Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

„A lehetőséget látom abban, amiben mások a rosszat”

Pál Piroska február 9, 2017 Társadalom

Iulia álmai útján jár 

Oprea Iulia története egy olyan nő sztorija, aki a saját útján jár, és vállalja az ezzel járó hideget és meleget egyaránt. Marosvásárhelyen született, a Bolyaiban végzett, érettségi után Magyarországon tanult szálloda-, illetve étteremmenedzsmentet, amit aztán Amerikában és Ausztriában kamatoztatott. A külföldi tapasztalatok vezették rá arra, hogy kitartással és céltudatossággal bármit elérhet, de azt is kint tanulta meg, hogy milyen nem szeretne lenni a munka, illetve az élet más területein. Alkata, de fiatalon szerzett élményei is arra ösztönözték, hogy csupán 23 évesen üzlettársával közösen elindítsa saját vállalkozását: egy állásportált és fejvadász céget. Az elején sokan őrültnek hitték, de a családja bízott benne. Időközben Gestalt coaching képzést végzett, ma már Budapesten él, elismert és sikeres a szakmájában, sőt, a hétvégén szülővárosában, a TEDxTarguMures konferencián másodszori előadóként inspirál másokat arra, hogyan fordítsák előnyükre a mindennapok során megélt negatív érzéseket és gondolatokat.

– Kiegyensúlyozott, céltudatos személynek tűnsz. Honnan nyered az önbizalmad?

– Annak tűnök, de nevetnem kell, mert nagyon sok esetben nem vagyok az. Viszont szerencsésnek mondhatom magam, mert elég erős az önreflexióm, és megtanultam, hogyan kell visszabillenni. Az életemben lévő negatív gondolatokat és érzéseket más nézőpontból szemlélem, mint korábban, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy velem csupa „jó” dolgok történnek. A különbség a módban rejlik, ahogyan az adott helyzethez viszonyulni akarok. Ez döntés kérdése, lehetséges, viszont nem egyszerű.

– Milyen kislány voltál?

– Kíváncsi és szókimondó, és ez ma sincs másként.

– Miért érdemes felkeresni egy coaching szakembert?

– A saját üléseimen azt a módszert szeretem alkalmazni, amely során megvizsgáljuk a negatív érzések és gondolatok hasznát az életünkben. Hiszem azt, hogy a legtöbb problémánk abból adódik, hogy ítélkezünk: valami jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, normális, vagy nem, feltételezzük, hogy egy adott dolog csak egyféleképp lehet jó. Meglátásom szerint ez téves megközelítés, amivel csupán frusztrációt, sőt traumát okozhatunk magunknak. De leginkább akkor ártunk önmagunknak, ha azt hisszük, hogy kizárólag a pozitív érzések és gondolatok „jók”, a negatívak pedig „rosszak”, pedig mindkettő része az életünknek, ez az egyensúly. Aki ezt felismeri, változtathat a nézőpontján és valami mást fog látni ott, ahol a többiek csak a „rosszat”.

– Mit gondolsz, mely tulajdonságod miatt lettél alkalmas és sikeres coach?

– Elsősorban, mert szeretem csinálni, és mert nagyon érdekel. De segít az is, hogy fejlett az empátiakészségem, és a dolgok mélyére szoktam nézni, azaz több nézőpontból rálátni és megérteni, hogy miért alakulnak a dolgok úgy, ahogy. Mindig az emberek viselkedése érdekelt leginkább, diákkorom óta olvasok a témában, és keresem a hasonló gondolkodású emberek társaságát.  Egyébként az eredményt abban mérem a coaching munkámban, hogy sikerül-e az ügyfelemmel elérni az általa kitűzött célt.

– Többször beszéltél az érzésekre, intuíciókra való hallgatás fontosságáról. Mikor kell a racionális én közbelépjen?

– Nem állítanék fel fontossági sorrendet. Jómagam a megérzéseim alapján haladok az életben, és a döntéseimet is ennek alapján hozom meg. Ez kívülről furcsának tűnhet, de én tudom, hogy mi van mögötte, mert az élet mindig engem igazolt vissza. Azt tapasztalom, hogy kiegyensúlyozottabbak azok a személyek, akik hallgatnak a megérzéseikre, intuícióik szerint választanak párt, illetve pályát. Ez a módszer tele van kihívásokkal, ha azonban a saját utunkat járjuk, képesek vagyunk felülkerekedni az elakadásokon.

– Milyen módszerekkel lehet rávezetni egy-egy személyt arra, hogy mire alkalmas, milyen pálya lehet számára testhezálló?

