A lovaglás a bátorság iskolája is
Napjainkban egyre népszerűbbé válik a lovaglás szűkebb hazánkban, a Székelyföldön. Szívet-lelket gyönyörködtető hagyományőrző huszáraink vannak, Marosszéki Lófuttatást, Székely Vágtát szervezünk. Előfordul, hogy falunapokon a helybeliek mérik össze rátermettségüket a lovaglás terén is. De hol lehetne a lovaglásnak legalább az alapjait elsajátítani? – tesszük fel sokan a kérdést. Nos, egy ilyen hely a Marossárpataki Nyereg Klub, ahol Vajnár József és felesége Markus Gabriella oktatják a gyermekeket, fiatalokat a lovaglás tudományára. Vajnár Józsefet a klub megalakulásának körülményeiről, a lovasiskola mindennapjairól kérdeztük.
Vajnár József Marosvásárhelyen született 1942-ben, a 2-es iskolában járta elemi osztályait, majd az Unireában érettségizett. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Mezőgazdasági Egyetemen végezte. A mezőrücsi, a dicsőszentmártoni és a marosvásárhelyi Állami Gazdaságnál dolgozott, miközben a Recolta Sportegyesületnél lovassportokat űzött. Nagyon sok helyi bajnokságon, de külföldi versenyen, lovas rendezvényen is részt vett, elsősorban mint fogathajtó vagy lovas szakember.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan került kapcsolatba a lovaglással, hogyan szerette meg, Vajnár József elmondta, hogy gyermekkorában Marosvásárhelyen a 2-es iskola mellett volt a Városi Major, vezetőjének a fia osztálytársa, padtársa volt. Így került aztán kapcsolatba pajtása révén a majorbeli lovakkal, és a lovaglással. A telep igazgatója, Filep Kálmán felfigyelt az ifjú Vajnár tehetségére, és tanítani kezdte a lovaglás tudnivalóira. Később Déváról helyeztek át versenylovakat a marosvásárhelyi majorba, és ezzel együtt egy nyugalmazott ezredes is odakerült edzőnek, aki Párizsban a katonai akadémián végezte tanulmányait. Vajnár József is tőle sajátította el a versenylovaglás alapjait.
A 90-es évek elején két lovat vásárolt azzal a szándékkal, hogy saját fogattal jelenjen meg ezt követően a versenyeken. Miután az egyik ló elpusztult, a másikat egy Szováta mellett élő rokonának a farmján tartotta, oda jártak ki feleségével lovagolni. 1999-ben döntöttek úgy, hogy saját vidéki telket vásárolnak, ahol lovakat lehet tartani. Így esett választásuk Marossárpatakra, ahova aztán a lovat is átszállították.
„A kisebb fiam is nagyon szereti a lovakat, neki is vásároltunk egyet, amellyel nagyon sok időt eltöltött – meséli. Aztán jöttek az osztálytársai, barátai nézegették, simogatták a lovakat, irigyelték a fiam. Hívtam őket, jöjjenek, mert megtanítom lovagolni őket is. Hát így született meg aztán a Marossárpataki Nyereg Klub, amelyet manapság több mint 30 gyermek látogat. Elsősorban sárpatakiak, de vannak Marosszentgyörgyről és Marosvásárhelyről is.”
„Hajdan a katonatisztek sportja volt”
A teljesen kezdő jelentkezőt először a legszelídebb lóra ültetik és arra kérik, simogassa, majd feküdjön rá. „Ez úgynevezett lovasterápia – magyarázza a szakember –, így küzdjük le a kezdetbeli félelmünket. Később aztán megtanuljuk a helyes testtartást, labdajátékot, palackköltöztetést játszunk, fokozatosan fejlesztjük a lovas izomzatát. Úgy tanítunk, ahogy minket is tanítottak az edzőink a spanyol lovas iskola módszerei alapján. Ez egyben a bátorság iskolája is, hozzájárul ahhoz, hogy igazi emberek legyenek minden szempontból. Hajdan a katonatisztek sportja volt, nagy szigorúságot igényel. A lovagláshoz erős akaraterő, koncentráló képesség szükséges. Kis háziversenyeket rendezünk a tanulóink közt, itt megtanulnak nyerni, de veszíteni is. Ez segít az életben is, könnyebben juthatnak át az élet nehézségein is.”
A lószerszámok ismerete, a ló felnyergelése mellett az állatok ápolása is a programhoz, a tudnivalókhoz tartozik. A lovat nem csak azért kell lovaglás előtt lekefélni, hogy tiszta legyen, hanem azért is, mert pucolás közben az állat jelzi, ha valahol sérülése, sebe van.
„Jó lenne, ha a lovaglás ismerete az általános műveltséghez tartozna.”
Az oktatás díja felől érdeklődve megtudtuk, hogy a marossárpatakiak részére teljesen ingyenes, mások számára jelképes. A lovakat, a teljes felszerelést (szerszámok, csizma, nadrág, kobak) a Vajnár házaspár biztosítja. „Azt akarjuk elérni, hogy a sárpatakiak jó lovasok legyenek – folytatja Vajnár József. Azt mondtuk a feleségemmel, aki a MOGYE biobázisának állatorvosa, ha Miholcsa József szobrokat ajándékoz Marossárpataknak, akkor mi megtanítjuk lovagolni őket. Míg 1990-ben még 300 lovat tartottak Marossárpatakon, addig néhány éve alig tudtunk 30 kettősfogatot összeállítani. Nekünk megvannak a módszereink, hogy megszerettessük a hozzánk jelentkezőkkel a lovakat, a lovaglást. Jó lenne, ha a lovaglás ismerete az általános műveltséghez tartozna. Mi nem csapunk reklámot magunk körül, egyik gyermek hall rólunk a másiktól, egyik szülő a másiktól. De előfordul az is, hogy az orvos javasolja a szülőnek, hogy vigyék a gyermeket lovagolni, például gerincproblémák esetén, és ezért jönnek hozzánk. Érdekes, hogy sokkal több lány jelentkezik lovagolni, mint fiú. Egyébként a tavalyi Lovas Világkupán is több volt a nő, mint a férfi. Én nem tudom ezt mivel lehet magyarázni.”
A sárpataki lovasiskolába bárki jelentkezhet. Akinek tehetsége, rátermettsége van rá, akár igazi sportoló is lehet az itt szerzett alapokkal. Tény az, hogy aki egyszer ide eljött, nem kíván máshová menni lovaglást tanulni.
