Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső
Hétfő
Eső

A megtorlás Maros megyei áldozatai

Központ október 13, 2014 Társadalom

Az 1848-49-es, a Habsburg uralom elleni magyar forradalom és szabadságharc nem bukott meg, hanem azt a cári hadsereg segítségével kegyetlenül leverték. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után a véres megtorlás időszaka következett az osztrákok részéről. A fiatal Ferenc József császár szabadkezet adott végrehajtásában Julius Jacob von Haynau hadvezérének, aki ezt a legnagyobb kegyetlenséggel hajtotta végre. 1849-50-ben több mint 120 embert végeztek ki, több százakat vetettek hosszú évekig fogházba, és mintegy büntetésképpen több ezer magyar honvédot soroztak be a császári hadseregbe. A megtorlás sok esetben a polgári lakosságot sem kímélte, hiszen papok, tanítók, egyszerű civilek bűnhődtek a népfelkelésben való valamilyen részvételükért. Rendszerint október 6-án Batthyány Lajos magyar miniszterelnök és az aradi vértanú honvédtisztek meggyilkolásáról szoktunk megemlékezni Kárpát-medence-szerte. Mai lapszámunkban azonban azokról a Maros megyei áldozatokról szeretnénk írni, akik szintén megszenvedték a kegyetlen megtorlást. Tesszük ezt a teljesség igénye nélkül, hisz mindannyiukat felsorolni, mindannyiuk életéről, érdemeiről írni több lapszám teljes terjedelme is kevés lenne.

1848

Magyarországon 1849-ben addig példátlan, az európai közvéleményt is felháborító megtorló eseményekre került sor. A köztudatban főképpen az Aradon 1849. október 6-án kivégzett magyar honvédtisztek kivégzésének az emléke él, pedig a kivégzések már ez év januárjában elkezdődtek. A Magyarország területére benyomuló császári csapatok egy-egy ütközet után rögtönítélő eljárással végeztek ki polgári és katonai személyeket. Haynau rémuralmának idején aztán a megtorlás módja is sokat változott, és nagyobb méreteket öltött. Október 6-án tulajdonképpen a szabadságharc elitjének a fizikai megsemmisítése kezdődött el. De az aradi 13 mellett több honvédtisztet kivégeztek, köztük mezőmadarasi Kolosy György honvédszázadost is.

„Kik érted haltak szent világszabadság!”

A szabadságharc végén a segesvári csatában vesztette életét a marosvásárhelyi Zeyk Domokos százados, Bem altábornagy tisztikarának egyik tagja, akinek alakja köré számos legenda fűződött. Halálának pontos körülményeit is homály fedi. Ha hinni lehet Heydte ezredes elbeszélésének, Zeyk hősies viselkedése a csatatéren arra indította Lüders tábornokot, hogy parancsot adjon katonáinak, hogy a magyar honvédet élve fogják el. „Ezen parancsszóra egész dsidaerdő fogta körül Zeyket, de ő minden megadási felszólításra vágással felelt. Ez támadóit felbőszítette, ekkor pisztolyát elővonta, s magát főbe lőtte. Lüders Heydtéhez fordult, ezt mondta: Kár érte, jó katona volt” – olvasható a Vasárnapi Újság 1861-ben megjelent 4. számában.

A szabadságharcban, háborús körülmények közt vesztette életét Kopacz János sárpataki plébános, Péterfi László tanár, Szathmáry Dániel színész. A nagyernyeiek közül három honvédról van tudomásunk: Szenner Lázár őrmester Komáromnál esett el, Szikszay János akárcsak Zeyk a segesvári csata hőse, Csernátoni Elek ifjú huszár pedig alig volt 16 éves, amikor életét vesztette. A marosvásárhelyi római katolikus temetőben nyugszik a lengyel származású honvédszázados, Lukinics József.

Hosszabb vagy rövidebb várfogságot szenvedtek: Boér Antal országgyűlési képviselő, Dobolyi Sándor ügyvéd, magyar királyi belügyminiszteri tanácsos, Fodor Antal plébános, Forró Elek, a marosvásárhelyi laktanya parancsnoka, a Rögtön Ítélő Hadbíróság elnöke, Göde István költő, színész, a Mátyás-huszárok számvevő tisztje, Györfi Lajos római katolikus pap, Komáromy Ferenc ügyvéd, író, Koronka Lajos színész, székely határőrtiszt, Kolosi János tanár, plébános, az erdélyi honvédhadsereg lovas-őrnagy tábori lelkésze, Márkus János tanár, Muzsnai Pál tanító, hadnagy, Salamon Endre római katolikus kanonok és természetesen még sokan mások.

Rövidebb fogság után szabadultak: Bánffy János alezredes, Marosvásárhely katonai parancsnoka, Lázár József földbirtokos, a nemzetőrség parancsnoka, Lázár Mór földbirtokos, Molnár Zsigmond jogász, ügyvéd, Nagy Sámuel táblabíró, honvéd százados, Tolnay Gábor képviselő, honvéd alezredes.

“Az emigráns olyan semmi, kiből minden lehet” (Veress Sándor)

Bujdosásra, vagy külföldi emigrációra kényszerült Berzenczey László Marosszék és Marosvásárhely kormánybiztosa, Bethlen Gergely ezredes, az erdélyi lovasság főparancsnoka, Czetz István honvéd főhadnagy, Dávid Antal Alajos ferences szerzetes, honvéd hadnagy, Gál Zsigmond birtokos, honvéd őrnagy, Hámorszky Lajos gyógyszerész, honvéd főhadnagy, Kinizsi István honvédőrnagy, Kolossy István százados, Kóos Ferenc református lelkész, Mátyás-huszár, és hosszan sorolhatnánk.

Érdekes katonai pályát futott be a nagyernyei születésű Józsa Dániel, aki mint hivatásos katona végezte tanulmányait Karánsebesen. 1836-ban hadfi, majd 1846-ban hadnagynak nevezték ki az I. székely határőrezredhez. 1848-49-ben főhadnagyi, majd századosi rangban teljesített szolgálatot a 76. honvédzászlóaljnál. A szabadságharc vérbefojtása után Törökországba emigrált, ahonnan 1859-ben tért haza. Elfogták és halálraítélték, majd kétévi várfogságra enyhítették a „büntetését”. 1860-ban kegyelmet kapott, és nyelvtanárként dolgozott.

„Egész a közlegénységig fölvivém!” (Imreh Sándor)

Az osztrákok büntetésből több évre soroztak be magyar honvédeket a szabadságharc után a császári hadseregbe. Imreh Sándor nyomdászt miután közvitézként végigharcolta a magyar szabadságharcot és többször megsebesült, 1849 decemberében az osztrák hatóságok besorozták a 62. gyalogezredbe ahol 1857-ig szolgált. Nyomtatásban megjelent visszaemlékezései dokumentum értékűek.

A magyar kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította október 6-át, amikor több magyar településen megemlékezéseket tartanak az Aradon meggyilkolt 13 honvédtiszt és a Pesten kivégzett első független magyar miniszterelnök tiszteletére.  Jó lenne ezen a napon a helyi áldozatokról is említést tenni, legalábbis ott ahol tudomás van róluk.
Felhasznált irodalom:

– M. Lovas Krisztina: Az 1849-es megtorlás igazi arca

– Csorba György: Az 1848-49-es törökországi magyar emigráció története

– Fülöp Mária: Maros megyei életrajzi lexikon (előkészületben)

– Szabó Miklós: Zeyk Domokos – a segesvári csata hősi halottja

Share Button
Ennyien olvasták: 497

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.