Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

A La Belle Époque kor szelleme: a vásárhelyi Műszaki Mérnöki Egyetem

Központ szeptember 4, 2014 Társadalom

A La Belle Époque kor szelleme: a vásárhelyi Műszaki Mérnöki Egyetem

Vásárhelyt az iskolák városának is nevezték, méghozzá teljesen jogosan. A kilencszázas évek elején huszonnyolc tanintézete volt a 20 ezer lakost számláló Marosvásárhelynek.  A huszadik század elején megindult építkezési hullám nyomán megszaporodtak az iskolaépületek. Ekkor emelték többek között a Műszaki Mérnöki Egyetemet is.  A La Belle Époque kor szelleméről, továbbá az Osztrák-Magyar Monarchia építészeti terveiről sokat lehet tudni. Az is ismeretes, hogy a fent említettek miként határozták meg a város életét. Ezen a héten erről az épületegyüttesről írunk a Központ olvasóinak.

Az egyetem két épülete

Az első számú épület – mely az Apafi Mihály (mostani Nicolae Iorga) utca 1. szám alatt áll – eredetileg az 1907-ben létesített gróf Széchenyi István Felső Kereskedelmi Iskola számára készült 1908 és 1912 között, Radó Sándor mérnök tervei szerint, szecessziós stílusban.

A munkálatok levezetése Váradi Árpád nevéhez fűződik. Dísztermének üvegablaka gróf Széchenyi Istvánt ábrázolta – ami az 1960-as években máig ki nem derített okokból a tűz martaléka lett, megsemmisítve Rót Miksa neves alkotását.

Az intézmény működésének kálváriája

A Marosvásárhelyi útikalauz című adatgyűjtés szerzői: Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád tudni vélik, hogy a felső kereskedelmi iskola 1911-ben költözött be a saját épületébe, de csak rövid időre, mert az első világháború alatt ide telepített hadikórház visszakényszerítette őket a Polgári Főiskolába.

Az első világháború után, 1921-ben saját épületéből – a jelenlegi Alexandru Papiu Ilarian Nemzeti Kollégiumból – az 1908-ban alakult Magyar Leánygimnáziumot, majd 1922-ben az 1912-ben alakult Román Leánylíceumot helyezték ide.

A Magyar Leánylíceumot huszonötben megszüntették, és így az épületben negyvenig csak a Román Leánylíceum működött.

1940. október tizennegyedikétől a Református Leánylíceum, 1942. július elsejétől az Állami Leánylíceum, majd negyvennégytől az Unirea román tannyelvű leánygimnázium otthona. Hatvankettőtől felsőbb utasításra az épületet a Pedagógiai Főiskola veszi át.

A márványtábla tanúsága

A második számú épület a Bernády tér 7. szám alatt található. Erről mindenekelőtt azt kell tudni, hogy ezt is Radó Sándor mérnök tervezte, ugyancsak szecessziós stílusban, az 1872-ben létrehozott Polgári Fiúiskola számára.

Az épület 1906-ban készült el Bustya Lajos és Veress László építővállalkozók munkája nyomán. Ezt igazolja az előcsarnokban lévő márványtábla is.

A fent már említett könyv szerzői előtt az is ismeretes, hogy 1906-tól az épületet a polgári és a kereskedelmi iskola használta. 1945-ben a kereskedelmi iskola igazgatása alá került, amely 1962-ben felsőbb utasításra átköltözött a tisztviselőtelepi új épületbe, és ezt a régi épületet átadták a Pedagógiai Főiskolának.

1984-től az Almérnöki Főiskola, majd 1990-től a Műszaki Egyetem lesz az épület gazdája, amely mérnöki, tudományos és nyelvészeti karral, valamint egyetemi kollégiummal működik.

Az oktatás nyelve román. 1996. október elsejétől felvette a Petru Maior nevet, amire az épület falán elhelyezett márványtábla is emlékeztet…


Visszapillantó,  avagy az art nouveau stílus hódítása

A XIX. század végén és XX. század elején építészeti szempontból az egységességre való törekvés jellemezte az Osztrák-Magyar Monarchiát. Hasonló folyamat ment végbe a hétszázas években is. Akkor az ellenreformáció stílusa, a barokk terjedt el, ezúttal pedig az art nouveau, avagy a szecesszió hódított – ahogyan azt az osztrákok nevezték.

Dacolva az iparosodással, a sablonokkal, a szegénységgel, ez az irányzat tulajdonképpen a századvég és a következő század elejének emberére jellemző optimizmust próbálta meg kifejezni.

A honfoglalásnak és a magyarok ezer éves ittlétének megpecsételése

Belle Époque-nak, azaz aranykorszaknak, vagy hosszú századnak is nevezték ezt az időszakot. Sokak szerint, a XIX. század tulajdonképpen 1914-ig tartott. Az első világháború kitörésének éve aztán megtörte ezt a folyamatot, egy ideges, bolond világot teremtve.

De térjünk vissza az Osztrák-Magyar Monarchia építkezési tervére, e tekintetben ugyanis feltétlenül meg kell említeni azt, amit A város meséi című könyv szerzője is tud: a birodalom keleti részén, ami Budapest közigazgatása alatt állt, az építészeti egységességen kívül egy másik törekvés is érvényesült, vagyis a honfoglalásnak és a magyarok ezer éves ittlétének megpecsételése jegyében minden városban támogatták a köz­épületek, főleg a tanintézetek építését. Ez alól természetesen Marosvásárhely sem volt kivétel.

A páratlan építkezési hullám

A fent leírtakból az is következtethető, hogy a XX. század elején annyi mindent építettek Marosvásárhelyen, mint soha máskor.

Máskülönben a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból sem derül ki az, hogy a város történetében még lett volna példa ehhez fogható építkezési hullám.

De tudni kell azt is, hogy ebben az időszakban emelték Vásárhely emblematikus épületét, a városházát – a jelenlegi közigazgatási palotát – és a Kultúrpalotát, valamint számos iskolát, köztük a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot, a Sancta Maria Intézetet (mai Művészeti Líceum), a Református Kollégiumot, az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnáziumot, illetve a postaépületet és nem utolsó sorban a Természettudományi Múzeumot. Mindenképpen fantasztikus terv volt ez.

 


Az épület Széchenyi István nevét viselte

A fent leírt időszakban kezdődtek el a volt Műszaki Mérnöki Egyetem két központi épületének a munkálatai is.

Ezek közül az egyiket, a mai Papiu utca felőlit tehát a Polgári Fiúiskolának szánták, és eredetileg oda tervezték, ahol jelenleg az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium áll.

Végül meggondolták magukat az illetékesek, s ott húzták fel az épületet, ahol jelenleg is látható, és ahol egy kisebb tér nyílt előtte.

Amint azt már említettük, az L alakú épület a szecesszió jegyeit viseli, az ablakokon, a főbejáraton a belső térben és a lépcsőkön is ennek a stílusnak a jellemzőit lehet felfedezni.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból még az is kiderül, hogy ugyanebben az időszakban kezdődtek el a másik, vagyis a második épület munkálatai is.

A meglévő dokumentumok rávilágítanak arra is, hogy ezt az ingatlant felsőkereskedelmi iskolának szánták, és a nagy magyar polihisztornak, Széchenyi Istvánnak a nevét viselte.

Megemlítendő még, hogy 1910 és 1912 között épült, szintén szecessziós stílusban. Figyelemre méltók az épület kovácsoltvas lépcsői és festett üvegablakai.

 

Mai képek: Nagy-Bodó Szilárd

A régi képekért köszönet: Madaras Józsefnek.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 167

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.