogalmaz, hogy ha valaki hiányzik az előre meghatározott hét személyből, akkor a póttag helyettesíti. Na most: két helyettes volt kijelölve ebbe a körzetbe, dr. Man Adrian és jómagam, és a helyettesek nem behívhatósági sorrendben szerepeltek, hanem betűrendben. Mivel ifj. Bara Tivadar nem jelent meg a szavazáson, automatikusan és önkényesen dr. Man Adriant tették a helyére.

– És ez ellen tiltakoztál…

– Természetesen. Egyrészt, mert a szabályzat nem írja elő, hogy nem maradhatok bent, másrészt pedig, mert a referendumot megelőző gyűlésen elhangzott, hogy a helyettesek a szavazás teljes ideje alatt jelen lehetnek a teremben, mert ha bárkinek valamilyen ok miatt el kell mennie, legyen kéznél a helyettes. Úgy is értelmezhetem ezt, hogy felkészületlen módon mondtak nekünk valamit, és másnap ezt utasításra megváltoztatták.

– Mi történt ezután?

– Ekkor a teljes bizottság körbefogott, és mindenki azt hajtogatta, hogy nincs jogom ottmaradni. Arra kértem őket, hogy mutassák meg a szabályzatban, hogy hol szerepel, hogy póttag nem tartózkodhat a teremben. Ekkor a bizottság elnöke felhívott valakit, és két perc beszélgetés után azt mondta, hogy felsőbb utasítás miatt nem maradhatok bent.

– Kit hívhatott fel?

– Nem tudom, de biztos, nem a központi bizottsághoz telefonált, mert az ott jelenlévő magyar bizottságtagokat – László Nimródot és dr. Kovács Istvánt – korábban értesítettem a kialakult szituációról, ott pedig a bizottság elnöke nem is tudott a helyzetemről.

– A magyar bizottságtagok nem segítettek?

– Dr. Kovács István érkezett a helyszínre, és magyarázatot kért a bizottság elnökétől, aki azzal védekezett, hogy az elsődleges póttag helyettesíti a hiányzót, ám, mint említettem, ilyen sorrend nem létezett, és a szabályzat nem rendelkezik sorrend felállításáról. Ez nyilvánvalóan ad hoc kreált szabály volt… Dr. Kovács István fellebbezést fogalmazott meg a fent említett szavazókörzet felé, amelyben azt sérelmezte, hogy nincs magyar diák a bizottságban, ami törvényellenes, hiszen a Charta szerint minden döntéshozó szervben legkevesebb egy magyar képviselőnek kell lennie.

– Végül kimentél a teremből…

– Igen, de estig ott maradtam a folyóson, számoltam a szavazókat, illetve figyelemmel követtem az urnát, amit jól láttam az ajtó előtt állva…

– Hogyan értékeled a történteket, hiszen a referendumon a versenyvizsgás módszerre leadott szavazatok száma 328, a titkos szavazásosra pedig 165. Tehát nem a magyar oktatók által üdvösnek tartott módszer szerint választanak rektort a következő ciklusban.

– Nem tudhatom, hogy mi történt. Épp ennek elkerülése miatt lett volna égetően fontos az én jelenlétem is. Úgy is értelmezhetem, hogy szavazás eredménye bármi lehet, hiszen kizárólag olyan személyek voltak bent és számolták a szavazatokat, akik minden szempontból a magyar diákok ellen vannak…

– Mit terveztek tenni? Megfellebbezitek az eredményt?

– Nem tudom, hogy sikerül-e változtatni már ezen – ahogy számos negatív következményű történésre sem volt hatásunk –, de szeretném, ha a közvélemény tudna arról, hogy mi zajlik az egyetemen. Azt is szeretném, ha az egyetemen tanuló diákok közül többen képben lennének azzal, hogy mik történnek a kulisszák mögött, és ez eloszlatná az ügy iránti érdektelenségüket.

 

A szavazólistára feliratkozott személyek száma 549, jelen lévő szavazók száma 500, érvényes szavazatok száma: 493.

Share Button
Ennyien olvasták: 2749

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.