Központ
2018. október 17. szerda, Hedvig

„A paraszti nemi kultúra nélkül nem működik az emberi lét”

Nemes Gyula április 23, 2018 Társadalom

– Interjú dr. Balázs Lajos néprajzkutatóval –  

A múlt hét végén 29. alkalommal megszervezett kovásznai Kőrösi Csoma Sándor napok konferenciájának számos magyarországi és erdélyi tudományos kutatással foglalkozó meghívottja volt. Az előadók egyike volt dr. Balázs Lajos néprajzkutató, aki Az elmúlás és halál profán és szent kultúrájának csíkszentdomokosi rítusaiból címmel tartott előadást. Az ismert kutatót pályája kezdeti nehézségeiről, kutatási területeiről és legújabb könyvéről kérdeztük. Balázs Lajos: Nyergestető. A lelkiismeret ágkeresztes-kopjafás temetője című kötete a közelmúltban látott nyomdafestéket, amelyet a szerző Marosvásárhelyen is szeretne bemutatni.

Tudomásom szerint, mivel a kommunista hatalom az ön édesapját kuláknak nyilvánította, számos nehézségben, akadályban volt része gyermek- és ifjúkorában. Meséljen erről.

– Édesapámat 1952-ben nyilvánították kulákká, mivel hadiárvaként a kis magyar világ idején állami kölcsönt kapott cséplőgép vásárlásra. Én ebben az évben kezdtem a hetedik osztályt Csíkszentmártonban. Megkezdődött az iskola, az első hét után az osztályfőnök közölte velem a rendelkezést, hogy többet nem mehetek iskolába. Édesanyám sok-sok utánajárásának köszönhetően vettek csak vissza, de engem nem feleltettek. Az egyik tanárom arra kényszerített, hogy amikor az óra során kimondja a „kulák” szót, akkor én álljak fel. Hát olyan óra nem volt, hogy több alkalommal vissza ne kanyarodott volna erre, és én így húztam le azt az esztendőt, majdnem végig állva. Mindennek ellenére színtiszta ötössel végeztem a hetediket és a Márton Áron Főgimnáziumba szerettem volna folytatni, de nem írtak be. Végül, sok kilincselés után, mégis bekerültem, és ott érettségiztem 1956-ban. Ezt követően felvételiztem Kolozsvárra, jogra, de 8,50-el nem jutottam be, következő évben újra próbálkoztam és 9,25-el sem jutottam be. Később megtudtam, hogy egy falumbeli fiú 5-össel jutott be, mert a szülei beálltak a TSz-be.

„Megelégelhette ez ember, hogy úgy nemezzen gyermeket, mint az állat”

Mikor, hogyan került kapcsolatba a néprajzzal?

– Végül Bukarestben kerültem egyetemre, és itt volt első évben a kötelező folklór vizsga, ahol én a szokásokkal kapcsolatos tételt húztam. Mihai Pop tanár úr, aki a kurzust leadta nekünk, azt kérdezte tőlem, hogy ez nálatok miként van. Nem tudtam, amit rettenetesen szégyelltem. Nem baj, azt mondja, ezután tudni fogod, és innentől kezdve sokat foglalkozott velem, több dolgozat összeállításával bízott meg. Bejáratos lettem a folklórintézet könyvtárába is. Mihai Pop figyelemmel kísérte a fejlődésem, Ortutay Gyula magyar néprajzkutatónak is bemutatott.

Időközben aztán megragadott egy téma: Az emberi felemelkedés története. Nem az, amit a történelemkönyvekben tanítanak, hanem a felemelkedés kultúrtörténete. Hogyan lett az ember emberré? Abból a hipotézisből kiindulva, hogy megelégelhette az ember azt, hogy úgy nemezzen gyermeket, mint az állat. Ne úgy párosodjon, mint az állat, és ne úgy haljon meg, mint az állat. Így alakult ki egy hatalmas kultúrageneráló rendszer. Ennek a tanulmányozására tértem rá. Államvizsga dolgozatomat is a párválasztásnak, a lakodalomnak szenteltem.

Az ön kutatási területei mai napig a négy sorsfordító szokásvilághoz fűződnek: születés, párválasztás, nemiség és halál.

– Így van. Rájöttem arra, hogy milyen nagy szerepet játszott a közösségek szervezésében a család. Először a házasság foglalkoztatott, majd a születés, aztán a halálra való felkészülés, mindenik témáról nagymonográfiát írtam. Aztán rájöttem arra, hogy ez mégsem teljes, hiszen a nemiség, a paraszti nemi kultúra nélkül nem működik és nem áll össze az emberi lét. Ehhez a témához 2220 kérdést fogalmaztam meg, kiválasztottam 32 adatközlőt és nagy adatmennyiséget gyűjtöttem össze ebben a témában is. Én nem voltam soha híve a felszínen való kapirgálásnak, az én szerszámom az ásó.

„Magadtól is láss meg valamit!”

Nemrégen jelent meg a Nyergestetői temetőről írott könyve, amit készül Marosvásárhelyen is bemutatni. Kérem, nyújtson egy kis ízelítőt erről.

– Volt egy nagy elv, amit a szüleimtől kaptam: Magadtól is láss meg valamit! Ez vezérelt akkor is, amikor látószögembe került a Nyergestető. Erről történelemkönyvekben, útleírásokban olvasni, de költőket, művészeket is megihletett. Ez a könyv azonban nem a nyergestetői csata történetét meséli el, nem történelmi hitelességet, pontosságot keres, hanem azt, ahogyan él egy történelmi esemény az emberek tudatában – hogyan hat, milyen érzéseket, érzelmeket gerjeszt, milyen emlékeket tart ébren vagy takarékon. Egyszóval: másképpen elmondott történelemmel szembesül az olvasó.
A nyergestetői ágkeresztes-kopjafás temető nem a Lelkiismeret eltemetője, amint a cím sejteti, ellenkezőleg. Inkább a nyugtalan Lelkiismeret megjelenítője. A nemzeti kegyelet és tisztelet „örökmécsese”. Ez a különös temető egy nemzeti közösség, egy nemzet – székely-magyar – együvé tartozásának, helyben maradásának makacs akarása, az életüket itt hagyó székely katonák becsületének, méltóságának védelmezője, emlékeztetője.

Névjegy: Dr. Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens Bukarestben született 1939-ben, ahol a csíkkászoni származású szülei dolgoztak cselédként. 1940-ben Észak-Erdélynek s a Székelyföldnek Magyarországhoz való visszacsatolása után hazatértek, és Csíkszentmártonban telepedtek le. Balázs Lajos ott kezdte az iskolát. Egyetemi oklevelet 1965-ben sikerült szereznie a Bukaresti Tudományegyetem Bölcsészkarán, ahol a népi folklór vonzáskörébe került. Doktori fokozatát is Bukarestben szerezte meg. Pályája során volt tanár Balánbányán, igazgató, kultúraszervező, Hargita megyei művelődési felügyelő, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium oktatója, 2001-től a Sapientia EMTE Humántudományok Tanszékének vezetője.

Share Button
Ennyien olvasták: 667

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.