– Sokan azt gondolják, hogy majd valaki, aki náluk jobb és okosabb, megmondja majd, hogy számukra mi a jó. Ezt a hozzáállást veszélyesnek tartom, mert senki sem tudhatja jobban önmagánál, hogy számára mi a jó. Viszont az empatikus coach a kérdései révén rá tudja vezetni a tanácstalan személyt, hogy mi a „jó”, anélkül, hogy kivenné az irányítást a kezéből, vagy megpróbálná elhitetni vele, hogy képtelen a döntésre.

Megfelelő kérdések, akár tesztek is segíthetnek az irány megtalálásában, de azt is el kell mondani, hogy ez idővel – mint minden körülöttünk – változhat. És ha változik, az is rendben van. Ezt nem szabad összetéveszteni a kitartással vagy annak hiányával, hiszen léteznek olyan helyzetek, ahol fontos gyorsan változtatni, és olyan is, ahol kifejezetten káros lehet az, ha valaki megfelelési kényszer miatt kitartó. Meggyőződésem, hogy nem tudjuk „elrontani az életet”, mert bárhol vagyunk, el tudunk jutni oda, ahova szeretnénk. Jó példa erre a GPS, ami használatánál csak az fontos, hogy jelenleg hol vagyunk és hova akarunk eljutni, majd kiadja a legoptimálisabb útvonalat, ami elvezet oda. Nem hallottam még GPS-t arról kérdezni a tulajdonosát, hogy eddig hol volt és mit csinált…

– Hogyan vélekedsz, miért jellemző az erdélyi fiatalokra az önmegvalósítástól, kockázatvállalástól való félelem?

– Mert szégyenalapú mentalitás dominál a társadalmunkban. Brene Brown közismert író, mesélő szerint a szégyen abból meríti hatalmát, hogy elmondhatatlan. Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy más megtudjon, mert félünk, hogy ítélkezni fognak fölöttünk és pletykálnak majd rólunk pont úgy, ahogy mi is tennénk, ha másról megtudnánk egy hasonló történetet. Szégyen hibázni, mert azt hisszük, hogy az „rossz”, azt jelenti, hogy nem vagyunk elég jók. Ilyen körülmények között nehéz kockáztatni. Szégyen, ha elküldenek a munkahelyedről, ha megcsalnak, vagy nem úgy alakul a párkapcsolatod, ahogy elvárt, megalázónak érezzük, ha nincs pénzünk és nehéz időszakon megyünk keresztül, vagy ha valamit nem tudunk. Azt hiszem, mindenki számára ismerős érzések ezek.

– Hogyan lehet ezt legyőzni egy olyan környezetben, ahol olyan szólamokat hozunk magunkkal otthonról, hogy „a járt utat a járatlanért ne hagyd el?”

– Nagyon fontos lenne az iskolákban önbizalomra nevelni a diákokat, és olyan értékrend mentén tanítani őket, ami támogatja a felelősségvállalást az életünkben történő dolgokért. Ahol elmagyarázzák, hogy a legnagyobb előnyünk a különbözőségünkben van, hiszen mindenkinek van olyan tulajdonsága, amit kamatoztatni tud. Nagyon remélem, hogy megérem azt, amikor az óvodákban és iskolákban tanítani fogják a meditációt és azt, miként kell az előnyünkre fordítani a napi szinten tapasztalt negatív gondolatokat és érzéseket, mert akkor együttérzőbb felnőtteink, ezáltal társadalmunk lesz.

– Napjainkban elsősorban egzisztenciális, anyagi problémákat kell megoldani, „biztos munkahelyet”keresni. Hogyan fér össze ezzel az önmegvalósítás?

– Nincs biztos munkahely. A biztonság is illúzió, hiszen minden folyamatosan változik. Ismerünk olyan embereket, akik nagyon nehéz körülmények között nőttek fel, mégis elérték a céljaikat. Ezért viszont tenni kell, de sokan úgy élik le az életüket, hogy mást, másokat okolnak a problémáikért, mert egyszerűen nem ismernek más nézőpontot, vagy nem hisznek a jobb lehetőségben. Mert ha hinnének, akkor megkeresnék és meg is találnák azt. Ezért is fontos a coaching, a folyamatos tanulás, az olvasás, a nyitottság, mert ily módon találkozhatunk olyasvalamivel, ami elindít a számunkra megfelelő irányba.

– Van-e példaképed, vagy olyan személy, akire felnézel?

– Édesanyám, mert valóságos, és vállalja az ezzel járó kihívásokat.

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Tapasztaltabb.

Oprea Iulia a ciao@oprea.hu e-mailcímen érhető el.

Share Button
Ennyien olvasták: 714

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.