A lerombolt kolostor
Előző lapszámainkban a Vártemplomról, továbbá a várról és az Óvárosról írtunk. Tekintettel arra, hogy újra érdekes adatokra és információkra bukkantunk, úgy döntöttünk, hogy ezen a héten még ezen a környéken maradunk. Innen azonban a következő lapszámainkban a Bolyaiak terét célozzuk meg. Hogy melyik épületről fogunk írni, az egyelőre maradjon meglepetés.
Emlékeztető
A marosvásárhelyi vár két időszakban épült. Az első vár nem védelmi céllal készült, azt Báthori István erdélyi vajda a székelyek féken tartására építtette 1492-ben. Lényegében várkastély volt, a templomot és kolostort zárta körül magas fallal és védőbástyákkal. Basta és Mihály vajda idején lerombolták.
A mai formában is látható várat, a hadjáratok idején Brassóba menekült Borsos Tamás, Nagy Szabó Ferenc és társaik javaslatára kezdték el építeni 1602-ben. 1658 körül fejezték be. A vár építését Bocskai István, Báthori Gábor és Bethlen Gábor engedélyezte.
A vár alaprajza szabálytalan ötszög és hét bástyája van. A bástyák jellegzetes középkori bástyák képét mutatják: az ereszek alatti főpárkány magasságában szuroköntő nyílásokat és szintenként kilövőnyílásokat építettek.
A várat a város polgárainak áldozatkészsége építette fel, de különösen kivették részüket az egyes céhek. A század elejéig, a nyugati fal kivételével, védőárok vette körül, de az 1910-es városrendezés során azt betemették. Hét kúttal rendelkezett, innen vezették a vizet a Bodor-kúthoz.
A vár 1704-ben a kurucok kezére került, majd 1711-es nagymajtényi fegyverletétel után az osztrák katonaság vette át. 1775-től katonai célokra a várat lefoglalják, kaszárnyák létesülnek, a várbeli házak lebontásra kerültek. 1962-ig katonai célokat szolgál, ekkor indult meg a helyreállítása, de ez a munka tíz év múlva pénzhiány miatt leállt.
1575-ben a kerelőszentpáli csatában fogságba esett Balassi Bálintot itt őrizték. Az 1596-os székely farsang után itt csonkították meg a résztvevők egy részét. Az 1854-ben kivégzett székely vértanúk, a Vargák bástyájában töltötték utolsó éjszakájukat.
Erdély egyik legjelentősebb kolostora
Maradjunk még egy kicsit a kolostornál is. Erről meglehetősen kevés dokumentum maradt fenn. A tárgyi leletek azonban sokat mesélnek arról, hogy miként is zajlott az élet csaknem hétszáz évvel ezelőtt Erdély egyik legjelentősebb kolostorában.
Egy 1535-ből származó irat szerint huszonöt szerzetes élt akkor a kolostorban, azonban a szakemberek azt állítják, hogy a tizenötödik században ennél sokkal többen voltak. 1530-ban ugyanis Erdélyt és főleg az itteni szász és magyar lakosságot is elérte a reformáció szele.
Drasztikusan megváltoztak a vallási viszonyok, húsz éven belül, vagyis 1556-ig a ferencesek eltűntek, 1557-ben pedig már egész Vásárhely kálvinista volt.
Az új eszmék vernek gyökeret
Sokan felteszik a kérdést, miként mehet végbe ilyen rövid idő alatt ekkora méretű változás. A választ A város meséi című adatgyűjtésben kapjuk meg. Mint kiderül ez a jelenség nem csak Marosvásárhelyt érintette. Nagyszeben lakossága például szintén egyik napról a másikra vált lutheránussá. Nehéz megérteni, hogy ötszáz-hatszáz éves uralom után hogyan tűnt el a katolicizmus.
A tizenhatodik század nagy földindulása volt ez. Többféle magyarázat is létezik. Elsősorban a katolikus egyházon belül óriási korrupció, a szervezési problémák és a tartalom hiánya. Az emberek keresték istent, és próbáltak választ találni kérdéseikre, de mivel az egyház szinte kizárólag az anyagi érdekekre összpontosított, más eszmék is kezdtek gyökeret verni. Luther kezdetben nem is akart új vallást teremteni: ő a katolikus egyházat szerette volna megreformálni, ez azonban nem sikerült neki, s így született meg a lutheránus, majd pedig a református egyház.
A román falvakban az egyházat a magyar nemesség vezeti!
A tizenhatodik században teret hódított magának a nemzet fogalma. A vallási reform egyik nagy újdonsága éppen az volt, hogy a vallási ceremóniák keretében a latint felavatták nemzeti nyelvnek. Ugyanakkor ez volt az oka annak is, hogy a románság körében nem járt sikerrel a reformáció. A román falvakban a református egyházat a magyar nemesség vezette, ez pedig, ahelyett, hogy román anyanyelvű papokat képezett volna ki, mindenhova magyar lelkészeket helyezett.
Az emberek azonban nem értettek semmit a szertartásokból, s a reformáció körükben csődöt mondott. Így jelent meg aztán a görög katolicizmus, amely a birtokunkban lévő leírások szerint nem vallási reform eredménye, hanem sokkal inkább politikai töltetű.
Az események
Ami még a kolostort illeti: a reformáció térhódításával egyidőben a kolostort református templommá alakították, a hozzá tartozó épületeket és egyéb javakat pedig szétosztották a helybéli nemesek között.
A jövedelmi források megszűntek tehát, a város pedig nem volt olyan gazdag, hogy fenn tudja tartani az egykori kolostor épületét. Később beköltöztek a mesteremberek, akik jól-rosszul rendben tartották, de a méretei miatt nem tudtak mit kezdeni vele.
A fent leírtak mellett még egy másik esemény is közbeszólt a kolostor történetének alakulásába.
Erdély is részt vett a tizenöt éves háborúban, és 1601-ben, amikor Giorgio Basta generális serege megtámadta a várost, a templomot és a kolostort is felégették, s utóbbit többé nem építették vissza. Nem anyagi okok miatt, egyszerűen azért, mert a helybéliek nem tudtak kihasználni egy akkora épületet. Így inkább teljesen lerombolták, az építőanyagot pedig felhasználták a várfalak emelésekor.
Az utolsó középkori elem is megsemmisül
Maradjunk még egy kicsit a templomnál. Az épület használatban maradt még a tizenhetedik században, ugyanis ez volt a város egyetlen temploma, miután a Bolyai téri istenházát lerombolták és bástyává alakították. Minden fontos építkezési anyagot a várba hordott a lakosság, és felhasználták a várfalak emelésekor.
A templomot pedig átalakították, a református ízlésvilágnak megfelelően. Eltűntek a freskók, a dekorációk, az oltár és minden, ami a katolikus szertartás velejárója volt. Csak a festett üvegablakokat hagyták meg, amelyekről a város neves krónikása Nagy Szabó Ferenc azt írja, hogy olyan szépek voltak, hogy sajnálták összetörni őket. Az 1601-es ostrom azonban sajnos ezeket sem kímélte. Helyükbe egyszerű, bármiféle dekorációk nélküli üvegablakokat helyeztek, és így az utolsó középkori elem is eltűnt a jelenlegi templomról. Csak a torony és a sekrestye maradt meg, amelyben 1557-től protestáns iskola működött.
Az oktatási tevékenység csak a kommunista rezsim idején szakadt meg, amikor minden felekezeti iskolát bezártak.
(a régi fényképekért köszönet Madaras Józsefnek)
