Központ
2020. július 08. szerda, Ellák

„A napfelkeltét a felhők fölött üldögélve csodáltuk”

Nemes Gyula február 10, 2020 Társadalom

Ha valaki a Facebookon a Feeling Travelous oldalra talál vagy keres, csodálatos képekben gyönyörködhet, amelyek a világunk különböző helyein, tájain készültek. Az oldal profilképén egy fiatal lány látható, aki ezeken a helyeken mind megfordult, és ajánlja másoknak is, hogy tegyék meg. Mai lapszámunkba Nagy Ágota Gabriellát arra kértük, meséljen világjáró kalandjairól és lásson el ilyen jellegű tanácsokkal.

– Kérlek, mutatkozz be lapunk olvasóinak.

– A nevem Ágota és 25 éves vagyok. Bár Nagyernyében születtem, évekkel ezelőtt az egyetemi tanulmányaim Kolozsvárra tereltek. Egy ideig egy amerikai cégnél voltam ingatlanpiac-kutató, aztán gondoltunk egy merészet a párommal, és három és fél hónapra Ázsiába utaztunk, hogy kiszakadjunk a megszokott életritmusból, megtapasztaljunk valami újat és világot lássunk. Jelenleg egy kolozsvári kreatív ügynökség munkatársa vagyok, mellette pedig párommal a közösen létrehozott utazási blogunkon dolgozunk.

A csend napja Bali szigetén

A blogotokból, Facebook-oldaladról kitűnik, hogy nagyon sok helyen megfordultatok már a nagyvilágban. Melyek voltak a legszebb országok, ahol jártatok, és melyek voltak a legemlékezetesebb események?

– Számos európai országot volt szerencsénk meglátogatni az elmúlt évek alatt, azonban mindkettőnk számára az igazi nagy dobást az Ázsiában eltöltött három és fél hónap jelentette. Ez idő alatt hét országban jártunk, pontosabban az Egyesült Arab Emírségekben, Szingapúrban, Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön, Vietnámban és Kambodzsában. Nehéz beazonosítani a legemlékezetesebb pillanatokat, ugyanis ottlétünk minden pillanata különleges és meghatározó volt. Amit mégis érdemesnek tartok kiemelni, az a Balin eltöltött újévi ünnepség és a hozzá tartozó hagyományok megélése. Balin ugyanis az emberek újévkor hatalmas szörnyeket építenek, amelyekkel nagy zaj kíséretében végigvonulnak az utcákon, ezzel elűzve a gonosz szellemeket. Ezt követi a csend napja, amikor a sziget teljes csöndbe borul, a reptér, a boltok, minden zárva van, lekapcsolják az internetet, illetve a közvilágítást is, tilos kint és bent egyaránt hangosan beszélni, tüzet gyújtani vagy az utcán tartózkodni. Ezt megélni elmondhatatlan élmény volt, hiszen számunkra a telefon, a számítógép, a világítás sosem volt egy megvont vagy tiltott dolog.

Egy másik élmény, amit megemlítenék ugyancsak Balihoz köthető. A sziget aktív vulkánja az 1717 méter magas Mount Batur, amelyet az éjszaka közepén egy elemlámpa és egy helyi vezető segítségével másztunk meg, azzal a céllal, hogy majd a napfelkeltét a felhők fölött üldögélve csodálhassuk.

– Milyen tippekkel látnád el a fiatalokat, s nem csak, akik utazni szeretnének?

– A legfontosabb tanácsom az volna, hogy ne féljenek a helyiekkel párbeszédet kezdeményezni, közelebb kerülni hozzájuk. Számunkra a legnagyobb élmény mindig az volt, ha a helyiek között élhettünk, részt vehettünk a mindennapjaikban, láthattuk, ahogy megélik a hitüket, és ahogy a világhoz viszonyulnak. Beszélgetni kell, nyitni kell és elraktározni minden impulzust, ami más kultúrákkal való találkozáskor ér bennünket!

Minden utazás belső utazás is

– Az utazás egyben belső utazás is, mit tanultál meg magadról az utak során?

– Minden utazás belső utazás is, csak figyelni kell befelé is. Rengeteg folyamat lezajlik az ember lelkében, amikor távol van az otthonától, a családjától, amikor elszakad a megszokottól. Az ismeretlen olyan gyorsan ismerőssé, már-már megszokottá tud válni. Amit magamról megtanultam az ázsiai utunk során, az nem más, mint hogy le kell küzdeni a félelmeket, kell bízni az emberek jóságában és hinni kell magunkban. Bármennyire is közhelyes, szinte biztos voltam benne, hogy képtelen leszek vaksötétben felérni a vulkán csúcsára, mégis sikerült, és életem egyik legfantasztikusabb élménye marad. Hiszem, hogy az élet összes területére érvényes ez a példa.

– Mi a következő úti cél, illetve az álom úti cél, ami bakancslistás?

– Bár még nincs konkrét tervünk, de nap mint nap magunkban hordozzuk a gondolatot, hogy folytatnunk kell ezt a felfedezést. A következő hosszabb utazásunk célja reményeink szerint Dél-Amerika lesz. Mindketten szeretnénk bejárni Perut, Chilét, Brazíliát, látni a Machu Picchut, az Atacama-sivatagot és még sorolhatnám.

“Volt irodánk a dzsungel, a tengerpart, a rizsföldek…”

– Hogyan lehet anyagilag kivitelezni ezeket az utazásokat minél költséghatékonyabban?

– Az utazásokra természetesen előre megtakarítunk, ami önmagában izgalommal tölt el és ösztönző hatású, ez a felkészülés része. Az ázsiai utunk során azonban mindketten dolgoztunk kisebb szünetekkel. Szerencsére mindkettőnk munkája lehetővé tette, hogy más országból dolgozhassunk. Így volt irodánk néha a dzsungel, a tengerpart, a rizsföldek közepén egy kis kávézó, internetkapcsolat kellett, semmi más.

Verseket, elbeszéléseket írtál. Ma is foglalkozol ezzel?

– Diákként számos verset írtam, azonban az elmúlt évek alatt ez a hobbi sajnos háttérbe szorult, holott inspirációból nincs hiány. Viszont biztos vagyok benne, hogy eljön az életemben egy olyan szakasz, amikor kicsit lelassul minden és lehetőségem lesz leírni mindazt a szépet, amit az utazások során a párommal közösen megélünk. Addig is a közös blogunk, amely a Feeling Travelous (www.feelingtravelous.com) nevet viseli, tökéletes felület arra, hogy másokkal is megosszuk ezeket az élményeket.

„Ha lehetőségetek van rá, menjetek!”

– Mit üzensz az utazni vágyóknak?

– Nem könnyű elhatározni magunkat és elindulni. Én magam is nagyon sokat töprengek és hezitálok egy-egy komolyabb utazás előtt. De ha lehetőségetek van rá, menjetek! Ezek olyan élmények, amiket másképp nem lehet átélni! Engedjétek be a világot és engedjétek, hogy a sok impulzus átformáljon!

Share Button
Ennyien olvasták: 770

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.