Központ
2017. október 20. péntek, Vendel
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Eső
Hétfő
Eső

A marosvásárhelyiek Székely Múzeuma

Központ július 31, 2014 Társadalom

A marosvásárhelyiek Székely Múzeuma

muz1

(folytatás előző lapszámunkból)

Ahogyan azt már említettük, a Baross Gábor – mai Horea – utca 24. szám alatti épületben helyezték el a múzeum természetrajzi részlegét. Az épület a Székelyföldi Iparmúzeum számára készült, 1890-1893 között építették Kiss István budapesti műépítész tervei alapján, Sófalvi József, majd Soós Pál marosvásárhelyi építőmesterek vezetésével.

 

Az ókori görög és római templomok hangulata

Fontos megjegyezni azt, hogy Kiss István budapesti műépítész marosvásárhelyi homlokzatai az antik világ és a reneszánsz korának építészeti formáihoz való visszafordulást nyugtázzák.

Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök dokumentációjából kiderül, hogy a rizalit földszinti regiszterének rusztikus kivitele a firenzei quattrocento palotáinak felületalakítását idézi elénk, míg a főhomlokzatot lezáró, figurális díszítésű timpanon az ókori görög és római templomok architektúráját eleveníti fel, és hasznosítja újra egy magyar nemzeti vonatkozású tematika átköltésében.

A mellékkorpuszok utcai mezőit gazdagító aediculák, szoborfülkék, a felettük futtatott tojáslécek, valamint a központi tömbön kialakított volutás gyámkőfrízes koronázópárkányok előképeit úgyszintén a görög-római illetve a reneszánszkori formavilág szolgáltathatta historizáló építészünk számára.

De a látszólag tisztán neoreneszánsz épületplasztika elemei között teret nyernek a historizmust nagyban jellemző eklektikus hajlam gesztusai is, a főhomlokzat pilasztereinek fejezetmagasságában végigvonuló fesztón-fríz reneszánszban is használt, de alapvetően empire ihletődésű girlandjainak formáiban.

Mindezekkel együtt a Székelyföldi Iparmúzeum 1893-ban felavatott marosvásárhelyi székhelye a középületi tervezésben ekkor már járatosan mozgó építész sikeres alkotásának tekinthető; homlokzati letisztultságában, visszafogott kiegyensúlyozott architektúrájával kiemelkedő szerepet kap az egykori Baross Gábor utca arculatának alakításában.

muz2

Az elegancia nyelvezete

Kiss István marosvásárhelyi homlokzatainak kevesek által méltatott, vagy egyáltalán felismert eleganciáját egy igencsak kifinomult alkotói közegben megalapozott és érlelődött nyelvezet biztosítja.

A József Műegyetem korai generációi közt végzett építész ugyanis az intézmény jelentős tanárának, Hauszmann Alajosnak irodájában kezdi pályáját. Ez a körülmény dönti el stilisztikai irányválasztását is, hisz a bécsi klasszikus irányzatot képviselő Theophil Hansennél tanult mestere alapvető szerepet vállal a neoreneszánsz magyarországi elterjedésében.

A Székelyföldi Iparmúzeum épületplasztikai formavilága már egy jelentős tervezői tapasztalat eredménye. Az utcai homlokzaton alkalmazott kompozíciós eljárás hatását a tervező már több ízben is kipróbálta.

Az építész-alkotó által „szigorú reneszánsz” stílusúnak nevezett múzeumépület görög ihletődésű architektonikus világa találó környezetet biztosít Róna József itt elhelyezett antikizáló homlokzati szobrainak. A neobarokk modorú monumentális alkotásairól ismert szobrász, ezúttal a klasszikus görög, illetve reneszánszkori világhoz közelebb álló, kevésbé teátrális előadásformát választ a szoborfülkéket illetve az orommezőt kitöltő alakjai megjelenítéséhez.

A mell- vagy derékmagasságban átfűzött görög-római öltözetet idéző ruhák, valamint a központi alak kapoccsal összefogott köpenye egy kimondottan antik téma gyanújához vezetnek. A timpanon női alakjai által tartott volutás pajzsformák mezejében nehezen kivehető hét bástya illetve hármashalmon álló kereszt azonban kétségtelenül nemzeti vonatkozású gondolati háttérre utal.


Magyarország és Erdély  uniójának szemléletessége

A túlzottan narratív, mondanivalójában tömény és szimbólumkészletében zavaros szoborcsoport pontos értelmezését végül Kiss István feljegyzései teszik lehetővé.

Ezekből tudjuk meg, hogy Róna oromzati kompozíciója a központban elhelyezett Attila ülő alakja által szimbolizált népvándorlást, a székelyek megtelepedését és a honfoglalást követő államalapítást szándékszik bemutatni.

A trónoló vezért közrefogó, pálmaágat illetve jogart tartó női alakok Magyarország és Erdély unióját teszik szemléletessé, míg a bal szélen fekvő, szerszámot fogó ifjú az egységes állam fontos célkitűzésére, az ipar fejlesztésére utal.

A korszak ideológiáit tükrözni vágyó szobrászi tematika sokrétűségében nehézkesnek, szinte értelmezhetetlennek bizonyul, de mindezt kárpótolja a Róna József munkásságát többnyire végigkísérő, kiváló szobrászi kvalitást mutató frappáns formaalakítás, s az ehhez társított naturalisztikus modellálókészség.

A tervezőt mellőzi a szakirodalom…

A Székelyföldi Iparmúzeum építési munkálatai tehát 1890-ben kezdődtek, és három évig tartottak. A terveket, a már többször is említett Kiss István készítette, akit figyelemre méltó munkássága ellenére mellőz a szakirodalom. Pedig olyan jelentős középületeket tervezett 1880 és 1900 között, mint a budapesti Szent János Kórház, és az ő rajzai alapján készült öt igazságügyi palota, köztük a nagyváradi is.

Amikor tehát elvállalta a marosvásárhelyi munkálatot, bőven volt tapasztalata a középületek tervezése terén, s ez meg is látszik a homlokzaton, és a belső tagoláson egyaránt.


Az eklektikus stílus híve

1880-ban már bemutatkozott a magyar építésztársadalomban az úgynevezett szecessziós generáció, ugyanakkor azonban létezett egy széles építészkör, amely továbbra is szívesen alkalmazta a nagy építészeti korszakok formanyelvét.

Utóbbiak közé tartozott Kiss István is. Ő az eklektikus stílus híve volt: ismét felfedezte és ötvözte a különféle európai irányzatokat úgy, hogy közben egységes műveket alkotott. Építészeti tevékenységét annak a Hauszmann Alajosnak a műhelyében kezdte, aki közvetlen kapcsolatban állt a konzervativizmus fellegvárának tartott Bécsi Akadémiával.

Kezdettől fogva különlegesnek számított a múzeum

Nagyon korszerűen oldották meg például a belső tagolását. A választófalak ugyanis mozgathatók, így amikor beköltözött az épületbe a Természetrajzi Múzeum, nem volt nehéz átszervezni a belső teret.

A neoreneszánsz homlokzati elemek, a városi viszonylatban egyedülálló szobrászati alkotások, illetve a belső falfestések tanúsítják, hogy a legnevesebb helyi- és budapesti szakemberek dolgoztak az épületen.

Gondolhatunk itt akár a kor egyik híres szobrászára, Szabó Antalra, aki az utcai homlokzaton látható pilaszterfőket készítette, de mindenképpen meg kell még említeni Götz Adolf festő nevét is, aki később jelentős szecessziós épületek munkálatainál vett részt. Tudni kell, hogy ő készítette a múzeum nagytermének romantikus, pompej hatású falfestményeit is. A hatvanas-hetvenes években végzett restaurálási munkálatok során azonban ezt sajnálatosan eltüntették, és többé nem sikerült a nyomára bukkanni.

Ettől függetlenül igen értékes a szóban forgó épület, noha nem népszerűsítik eléggé, egyesek szerint ugyanis az eklektikus stílusban nincs semmi eredetiség, és nem eléggé innovatív.

 

Mai képek: Nagy-Bodó Szilárd

A régi képekért köszönet Madaras Józsefnek


Share Button
Ennyien olvasták: 416

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.